Ferenc pápa homíliája a Halottak napi szentmisén: Emlékezzünk szomorúsággal a múltra és reménységgel a jövőre

Ferenc pápa november másodikán, Halottak napján délután négy órakor a Róma északi részén, a  Prima Porta-nál fekvő Flaminio temető kápolnája előtt szabadtéri szentmisét mutatott be több száz helyi hívő jelenlétében. Rövid homíliáját szabadon fogalmazta és az emlékezés időbeli kettősségére utalt.

A halottakra emlékezés kettős vonása: a szomorúság és a reménység     

Jób sötétben volt, a halál kapujához közel. A félelem, a fájdalom és a szenvedés pillanatában Jób meghirdeti a reménységet: „Tudom, hogy Megváltóm él, és a végső napon felkelek a földről”. A halottakra emlékezésnek kettős vonása van. Az egyik a szomorúság, ami a mieinkre emlékeztet, akik már elmentek, de a jövőre is, a halálra. Ám ebben a szomorúságban mi virágokat hozunk, mint a reménység jelét, mondhatni mint az ünnep jelét. A szomorúság a reménységgel keveredik, amit mi mindnyájan érzünk ebben a megemlékezésben. A szeretteinkre emlékezés a földi maradványaik előtt és a reménység, ami segít bennünket, mert nekünk is mindnyájunknak meg kell tennünk ezt az utat, előbb vagy utóbb, mindenkinek. Több vagy kevesebb fájdalommal, de mindenkinek. Ám  a reménység virágával, azzal az erős szállal, ami a túlvilágba ver horgonyt. És ebben a horgonyban nem csalódunk, ez a feltámadás reménysége.

Mi Jézus útját járjuk, aki a reménység keresztjével nyitott kaput

Aki ezt az utat előttünk elsőként tette meg, az Jézus és mi az ő útját járjuk be. Megnyitott egy kaput, ami Ő maga, Jézus. Keresztjével, a reménység keresztjével nyitotta meg ezt a kaput, hogy bemenvén azon, az Istent szemléljük. Ahogy Jób mondja: „Saját szemeimmel látom majd meg őt”. Térjünk majd haza ezzel a kettős emlékezéssel. Szemeinkkel a múltra emlékezve, azokra, akik már elmentek és a jövő emlékezetével, arra az útra, amit megteszünk majd. Azzal a bizonyossággal, ami Jézus ajkán fakad: „Én feltámasztom őt az utolsó napon” – zárta homíliáját a Szentatya.

Magánimádság az elhunyt pápa elődökért

Ferenc pápa a római temetőből visszatérve a Vatikánba a Szent Péter bazilika altemplomába ment, ahol magánimádságában emlékezett meg elhunyt elődeiről.

(vl)