Ferenc pápa elmélkedése Assisiben: ne mételyezzük meg a szeretetre szomjazókat a közömbösség ecetjével

A Béke Imanap délutáni programja keretében a találkozó résztvevői a Szent Ferenc bazilika altemplomában közös ökumenikus imádságon vettek részt, melynek során Ferenc pápa meditációt, elmélkedést tartott a keresztrefeszített, éhes-szomjas, a szeretettől megfosztott Jézusra tekintve.

Az Isten szomjazza az ember szeretetét

„A keresztrefeszített Jézusra tekintve visszhangozik az ő szava: Szomjazom! (Jn 19,28). A szomj, még az éhségnél is nagyobb hiány, de egyúttal az ember végső nyomorúságát is jelzi - kezdte elmélkedését a pápa. De mire is szomjas a mi Urunk? – kérdezte. Bizonyára vízre, az alapvető életszükségletre. De mindenekfölött szeretetre, ami nem kevésbé lényeges az élet számára. Ferenc pápa Jeremiás prófétától idézte, hogy az Isten tetszését leli a mi szeretetünkben: „Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére” (Jer 2,2), de a próféta felidézi az Isten szenvedését is, melyet a hűtlenségünk vált ki: „Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet” (Jer 2,13). Ez a „kiszáradt szív” drámája, mely megújul az evangéliumban, amikor Jézus kérésére – Szomjazom! – az ember ecettel válaszol.

Az Úr szomja ugyanis akkor enyhül, amikor az ő nevében mások nyomorúsága fölé hajlunk

A meditáció második képében Ferenc pápa Szent Ferencre utalt, aki életében nem szégyellte a könnyeket, mert az emberek „nem szerették a Szeretetet”, pedig ennek a szeretetnek kellene a szívünket eltöltenie, amikor a keresztrefeszített Istenre tekintünk. Kalkuttai Teréz anya azt akarta, hogy minden közössége kápolnájában a feszület mellé helyezzék Jézus „Szomjazom”  kiáltását. Jézusnak a kereszten elszenvedett szeretetszomjának a csillapítására Teréz anya a legszegényebbek közt végzett szolgálattal válaszolt. Az Úr szomja ugyanis csak akkor enyhül és akkor vigasztalódik, amikor az ő nevében mások nyomorúsága fölé hajlunk. A végső ítéletkor ő áldottnak fogja hívni azokat, aki inni adtak neki, akik a szeretet konkrét tetteivel fordultak a rászorulók felé.

A háború áldozatai is az elutasítás keserű ecetjét kapják

Jézus szavai megszólítanak, befogadást kérnek a szívünkben és az életre adott választ várnak tőlünk – folytatta a pápa az elmélkedését. Az ő „Szomjazom!” kiáltásában meghalljuk a szenvedők hangját, a kicsi ártatlanok rejtett kiáltását, akikhez nem jut el a világ világossága és abban meghalljuk a szegények és a békére leginkább rászorulók szívből feltörő hangját is. Békéért esdenek a háború áldozatai, akiket megmételyezett a háború gyűlölete és a fegyverek Földje, békéért fohászodnak fivéreink és nővéreink, akik bombatámadások alatt élnek, vagy arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat és az ismeretlenbe vándoroljanak. Ők mindannyian a Keresztrefeszített fivérei és nővérei, az Ország kicsinyei, akik szomjaznak. De ők is, miként Jézus, az elutasítás keserű ecetjét kapják. Ki hallgatja meg őket? – kérdezte a pápa. Sokszor találkoznak a közömbösség fülsiketítő csendjével, a bosszankodók önzésével, azzal a hidegséggel, mely elfojtja a segélykiáltásukat.

A keresztrefeszített tanítványai a szeretet oxigénjét lehelik a világra       

A keresztrefeszített Krisztussal szemben, aki Isten hatalma és bölcsessége, nekünk keresztényeknek az a hivatásunk, hogy a nem szeretett Szeretet misztériumát szemléljük, és hogy irgalmasságot öntsünk a világra. A kereszten az élet fáján a rossz átalakul jóvá. A keresztrefeszített tanítványaiként nekünk kell az élet fáivá válnunk, akik magukba szívjuk a közömbösség mételyét és a szeretet oxigénjét leheljük a világra. Krisztus megnyitott oldalából víz folyt ki, a Szentlélek jeleként, ami életet ad és éppúgy belőlünk is áradjon az együttérzés napjaink szomjúhozói iránt.

Ferenc pápa végül elmélkedésében a kereszt tövében álló Szűz Máriához fohászkodott: hozzá hasonlóan mi is tudjunk közel lenni hozzá, vele egyesülni és így közel lenni azokhoz, akik szenvednek. Ő a mi békénk, és őrizzen meg bennünket az egységben, hogy azzá legyünk, amit kíván tőlünk: Hogy egy legyenek!    

Az imádság során 27 gyertyát gyújtottak meg és tettek közös tartóra a világnak háborútól leginkább sújtott 27 országa iránti szolidaritás jeleként.    

(vl)