Ferenc pápa az örmény népirtás emlékművénél: Az emlékezetet nem szabad felvizezni, sem pedig elfelejteni!

Ferenc pápa látogatása a cicernakaberdi genocídium emlékműnél

Ferenc pápa Ecsmiadzinben II. Karekin katholikosz személyes vendégeként az apostoli palotában kapott szállást. Ez a gesztus is aláhúzta és tovább erősítette az örmény apostoli és a katolikus egyház közötti kapcsolatot, melyet P. Lombardi szentszéki szóvivő a helyszínen „jól bejáratott kapcsolatnak nevezett, melyben nincsen már lényeges teológiai különbség a felek között”. A pápalátogatás középső napján, szombat reggel Ferenc pápa a 21 kilométer távolságra fekvő Cicernakaberd örmény népirtás emlékműjét kereste fel, mely főként az 1915-ös „Nagy Sorscsapásra” emlékezik. Az ottomán birodalom részéről az 1800-as évek végén több alkalommal is elkövetett kisebb pogromok után 1915-ben, az I. világháború során került sor arra  a módszeres népirtásra, mely független történészek becslése szerint is körülbelül másfél millió örmény kegyetlen lemészárlását jelentette. Az első világháború végén a Szovjetunió igázte le az örményeket és Sztálin alatt az örményirtás tovább folytatódott. Végül az örmény nép 1967-ben foghatott hozzá, hogy a mártírjai emlékére mauzóleumot emeljen. Ekkor kezdődött a „Fecskék dombján” az emlékmű felállítása, mely azonban csak 1995-ben, a genocídium 80. évfordulójára, immár a szabad Örmény Köztársaság világában nyerhette el az emlékezés mai, méltó formáját.

Az Emlékezet Fala, a Mauzóleum és az „Újjászületett Örményország” oszlopa

Az emlékhely három részből áll, az Emlékezet Falából, a Mauzóleumból és az „Újjászületett Örményország” oszlopából. A szürke bazaltból készült 100 méter hosszú Emlékezet Fala kíséri a látogatót a bejárattól a mauzóleumig és rajta olvashatók a Nagy Sorscsapást elszenvedett városok, falvak és a vértanúk nevei. Az emlékhely központi magja az a köralakú, nyitott építmény, melyet tizenkét befelé hajló, ovális bazaltkő formál. A tizenkettes szám a tömegmészárlás sújtotta tizenkét örmény tartományra utal. A köralakú építmény közepén lobog az Örökláng, mintegy az örmény nép éber emlékezeteként. Mellette magasodik az „Újjászületett Örményországot” jelképező, egymásbafonódó kettős cementoszlop, mely egyszerre jelképezi a sokszoros üldöztetésben szétszóródott örménységet, de amely ennek ellenére meg tudta őrizni az egységét. Végül az emlékhelyet fásított sétány veszi körül, ahol az idelátogató híres személyiségek ültetnek egy-egy fát.  

Virágcsokor, csend, imádság…        

Szombaton reggel háromnegyed kilenckor érkezett az emlékműhez Ferenc pápa II. Karekin katholikosszal és Szerzs Szargszjan köztársasági elnökkel együtt. A Mauzóleum közepén az Örökláng elé helyezték el az emlékezés virágait. Kisgyermekek léptek ekkor a pápához, akik kezükben olyan lapokat tartottak, melyekre a vértanú ősök neveit írták. Ez a gesztus arra is utalt, hogy az egymást követő nemzedékek továbbadják az emlékezet szellemét és így „az atyák szívét a fiakba oltják”.

A megemlékezés kisebb imaliturgia keretében történt a körlakú mauzóleum benső részén, külön beszéd nélkül. Ősi örmény énekek és a Miatyánk elimádkozása után a Zsidókhoz írt levél üzente:  „Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodásotok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok” (Zsid 10,32). A felolvasott evangélium Igéje pedig vigasztalást ígért: „Bármit kértek az én nevemben az Atyától, én megteszem nektek” (Jn 14,13).

Ferenc pápa imádsága

Ferenc pápa ezután rövid imádságot mondott: „Krisztus, aki megkoronázod a szentjeidet és teljesíted a híveid akaratát, és aki szeretettel és gyengédséggel tekintesz a teremtményeidre, hallgass meg bennünket szentséged égi magasából, a szent Istenszülő közbenjárására, összes szented és mindazok fohászaira, akikre ma emlékezünk. Hallgass meg minket, könyörülj rajtunk, bocsáss meg nekünk, engeszteld ki és bocsásd meg vétkeinket! Tégy méltóvá bennünket, hogy dicsőíthessünk téged a hála érzésével, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, most és mindörökkön örökké. Ámen”.

Gondolatok az emlékkönyvben

A közös imádság után az emlékhely mellett húzódó park szélén Ferenc pápa megöntözött egy, a nevében frissen elültetett kicsi fenyőfát. Végül pedig a Szentatya találkozott azoknak az örmény menekülteknek az utódaival, akiket egykoron XI. Piusz pápa fogadott be a castelgandolfói pápai nyaralóba. Mielőtt elhagyta volna a megemlékezés helyét, Ferenc pápa a következő sorokat írta az emlékkönyvbe: „Szívemben fájdalommal imádkozom itt, hogy soha többé ne legyenek ehhez hasonló tragédiák és hogy az emberiség ne felejtsen és tudja legyőzni a rosszat jóval!”. Adjon az Isten benső békét és megvigasztalódást a szeretett örmény népnek és az egész világnak!”. Utólagosan a pápa az előzőleg megfogalmazott szöveghez hozzáírta még szabadon: „Isten őrizze meg az örmény nép emlékezetét! Az emlékezetet nem szabad felvizezni, sem pedig elfelejteni. Az emlékezet a béke és a jövő forrása”.

(vl)