Ferenc pápa homíliája az anglikánokkal közös római vesperáson: a győztes Bárány gyűjt össze minket

Vesperás a Caelius dombon, Nagy Szent Gergely pápa egykori otthona helyén

Október 5-én szerdán este hat órakor a római Caelius dombon, a Város hét halmának egyikén fekvő Szent András és Szent Gergely templomban Ferenc pápa esti imát, vesperást mondott Justin Welby Canterbury érsekkel, az Anglikán Közösség prímásával abból az alkalomból, hogy ötven évvel ezelőtt találkozott Boldog VI. Pál pápa és az akkor megszületett római Anglikán Központ intézménye. A Monte Caelio nagyon fontos az egyháztörténet szempontjából, mert itt ezen a dombon született és élt a római patrícius és mélyen keresztény családból származó Nagy Szent Gergely pápa, aki 590 és 604 között vezette Krisztus nyáját Róma püspökeként. Családi lakhelyén bencés kolostort alapított és ebben a szellemben, nagy erkölcsi és mai szóval, szociális szellemben irányította Róma és a földkerekség egyházát.  

A pásztorok feladata, hogy egymást testvérként ismerjük fel

Ferenc pápa a vesperás homíliájában Ezékiel próféta tanításából kiindulva visszatekintett az egység régi idejére, majd kijelölte az ökumenikus elkötelezettség jelenlegi feladatait. Ezékiel próféta látomása arról szól, hogy az Isten pásztorként összegyűjti a nyáj bárányait, melyek a sötétség és homály idején szóródtak széjjel. Kettős üzenetet hagy ránk ma este a próféta – szólt a pápa. Először is az egység építésével bennünket pásztorokat bíz meg, majd arról szól, hogy a sötétség napjaiban szem elől vesztettük egymást, és képtelenné váltunk arra, hogy testvérként ismerjük fel magunkat.

A keresztény család egysége építésével az egész emberi család egységét szolgáljuk   

Szilárd meggyőződésünk, hogy Isten szeret köztünk lakni, nyája, mint értékes kincs közepette, és ő nem fárad el sohasem, hogy bennünket mind nagyobb egységre vezessen. Ez kizárólag az ő kegyelme révén lehetséges, mert mi magunktól csak törékeny cserépedény vagyunk, ám mégis bízunk benne. A közösségben járás minden keresztény közös útja és sajátos módon ez az anglikán-katolikus nemzetközi bizottság pásztorainak a feladata. Két feladat kapcsolódik egybe ebben a küldetésben: építeni a keresztény család egységét és ezáltal az egész emberi család egységét szolgálni. Ebben a munkában felismerjük, hogy különböző hagyományokhoz tartozunk, de ugyanannak az Evangéliumnak az ösztönzésére vállaljuk a közös missziót a világban – hangsúlyozta Ferenc pápa az esti vesperáson.

Legyünk az ökumenizmus bátor és reális előmozdítói   

Miközben megismerjük a szolgálat nehézségeit és örömeit, közelebb kerülünk egymáshoz és így Isten ránk bízza a küldetést, hogy legyünk az ökumenizmus bátor és reális előmozdítói, mindig új ösvények megnyitásának a keresésében. Mindenekelőtt az Úr példáját, az ő lelkipásztori módszerét kell követnünk, amit éppen Ezékiel próféta ír le: induljunk az elveszett bárányok keresésére és vezessük vissza őket a karámba, kötözzük be a sebeiket, gondozzuk a betegeket, mert csak így gyűlik össze újra az elveszett nép.

A halál és a bűn felett győztes Bárány szeretetének az üzenetével a bárányok felé

Ferenc pápa Krisztus a Jó Pásztor követésének a képét Nagy Szent Gergely pápa ránk maradt püspöki pásztorbotjának az elemzéséből vette. Innét, erről a helyről ered Gergely pápa missziós küldetése – utalt a Caelio dombra a pápa –, mellyel elküldte Canterbury Szent Ágostont és szerzetestársait az angolszász népekhez, mellyel az evangelizálás új fejezetét nyitotta meg, ami pedig már a mi közös történetünk és ennek jelképe ez a pásztorbot. A kampós rész közepe a föltámadt Bárányt mutatja és az elveszett bárányok összegyűjtésének az eszközén túl egyúttal megadja az igehirdetés központi tartalmát is: hirdetni Isten szeretetét a keresztrefeszített és feltámadt Jézusban, a feláldozott és élő Bárányban. Istennek ez a szeretete áthatolt a lepecsételt sír sötétségén és feltárta annak ajtaját az örök élet világossága számára. A halál és a bűn felett győztes Bárány szeretete az az üzenet, melyet nekünk el kell vinni napjaink eltévedt bárányainak.

Lépjünk ki a saját „mikroklímánk” zártságából  

Végül Ferenc pápa a pásztorbot alsó hegyére emlékeztetett, mely egyházi szerzők szerint arra is szolgál, hogy a pásztor azzal ösztönözze a túlságosan egymáshoz tapadt bárányokat és bíztassa őket, hogy menjenek ki a saját „mikroklímájuk” zártságukból. Gondoljunk csak arra, emlékeztetett a pápa, hogy mi is történt Edinburgh-ben az ökumenikus mozgalom kezdetén, amely végül lehetővé tette, hogy túllépjünk a karám léckerítésén és elkezdjünk közös utat járni - fejezte be homíliáját a pápa.

(vl)