Az alázatos imával elnyerjük Isten irgalmát: Ferenc pápa szerdai katekézise

Az általános kihallgatáson a Szentatya folytatta az irgalmasságról szóló katekézis-sorozatát. Ezúttal a farizeus és a vámos példabeszéde alapján beszélt a valódi ima fontosságáról, ami nem erényeink felsorolása, hanem az Istenhez való őszinte és alázatos odafordulás gesztusa.

A farizeus önmagához imádkozik és tetszeleg önnön feddhetetlenségében

Lukács evangéliuma beszéli el nekünk, hogyan imádkozik a farizeus és a vámos (vö. Lk 18,10-11.13-14). Mindkettő fölment a templomba, de másként imádkoznak és ellenkező eredményt érnek el. A farizeus emelt fővel, állva imádkozik, és sok szót használ. Hálaimát mond Istennek, de valójában saját erényeit sorolja föl, felsőbbrendűnek érzi magát a többiekkel szemben, akik szerinte rablók, gonoszak, házasságtörők, mint például a mellette álló vámos. És éppen ez a gond: hogy a farizeus elvileg imádkozik, gyakorlatilag azonban csak önmagát nézi. Önmagához imádkozik. Ahelyett, hogy az Úr szemébe nézne, tükröt tart maga elé. Hiába van a templomban, nem érzi szükségét, hogy leboruljon Isten nagysága előtt: állva marad, magabiztos, mintha ő lenne a templom gazdája. Fölsorolja, mennyi jót tett: feddhetetlen, minden törvényt betart, sőt túl is megy az előírásokon: kétszer böjtöl egy héten, megfizeti a tizedet minden vagyona után. Vagyis nem is annyira imádkozik, mint inkább tetszeleg önnön szabálykövetésében. Viselkedése és szavai igen távol állnak Isten cselekvési és beszédmódjától, aki minden embert szeret, és nem veti meg a bűnösöket. A farizeus tehát a legfontosabb parancsolatot nem tartja tiszteletben: szeresd Istenedet és felebarátodat.

A mennyiség mellett a minőség is fontos az imában

Nem elegendő föltenni magunknak a kérdést: mennyit imádkozunk? Az is fontos, hogyan imádkozunk, vagyis hogy milyen a szívünk? A pápa ekkor föltette a kérdést: lehet-e arroganciával imádkozni? Nem. Lehet képmutatóan imádkozni? Nem. Csak úgy imádkozhatunk, ha úgy állunk Isten elé, ahogyan vagyunk. Nem úgy, mint a farizeus, aki arrogáns és képmutató. Valamennyiünket magával sodor a hétköznapok rohanása, az érzések kavalkádja, gyakran összezavarodunk. Meg kell tanulnunk visszatalálni a szívünkhöz, újra meglelni ma meghittség és a csönd értékét, mert ott találkozhatunk Istennel, aki szól hozzánk. Csakis innen kiindulva találkozhatunk majd a többiekkel és beszélhetünk velük.

Bűnös vagyok, Istenem: ez a legszebb imádság

A vámos alázatosan és bűnbánó szívvel lépett a templomba: megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak a mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Semmi mást nem mondott. Milyen szép is ez az ima! A vámosokat, adószedőket tisztátalan embernek tartották abban az időben, mert az idegen elnyomó hatalomnak engedelmeskedtek, a nép pedig általában a bűnösökhöz sorolta őket. Ez a példabeszéd arra tanít minket, hogy nem a társadalmi hovatartozásunk tesz igazzá vagy bűnössé bennünket, hanem az a mód, ahogyan Istenhez és a testvéreinkhez viszonyulunk. A vámos alázatosan, pár szóval, bűnbánóan imádkozik Istenhez, tudva, hogy bűnös és irgalomra szorul. A farizeus nem kér semmit, mert mindene megvan, ő azonban koldulja Isten irgalmasságát. És ez szép: koldulni Isten irgalmasságát – ismételte Ferenc pápa. Üres kézzel, csupasz szívvel, beismerve bűnösségét a vámos megmutatja nekünk, hogy így kell elnyerni az Úr bocsánatát. Végül éppen ő, a megvetett ember lesz a valódi hívő példaképe.

Isten kedveli az alázatosokat

Jézus ezzel a tanítással zárja példabeszédét: Mondom nektek: a vámos megigazulva ment haza, a farizeus pedig nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják. Kettejük közül ki volt a korrupt? – kérdezte a pápa, majd így válaszolt: a farizeus. Ő a tettetett ima ikonja, aki csak páváskodni tud a tükör előtt. Korrupt és úgy tesz, mintha imádkozna. Az életben, aki igaznak hiszi magát és elítél, megvet másokat, az korrupt és képmutató. A gőgösség tönkreteszi a jócselekedeteket, kiüresíti az imát, eltávolít Istentől és a felebarátoktól. Isten az alázatosságot kedveli, ezzel a magatartással érjük el Isten szívét. Istennek van egy gyöngéje: az alázatosakat kedveli. Egy alázatos szív láttán Isten egészen megnyitja a szívét. Ez az alázat jelenik meg Szűz Mária Magnificat-jában: „Tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát. (…) Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre” (vö. Lk 1,48.50). A Szűzanya, mindannyiunk édesanyja segítsen nekünk, hogy irgalmas szívvel imádkozzunk. Ismételjük el háromszor ezt a szép imát: Ó, Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

(gá)