Hajléktalan-zarándoklat a Vatikánban: Visszaadni a reményt, hogy otthon vannak a világban

Interjú Kozma Imre atyával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével a vatikáni audienciáról és a hajléktalan-zarándoklatról. Csíki János zarándok tanúságtétele.

November 11-én, Szent Márton emléknapján fogadta a pápa a Vatikánban az európai hajléktalan zarándoklat mintegy négyezer képviselőjét, köztük száz magyart. Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat igazgatója vezetésével 55 budapesti hajléktalan érkezett. Szombathelyről az egyházmegyei Karitász 45 gondozottja jött el a találkozóra Tuczainé Régvári Marietta kíséretével.

Az audiencia után Kozma Imre atya és az egyik zarándok, Csíki János fölkeresték stúdiónkat és beszámoltak tapasztalataikról.

Kozma atya így jellemezte a hajléktalanok legnagyobb fájdalmát: „Elfogy körülöttük a levegő, elfogy körülöttük a szeretet. Ha az ember nem tapasztalja, hogy ő valakinek fontos, akkor egyszer csak nem látja értelmét az életnek. Ennek a zarándoklatnak az egyik üzenete az, hogy elhiggyék ezek az emberek: szerethetők. Hogy elhiggyék: nem lesajnált emberek, hanem hozzánk tartoznak. Egy ilyen hozzáállással annyi szeretetet tudunk adni, amennyivel újra el tudnak indulni.”

Erről az újra elindulásról, reményről és bizalomról szól tanúságtételében Csíki János. Adni jó, csodálatos érzés: ajándék nemcsak a másiknak, hanem önmagunknak is. Az az igazán szegény ember, aki még soha nem ajándékozott meg senkit. Egy jó szó, a másik embernek tekintése, méltó bánásmód, egy kinyújtott kéz – sokszor attól, akitől nem is vártuk – mind-mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a hajléktalan, a társadalom peremére szorult ember újra azt érezze: otthon van a világban.

(gá)