Az irgalmasság szentéve hangképekben: a Vatikáni Rádió karácsonyi összeállítása

Kedves hallgatóink! Végéhez közeledik az év, mely számos örömet, élményt, ajándékot hozott mindannyiunknak. Olykor nehezünkre esik végiggondolni, mennyi jóval, kegyelemmel halmozott el bennünket az Úr, mert mindennapos botladozásaink, az élet ügyes-bajos dolgai mellől kell fölemelnünk a tekintetünket és hálát adnunk mindazért, amink van.

Ebben kívánunk segíteni Önöknek itt, a Vatikáni Rádióban. Tesszük ezt napról napra, hétről hétre immár sok-sok esztendeje. A pápa hangja vagyunk, tolmácsoljuk tanítását, szeretetét a hívek felé, de hangot adunk mindazoknak, akik szintén üzenetet hordoznak a világegyházban és szűkebb hazánkban egyaránt.

Úton lenni, kérdéseket feltenni a fejlődés jele

Az év vége mindig a visszatekintés, a mérlegkészítés ideje: mennyit kaptunk, mennyit adtunk, milyen reményekkel indultunk és milyen eredményeket tudunk felmutatni. A teljesítmények mellett azonban fontos arra is ügyelnünk, hogy úton vagyunk, és éppen annyit számít a lelkünkben történő változás, növekedés, mint a kézzel fogható és mérhető dolgok. Jó példa erre az irgalmasság szentéve, amely a szociális akciókon, a jótékonykodáson túl azt célozta, hogy benső munkával fejlődjünk. Hogy kiengesztelődjünk Istennel, barátainkkal, hozzátartozóinkkal, a munkatársakkal és mindenkivel, akivel csak találkozunk a hétköznapokban. Ez az év az önmagunkkal való kibékülés esztendeje is volt, az elengedésé. Megpróbáltunk megszabadulni a haragtól, a nehezteléstől és újrakezdeni kapcsolatainkat több-kevesebb sikerrel. Nem véletlenül köszön vissza Ferenc pápa tanításában az igyekezet fontossága. Nem azt nézem, meddig jutottál, hanem hogy úton vagy-e? Próbálkozol-e? Fölteszed-e magadnak a kérdéseket? Ez ugyanis a fejlődés egyetlen útja. A zsebre tett megoldások, a magabiztos hátradőlés szükségszerűen visszavet minket és elszigetel, mert bezár. Nyissuk ki tehát szívünket Istennek, nyissuk meg a körülöttünk élőknek, hagyjuk, hogy az öröm és adott esetben a fájdalom átjárják lelkünket, mert ez adja meg az igazi gazdagságot, az élet teljességét.

Most egy utazásra hívjuk hallgatóinkat: járjuk végig együtt azokat a helyszíneket, eseményeket, amelyek meghatározóak, érdekesek vagy megindítóak voltak az elmúlt esztendőben. Hallgassuk meg, mit üzent az egyház a kereszténység szívéből és raktározzuk el a nekünk tetsző mondatokat, mint egy-egy becsomagolt ajándékot. Kellemes utazást!

Az irgalmasság szentkapujának megnyitása

Alig több, mint egy évvel ezelőtt, 2015. december 8-án Ferenc pápa ünnepélyes szentmisével nyitotta meg a Szent Péter-bazilika szentkapuját, és vele az Irgalmasság rendkívüli szentévét. Megnyíltak tehát a szentkapuk a világ minden részén, ezer és ezer templom várta az irgalmasságra, a kiengesztelődésre szomjazókat. Így volt ez Rómában is: napról napra láthattuk szerkesztőségünk ablakából a zarándokok ezreit, amint az Angyalvártól a Szent Péter-bazilikáig imádkozva haladnak végig, hogy elérjék a szentkaput és megújuljanak lélekben. És hogy Isten irgalmassága mennyire mindenkinek szól és mennyire határtalan, jól mutatja, hogy még a börtönrácsok is a szabadság élményét adhatták a raboknak, akik számára a cella ajtaja szentkapuvá alakult az irgalmasság szentévében, ha azt Isten felé fordulva lépték át. Sorra elzarándokoltak Rómába a családok, a katekéták, a papok, a szerzetesek, a világiak, de nem feledkeztünk el a rászorulókról, a legkisebbekről, a legutolsókról sem: legyenek azok szegények, hajléktalanok, vagy rabok, akik mind helyet kaptak az ünnepségeken. Ferenc pápa külön szeretettel fordult feléjük, koncertet rendezett a tiszteletükre, gyűjtést hirdetett a megsegítésükre. Stúdiónkban is beszámoltak élményekről a zarándokok, most ebből nyújtunk Önöknek egy csokorra valót.

A zarándokok élményei

Kozma Imre atyával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat igazgatójával és Csíki János zarándokkal beszélgettünk a vatikáni hajléktalan-zarándoklatról.  

Sárvári papok a jubileumi szentév plébániai tapasztalatairól: interjú Orbán István és Wimmer Roland sárvári plébánosokkal. 

Az irgalmasság szentévének mérlegéről kérdeztük Erdő Péter bíborost, Esztergom-budapesti érseket. 

A szentév lezárása

Ferenc pápa november 20-án vasárnap, Krisztus Király ünnepén az Irgalmasság Jubileumának lezárása alkalmával a Szent Péter bazilika átriumában a Szentháromság segítségül hívása után a következő imádságot mondta a még nyitott szentkapu előtt:

„Ó, Atyánk, szent és mindenható a szeretetben, aki a te Fiadban, a Szűz Máriától született Jézusban kinyilvánítottad végtelen irgalmasságod arcát, nézz jóságosan az imádságban összegyűlt Egyházra a jubileumi szentév lezárásakor. Miközben hálásan elismerjük a tőled kapott kegyelmi ajándékokat, valamint a szóban és tettben való tanúságtételre hívó bátorításodat, továbbá irgalmas szereteted gyengédségét, bezárjuk a Szentkaput: A megszentelő Lélek újítsa meg reménységünket a Megváltó Krisztusban, aki mindig nyitott Kapu azok számára, akik őszinte szívvel keresik őt, egyetlen Kapu, aki az eljövendő Országba vezet bennünket. Atyánknak, az élet teremtőjének és szeretőjének, a mi Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus által, a vigasztaló Szentlélekben, minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké! Ámen!”

Az imádság után Ferenc pápa a virágfüzérrel ékesített Szentkapu szárnyait becsukta és ezzel a szimbolikus gesztussal véget ért az Irgalmasság rendkívüli jubileumi Szentéve. 

Hagyjuk nyitva szívünk ajtaját a szentév után is

Kedves hallgatóink!

A jubileumi év véget ért, de ahogy Jordániában is nyitva maradt a szentkapu, mert igazán nagy szükségük van a szíriai határ közelében az irgalmasságra, úgy mi is hagyjuk nyitva szívünk kapuját, hogy beléphessen rajta a megszületett Fiú, aki békét és örömet hozott a világra. Összeállításunkban visszatekintettünk az irgalmasság szentévére, abban a reményben, hogy segít gyümölcsöket teremni a lelkünkben.

(gá)