Grúzia, az ősi keresztény ország vendége Ferenc pápa

Ferenc pápa pénteken délelőtt megkezdte három napos apostoli látogatását, amelynek során előbb Grúziát, majd Azerbajdzsánt keresi föl. Ez 16. nemzetközi apostoli útja, melynek elsősorban ökumenikus, illetve vallásközi jellege van, valamint a népek közötti megbékélést és kiengesztelődést szolgálja.A pápa a grúz fővárosba érkezve elsőként az elnöki palotában tesz látogatást, ahol köszönti az ország állami vezetőit.

Földrészek határvonalán: mitikus Kaukázus

A kaukázusi Grúzia, a népek egyik bölcsőjének tartott Közel-Kelet szomszédságában fekszik, mintegy Ázsia kapujában. Története a Krisztus előtti 12. századba nyúlik vissza. Legemlékezetesebb történelmi hivatkozások a görög mitológiából a kholkiszi aranygyapjú és az isteneknek az emberek számára tüzet lopó Prométheusz esete, akit büntetésből a Kaukázus szikláihoz kötöztek és akinek „halhatatlan kínjairól” mesél a mi Adynk is a múlt század elején. A Kaukázus hegylánca természetes határvonalat képzett a történelem során a nomád eurázsiai sztyeppe-lakó népek és a fejlettebb Közel-keleti civilizációk között. A mai Grúzia észak-nyugati részét a Római Birodalom Krisztus előtt 65-ben elfoglalta és így közvetlenül részese lett az európai művelődésnek. Délnyugati része, az előbbi alatt Nagy Sándor hódítása révén a kaukázusi Ibéria királyság és mellette a kolkhiszi Aranygyapjú földje.

Egy rabszolgalány, Szent Nino hozza el a kereszténységet

Az ország, noha az apostoli időktől ismeri a kereszténységet, hiszen a helyi hagyomány szerint András apostol is térített itt, valójában az örmények megtérését követően veszi fel a krisztusi hitet 337-ben, örmény példára itt is a királyuk megtérésével, amit Szent Nino keresztény rabszolgalány csodatévő élete eredményez. A következő három évszázad aztán a Bizánc és a perzsák közötti harcok jegyében telik el, míg végül a frissen feltörekvő új erő, az iszlám arabjai foglalják el 654-ben, akik megalakítják a tbiliszi emirátust. Kulturális, művészeti és politikai szempontból is virágzó korszaka ez az iszlámnak Grúziában, főként a 11-13 században, amit kettétör a tatár-mongol hódítás 1220-ban.

Idegen elnyomás alatt

Konstantinápoly eleste 1453-ban végleg megpecsételi Grúzia sorsát, mert leszakad Európa testéről, elszigetelődik és újabb három századon át az iszlám belső háborújának a hadszínterévé válik az ottomán és a perzsa politikai érdekek között. Ebben a szorongatott helyzetben a keresztény orosz cártól várnak segítséget, 1783-ban szövetséget is kötnek a felek, de előbb a perzsák özönlik el az országot, majd orosz hódítás következik. A 20. század elején a Szentpétervárból kormányzott Transzkaukázusi Állam, majd az örmény-azeri-grúz Független Államalakulat után végre egy kis időre eljön Grúzia szabadsága, melyet a területéhes szovjethatalom Vörös Hadserege 1921-ben bekebelez. Felső utasításra születik meg 1936-ban a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság. Ennek az időszaknak híres-hírhedt személyisége a grúz származású Joszif Visszarionovics Sztálin, aki szegény diákként a tbiliszi ortodox szeminárium növendéke és amikor érdeklődése a munkásmozgalmi harcok felé fordul, ötödévesen kicsapják a szemináriumból. A Szovjetunió idején 1978-ban nagy polgári zavargások támadnak a grúz tagköztársaságban, ahol a kommunista párt központi bizottsága  hivatalossá akarja tenni az orosz nyelvet. 1988-ban két orosznyelvű grúz tartomány, az abház és az oszét kiválik Grúziából, ám a peresztrojkát követően az első demokratikus választás során Grúzia az önállóság mellett dönt és 1991. április 9-én a tbiliszi parlament formálisan is kinyilvánítja Grúzia függetlenségét. Jelentős további lépés 1999-ben születik, amikor Grúziát felveszik az Európa Tanácsba.

A nyelve megőrizte a grúz népet

Grúziát a történelem során a vallási és nyelvi kulturális identitása őrizte meg. A grúz nyelv az ibér-kaukázusi nyelvcsaládhoz tartozik és sajátos módon a baszk nyelvvel, Loyolai Szent Ignác népének a nyelvével mutat rokonságot. Ábécéje föníciai eredetű, kettős formában létezik: az ősi egyházi, nagy- és kisbetűkkel, míg a katonai ábécé a 10-századtól kezdve él és napjainkig ez a használatos. Az első fennmaradt írásos emlék az ötödik századból egy grúz vértanú-akta. A keresztény grúz nyelvemlékek nagyon fontosak az egész kereszténység számára, mert olyan szövegeket őriznek, melyeknek eredeti arám-szír-görög fordításai elvesztek, viszont a grúz nyelv őrzi őket, többek között a Sínai hegy és Athosz hegy kolostorainak a könyvtáraiban.

Templomépítészet és ikonfestészet  

A grúz építészet sok megalitkori emléket őriz, ám főként a keresztény templomépületek tipikusak, kezdve az ötödik századtól. Jellemzően kereszt-alaprajzúak, a keresztmetszéspont fölé emelt kupolával. Grúzia sok egyéb vonás mellett ebben is hasonlóságot mutat a szomszédos örmény kultúrával. A tízedik században épült a grúz kereszténység bölcsőjében Mcheta-ban a grúz patriarkális székesegyház. Jelentős a grúz ikonfestészet, mely kánonjaiban többnyire a bizánci modellt követi, bár szabadabban bánik a kötöttségekkel. A Khakhul-i tűzzománc triptichon lelki mélysége a világhírű vlagyimiri Istenanya szépségéhez hasonlítható.  

A katolikus egyház Grúziában       

1993-ban jött létre a latin szertartású  apostoli adminisztratúra a 90 százalékban ortodox keresztény hitű Grúziában, ahol a közel tízmilliós lakosság mintegy két és fél százaléka katolikus, hozzávetőlegesen kétszázötvenezer lélek, bár igaz, hogy ők rítus szerint latin, örmény és asszír-káld szertartású katolikusok. Az üldöztetés idején hitüket a börtönbe vetett papok hiánya miatt leginkább a nagyszülők hite, a népi vallásosság értékei, énekek imádságok ápolták és őrizték. 1999-ben szentelték fel a szovjet diktatúra alatt lerombolt katolikus székesegyházat a főváros Tbilisziben. A hitélet a szórvány jelleg miatt kicsi közösségekre épül, melyek elevenen működnek, erősen támaszkodva a világiak szolgálatára. A katolikus egyház az oktatás-nevelés, a karitatív szolgálat és az erkölcsi-társadalmi értékvédés terén nyújtja a legtöbbet a grúz nemzet számára. 2010-ben indult a főváros katolikus egyeteme, négy fakultással, ahol a teológiai és jogi képzés mellett a turizmus is külön oktatási ág, hiszen egyre többen keresik fel Grúziát, természeti kincsei és gazdag műemlékvilága miatt. Sok a tennivaló az ökumenikus úton, mert a helyi grúz ortodox egyház a szenvedéssel teli története során örökké védekezni kényszerült és még most is működik ez a beidegződés, például tiltja a az ortodox-katolikus vegyesházasságot. II. János Pál pápa – amikor 1999-ben Indiában járt az Ázsia püspöki szinódus után a posztszinodális buzdítás közzétételére – visszatérőben Grúziában megállt és találkozott a különféle keresztény egyházakkal és rítusokkal. Azóta elindult a párbeszéd és az óvatos közeledés, például az ország morális életének egészét érintő olyan kérdésekben, mint a bioetika kihívásai, a család társadalmi szerepe és a gender-elmélet.

Örmény és káld rítusú katolikus közösség 

A grúziai örmények többsége katolikus és az 1829-30-as ottomán-orosz háború idején menekültek el a törökök elől, mintegy 14 ezer család, körülbelül százezer lélek. Öt városban és 25 faluban élnek, közel egymáshoz egy közösséget alkotva, és többnyire saját kápolnájukban tartják szertartásaikat. Az asszír és káld katolikusok története még viszontagságosabb. Ősi hazájukból elüldözték őket és szó szerint földönfutókká lettek. Helyzetük akkor rendeződött végleg, amikor az immáron szabad Grúziában II. János Pál pápa kérésére létrejött 1995-ben az asszír-káld adminisztratúra, I. Raphael Bidawid káld pátriárka beleegyezésével.

(vl)