Dziwisz bíboros homíliája az Ifjúsági Világtalálkozó keddi nyitó szentmiséjén

A XXXI. Ifjúsági Világtalálkozót már kedden megnyitotta Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros érek a Szent II. János Pál emlékére bemutatott ünnepi szentmisével. Mintegy kétszázezer fiatal vett részt a szabadtéri misén. Az eső, az utazás miatti fáradtság és a biztonsági ellenőrzések több kevesebb nehézséget támasztottak, de mégis az öröm és az ima  szelleme tüzesítette át a levegőt a szertartás alatt. Krakkó érseke, hosszú  évekig II. János Pál magántitkára, baráti hangon köszöntötte a világ minden részéről összesereglett fiatalságot – röviden hat nagyobb nyelven is üdvözlést mondott. Utalt a franciaországi kegyetlen merényletre, és imát kért az áldozatokért. A szentmise evangéliumából, Péter Tibériás-tó melletti szeretetvallomásából (Jn 21,1517) indult ki:

„Ma Krisztus Krakkóban szól hozzánk, a Visztula folyó partján, mely átszeli egész Lengyelországot a hegyeken át a tengerig. Tegyük magunkévá Péter tapasztalatát, és gondolkozzunk el rajta. Tegyünk föl magunknak három kérdést és keressük ezekre a választ! Elsőként, honnan jövünk? Másodszor, hol vagyunk ma, életünk ezen időszakában? Harmadszor pedig, hová tartunk, és mit viszünk magunkkal?”

“Honnan jövünk? „Minden népből az ég alatt” (Csel 2,5), mint azok az emberek, akik nagy számban összejöttek Jeruzsálemben Pünkösdkor, de most összehasonlíthatatlanul többen vagyunk, mint kétezer évvel ezelőtt, hiszen századokon keresztül hirdették nekünk az Evangéliumot, amely azóta eljutott a világ legtávolabbi szegleteibe is. Tapasztalatainkat különféle kultúrákból, hagyományokból és nyelvből hozzuk. De magunkkal hordozzuk testvéreinknek, a föltámadt Úr követőinek hitének és életszentségének tanúságtételét – a régebbi és a jelenlegi nemzedékekét egyaránt. - Közöttünk vannak olyanok, akik a világ olyan részéből érkeztek, ahol békében élhetnek, ahol a családok a szeretet és az élet közösségei és ahol a fiatalok elérhetik álmaikat. Ám vannak közöttünk olyan fiatalok is, akik olyan országokból jöttek, ahol az emberek háborúktól vagy másféle konfliktusoktól szenvednek, ahol a gyermekek meghalnak az éhségtől és ahol a keresztényeket brutálisan üldözik. Közöttünk vannak olyan fiatal zarándokok is, akik a világ ama részéről érkeztek, ahol az erőszak és a vak terrorizmus uralkodik, ahol a kormányok tagjai őrült eszméket követve hatalmaskodnak az emberek és a népek fölött.”

Hol vagyunk most, életünk e pillanatában? Közelről és távolról is érkeztünk. Sokan közületek több ezer kilométert utaztak és sokat adtak bele, hogy elérjen ide. Krakkóban vagyunk, Lengyelország egykori fővárosában, ahol a hit világossága föllobbant ezerötven évvel ezelőtt. A lengyel történelem viszontagságos volt, de mi mindig megpróbáltunk hűek maradni Istenhez és az Evangéliumhoz.
Azért vagyunk itt, mert Krisztus gyűjtött egybe minket. Ő a világ világossága. Aki Őt követi, nem jár a sötétben (Jn 8,12). Ő az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14,6). Kihez mennénk? Az örök élet igéi Nála vannak (Jn 6,68). Egyedül Ő – Jézus Krisztus – tudja betölteni az emberi szív legmélyebb vágyait. ő az, aki elvezetett minket ide. Ő jelen van közöttünk. Elkísér bennünket, ahogy az Emmauszba tartó tanítványok mellé is odaszegődött. Bízzuk Rá ezekben a napokban gondjainkat, félelmeinket és reményeinket Ezekben a napokban, Ő meg fog kérdezni minket szeretetünk felől, ahogy Simon Pétert is megkérdezte. Ne kerüljük el a válaszadást ezekre a kérdésekre!” (…)  “Holnap, eljön közénk napjaink Pétere – Ferenc pápa. Holnapután ugyanitt fogjuk Őt köszönteni. A következő napokban hallani fogjuk szavát és együtt fogunk imádkozni Vele. A pápa jelenléte az Ifjúsági Világtalálkozón a hit eme ünnepének még szebb és sajátosabb jellemvonása.”

Végül, harmadjára, az utolsó kérdés: merre tartunk és mit fogunk magunkkal vinni innen? Találkozónk csupán pár napos, mely egy sűrű, lelkileg és bizonyos értelemben, fizikai erőt is igénylő tapasztalat lesz. Majd visszatérünk otthonainkba, családjainkhoz, iskoláinkba, egyetemeinkre és munkahelyeinkre. Talán fontos döntéseket hozunk ezekben a napokban? Talán új célokat tűzünk ki életünkben? Talán meghalljuk Jézus tiszta hangját, amellyel azt mondja nekünk, hogy hagyjunk el mindent és kövessük Őt? Mit viszünk magunkkal? Jobb, ha nem válaszoljuk meg előre ezt a kérdést. De nézzünk szembe ezzel a kihívással! Ezekben a napokban, osszuk meg egymással, mi volt a legértékesebb! Osszuk meg egymással hitünket, tapasztalatainkat, reményeinket. Kedves fiatal barátaim, szolgáljanak ezek a napok lehetőségként arra, hogy alakítsátok szíveteket és értelmeteket! Figyeljetek oda a püspökök által előadott katekézisekre! Hallgassatok Ferenc pápa hangjára! Vegyetek részt teljes szívvel a szentmiséken! 

Tapasztaljátok meg az Úr irgalmas szeretetét a kiengesztelődés szentségében. (…)
Krakkóban eleven az Isteni Irgalmasság titka, az alázatos Fausztina nővér és II. János Pál otthona, akik érzékennyé tették az Egyházat és a világot Isten e sajátos tulajdonságára. Visszatérve hazátokba, otthonaitokba, vigyétek el az irgalmasság szikráját, emlékeztetve mindenkit, hogy „boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek” (Mt 5,7). Vigyétek el hitetek lángját és gyújtsatok általa újabb lángokat, hogy az emberi szívek Jézus szívének ritmusára dobbanjanak, ami a „szeretet lángoló tűzhelye”.

(szf)