Csökkenő utórezgések és erősödő segélyhullám

Minden bizonnyal az év leghosszabb és leggyötrelmesebb éjszakája borult szerdán este a katasztrófa sújtotta Amatrice, Accumoli, Arquata és Pescara del Tronto lakosaira. A föld nem nyugodott meg, továbbra is számos utórezgést regisztráltak, melyek – hála Istennek – egyre csökkenő tendenciát mutatnak. A térségben eddig mintegy 600 rezgést észleltek, melyek epicentruma a kicsi hegyi-falu: Arquata del Tronto. A csütörtök reggeli órákra fájdalmas mérleget vontak a tragédia nyomán: a reggel nyolc órai adatok szerint 247-en meghaltak, közel négyszázan megsebesültek és kórházi ápolásra szorultak. Mintegy két és félezer ember vált hajléktalanná, akiket a nap során felállított szükség-sátortáborokban  helyeztek el. Egész éjszaka dolgoztak a tűzoltók, a polgári és katasztrófavédelem munkatársai, valamint az egyre nagyobb számban érkező önkéntesek. Lélegzetvisszafojtva figyelt az ország egy anya és a romok mélyén rekedt 11 éves fia mobiltelefonos kapcsolatára, akinek megmentéséért a segítők mindent megtettek, de mielőtt elérték volna a fiúcska testét, elhallgatott a vonal. Félő, hogy végső mérleg súlyosabb lesz az emberveszteségben, mint a 2009-es L’Aquila-i földrengés, amikor összesen 309-en vesztették életüket.

Amatrice, az érintett térség legnagyobb települése, az utolsó hivatalos adatok szerint a földrengés előtt 2650 lelket számlált. Büszkén viselte az „I borghi più belli d'Italia" kitüntető címet, melyet Olaszország legszebb kisvárosainak ítélnek oda. Amatrice éppen a Sagra-ra, a búcsúünnepére készült, amit most vasárnap tartottak volna, ünnepi misékkel, történelmi jelmezes felvonulással, vásárral, koncertekkel  és az elmaradhatatlan helyi specialitással, a „spaghetti all’amatricana” fogással. A hétvégi ünnepre már számos csoport érkezett. Telt ház volt a város patinás „Roma” nevű szállodájában, ahol többek között egy nagyobb csoport Szardínia szigetéről érkezett nyári nyaralásra. A mintegy 70-80 vendég nagy része a romok alatt lelte a halálát, csak páran menekültek meg.

Megdöbbentő és mégis reménykeltő a tanúságtétele az albán származású Mariana szerzetesnővérnek, aki csodával határos módon menekült ki a Don Minozzi nevét viselő szerzetesintézményük romjai alól. A 35 éves Mariana egyike az ott szolgáló hat nővérnek és drámai módon számol be az átélt borzalmakról: „Amikor a földrengés elkezdődött, az ágy alá bújtam, ahol saját csapdámba estem, mert rám borult a fal, a szekrény, minden. Gázszagot éreztem és arra gondoltam, hogy ez a vég, meghalok! Imádkozni kezdtem. Aztán arra gondoltam, hogy ha mind többen imádkozunk, az Isten csak meghallgat bennünket és talán észrevesznek engem is. Majd elkezdtem a mobilomon telefonüzeneteket küldeni, nem is tudom már mennyit, de nagyon sokat elküldtem. Valaki közülük, bizonyára megmondta a segédkezőknek, hogy a nővérek közül még élnek. Aztán hajnalban jött a segítség és erdészek szabadítottak ki a romok alól engem két nővértársammal és egy idős beteg nénivel együtt”.    

Időközben megmozdult az egész világ és az együttérzés és részvétnyilvánítások mellett konkrét segítséget nyújtanak a nagyobb és kisebb országok is, így az Egyesült Államok, Oroszország, Németország, az Európai Unió, Franciaország… A szerdán este helyszíni szemlét tartó Matteo Renzi olasz kormányfő kabinetje 234 millió euró, vagyis 72 milliárd forint segélyt utalt ki a mentési munkálatokra és a károk rendezésére. A vatikáni tűzoltók után, akik tegnap indultak Amatrice térségébe, csütörtök délelőtt hat vatikáni csendőr is a földrengés sújtotta vidékre utazott, hogy bármi módon a rászorulók segítségére legyenek.            

(vl)