Ferenc pápa a La Croix-napilapnak:„Lehetséges a keresztény-muzulmán együttélés”

A kereszténység kötelessége Európa számára a szolgálat. Lehetséges a keresztény-muzulmán együttélés. Az állam legyen laikus, a konfesszionális államoknak rossz végük van. A muzulmán nő viselhessen fejkendőt, egy katolikus pedig keresztet. Az evangelizáláshoz nem feltétlenül van szükség papokra. Ezek a főbb gondolatai annak az interjúnak, amelyet Ferenc pápa adott Guillaume Goubert-nek, a francia „La Croix” katolikus napilap igazgatójának és Sébastien Maillard-nak, az újság római tudósítójának. A beszélgetés az Osservatore Romano c. vatikáni napilap május 17-i számában jelent meg.

Az interjú első kérdései a következő témákkal foglalkoztak: Európa gyökerei, migráció, keresztény-muzulmán együttélés, az állam laicitása. A továbbiakban érintették a franciaországi részegyház helyzetét, a paphiányt, a család szinódus által hozott változásokat.

Az első kérdés így hangzott: Európáról szóló beszédeiben, amikor felidézi a földrész gyökereit, soha nem minősíti azokat keresztény gyökereknek. Az európai önazonosságot inkább dinamikusnak és multikulturálisnak nevezi. A „keresztény gyökerek” kifejezés nem megfelelő Európa számára?

A kereszténység feladata a szolgálat

Ferenc pápa: Többes számot kell használni, mivel Európának sok gyökere van. Amikor Európa keresztény gyökereiről szólnak, olykor félek a hangnemtől, ami lehet triumfalista vagy bosszúálló. Akkor pedig gyarmatosítássá válik. II. János Pál mindig nyugodt hangon beszélt Európa gyökereiről. Igen, Európának keresztény gyökerei vannak. A kereszténység feladata, hogy ezeket megöntözze, de a szolgálat szellemében, mint amilyen a lábmosás. A kereszténység feladata Európa számára a szolgálat. Erich Przywara (lengyel jezsuita teológus), Romano Guardini és Hans Urs von Balthasar nagy tanítómestere ezt tanítja nekünk: a kereszténység hozzájárulása egy kultúrához: Krisztus a lábmosással, vagyis szolgálattal és önátadással. Nem lehet gyarmatosító, kolonizáló hozzájárulás.

A „La Croix” francia katolikus napilap igazgatója következő kérdésében utalt Ferenc pápa április 16-i leszboszi útjára, amelynek fontos gesztusa volt, hogy menekültekkel együtt tért vissza Rómába. Európa képes-e ilyen sok migráns befogadására?

A migráció oka a háború és az éhség

Ferenc pápa: Helyes és felelősségteljes kérdés, mivel nem tárhatjuk szélesre a kapukat irracionális módon. Azonban az alapvető kérdés a következő: miért van ma ilyen sok migráns? Amikor három évvel ezelőtt Lampedusa-ba mentem, már akkor elkezdődött ez a folyamat. A kezdeti problémát a háborúk jelentik a Közel-keleten és Afrikában, valamint az afrikai kontines alulfejlettsége, amely éhséget teremt. Ha háborúk vannak, ez azért van, mert vannak fegyvergyártók – ezt meg lehet indokolni az önvédelemmel – és főleg azért, mert vannak fegyverkereskedők. Azért olyan nagy a munkanélküliség, mert hiányoznak a munkaalkalmat nyújtó befektetések, amire olyan nagy szüksége van Afrikának. Ez továbbá felveti a pénz bálványozásába süllyedt világgazdasági rendszer kérdését. Az emberiség javainak több mint 80%-a a lakosság mindössze 16%-ának kezében van. Egy teljesen szabad piac nem működőképes. A piac önmagában véve jó dolog, de szükség van rá, hogy az állam ellenőrizze és egyensúlyban tartsa. Ezt nevezik szociális piacgazdaságnak – mondta interjújában Ferenc pápa, majd visszatért a migráció témájára.

Gettókba zárás helyett integráció

A befogadás legrosszabb módja az integráció helyett a migránsok gettókba zárása. Brüsszelben a terroristák belgák voltak, migránsok gyermekei, akik gettókból származtak. Londonban az új polgármester (Sadiq Khan muzulmán politikus) egy székesegyházban tette le esküjét, és minden bizonnyal fogadja majd őt a királynő. Ez mutatja, mennyire fontos, hogy Európa ismét megtalálja integrációs képességét – fejtette ki a Szentatya. Megemlítette Nagy Szent Gergely példáját (590-604 között uralkodott), aki tárgyalt azokkal, akiket barbároknak hívtak, és akik később integrálódtak. Ez az integráció annál inkább szükséges ma, mivel Európa súlyos születéshiánnyal küzd, aminek oka a jólétre való önző törekvés. Demográfiai űr képződik. Franciaországban azonban, a családpolitikának köszönhetően ez a tendencia enyhébb.

Indokolt-e a pápa szerint a félelem, amelyet az iszlám Európában ébreszt? Hiszen a migránsok befogadásától való félelmet részben e vallás iránt érzett félelem táplálja.

Ferenc pápa erre a kérdésre a következőket válaszolta: „Nem hiszem, hogy ma létezik az iszlámtól való félelem, inkább a Daesh-től, az ún. Iszlám Államtól és hódításaitól való félelem, ami részben az iszlámból fakad. A hódítás eszméje valóban része az iszlámnak. De ugyanígy a hódítás eszméjével lehetne értelmezni Máté evangéliumának végét, amikor Jézus elküldi tanítványait minden nemzethez. A jelenlegi iszlám terrorizmussal kapcsolatban fel kellene tenni a kérdést, hogy hogyan exportálták a demokrácia egyfajta túlságosan nyugati modelljét olyan országokba, amelyekben erős hatalom uralkodott, mint Irakban. Vagy Líbiában, ahol törzsi struktúra áll fenn. Nem lehet előre haladni ennek a kultúrának a figyelembe vétele nélkül. Mint ahogy egy líbiai mondta nemrégen, „azelőtt volt egy Kadhafink, most ötven van belőle”.

Lehetséges a keresztény-muzulmán együttélés

Alapjában véve lehetséges a keresztény-muzulmán együttélés – mondta a Szentatya. Felidézte személyes tapasztalatait: „Én olyan országból jövök, amelyben jó viszonyban élnek egymással. A muzulmánok ott tisztelik Szűz Máriát és Szent Györgyöt. Beszámoltak nekem arról, hogy egy afrikai országban, az Irgalmasság jubileuma alkalmából a muzulmánok hosszú sorokban állnak a székesegyház előtt, hogy áthaladjanak a szentkapun és imádkozzanak Szűz Mária közbenjárásáért. A Közép-Afrikai Köztársaságban a háború előtt, keresztények és muzulmánok együtt éltek és most ezt újból meg kell tanulniuk. Libanon szintén azt mutatja, hogy ez lehetséges”.

Franciaországban az iszlám jelentősége, valamint az ország történelmi keresztény hagyománya gyakori kérdéseket vetnek fel arról, hogy a vallások milyen helyet foglaljanak el a közéletben. Milyen Ferenc pápa szerint a helyes laicitás?

Az államvallások bukásra vannak ítélve, a helyes laicitás biztosítja a vallásszabadságot

Ferenc pápa: Egy állam legyen laikus, szekularizált. Az államvallásoknak rossz végük van, történelmietlenek. Egy olyan laicitás, amelyet a vallásszabadságot garantáló szilárd törvény kísér, olyan keretet kínál fel, amelyben lehet előre haladni. Mindnyájan egyenlőek vagyunk, mint Isten gyermekei vagy személyi méltóságunkból fakadóan. De mindenkinek legyen joga ahhoz, hogy szabadon kinyilváníthassa hitét. Ha egy muzulmán nő fejkendőt kíván viselni, ezt tehesse meg, ugyanígy egy katolikus is hordhasson keresztet. Vallását mindenki ne a kultúra mellett, hanem a kultúra keretén belül vallhassa meg.

Mindenkinek joga van a transzcendenciára

A pápa ekkor egy kis bírálattal élt Franciaországot illetően: eltúlozza a laicitást. Ez abból a felfogásból következik, amely a vallást egyfajta szubkultúrának tekinti. A Szentatya annak a félelmének adott hangot, hogy ez a megközelítés, amely a felvilágosodás öröksége, továbbra is fennáll. Franciaországnak előbbre kell lépni ezen a téren és el kell fogadnia, hogy a transzcendenciára való nyitottság mindenki joga. 

A laicitásnak e keretei között a katolikusoknak hogyan kellene megvédeniük azokat a társadalmi kérdéseket, amelyekért aggódnak, mint az eutanázia, az azonos neműek közötti házasság? – tette fel a kérdést Ferenc pápának a La Croix francia katolikus napilap igazgatója.

A lelkiismereti okokra való hivatkozás minden ember joga

Ferenc pápa: A parlamentben kell vitát folytatni, érvelni, kifejteni, megfontolni. Ezáltal növekszik a társadalom. Amikor pedig már megszavaztak egy törvényt, akkor az államnak tiszteletben kell tartania a lelkiismereteket. Minden jogi struktúrában jelen kell lennie a lelkiismereti okokra való hivatkozás emberi jogának. Ez vonatkozik a kormányzati tisztviselőkre is, mivel ők is emberi személyek. Az állam tartsa tiszteletben a kritikákat is. Ez a valódi laicitás. Nem lehet lesöpörni a katolikusok érveléseit azzal, hogy „úgy beszéltek, mint a papok”. Nem. A keresztény gondolatra támaszkodnak, amelyet Franciaország olyan jelentősen kibontakoztatott.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára Franciaország, Ferenc pápa a következőket válaszolta:

Franciaország a túlzott laicitás és nagy szentek, gondolkodók földje

„Az egyház idősebb leánya” – de nem a leghűségesebb! Az ’50-es években azt is mondták, hogy Franciaország missziós terület. Ebben az értelemben evangelizálásra váró peremvidék. Azonban legyünk igazságosak Franciaországgal: helyi egyháza alkotóképességgel rendelkezik. Franciaország nagy szentek, nagy gondolkodók hazája, mint Jean Guitton, Maurice Blondel, Emmanuel Levinas – aki nem volt katolikus – Jacques Maritain”.

Ferenc pápa kiemelte a francia irodalom mélységeit, majd hozzátette: nagyra értékeli, hogy a francia kultúrát áthatja a jezsuita szellemiség, jobban, mint a spanyol irányzatot, amely aszketikusabb jellegű. A francia irányzat, amely Pierre Favre-ral (Faber Péter) kezdődött, bár mindig hangsúlyozza a szellemek megkülönböztetését, más ízű. A Szentatya a nagy francia spirituális mesterek közül Louis Lallemant és Jean-Pierre de Caussade nevét említette meg, majd méltatta a Jézus Társaságát különösen segítő nagy francia teológusokat. Felidézte Henri de Lubac és Michel de Certeau nevét, akik különösen kedvesek számára: két kreatív jezsuitának nevezte őket. „Ez az, ami különösen lenyűgöz engem Franciaország esetében. Egyrészt jelen van ez a túlzott laicitás, mint a francia forradalom öröksége, márészt pedig ott vannak a nagy szentek” – mondta Ferenc pápa, akik közül számára a legkedvesebb Lisieux-i Szent Teréz.

Párizs, Lourdes, Marseille – a pápa franciaországi látogatásának lehetséges állomásai

A következő kérdés azt vetette fel, hogy mikor tesz látogatást Ferenc pápa Franciaországban? A pápa elmondta, hogy már kapott meghívó levelet François Hollande elnöktől és a püspöki konferenciától is, azonban nem tudja, hogy mikor kerülhet sor az utazásra, mivel jövőre választások lesznek Franciaországban és a Szentszék gyakorlata szerint ilyen időszakban nem szokás látogatást szervezni. Az előzetes tervek szerint a következő állomások kerültek szóba: Párizs és külvárosa, Lourdes, valamint Marseille, ahol még nem járt pápa, és amely nyitott kikötő a világra.

Az evangelizációhoz nem feltétlenül szükséges a papok jelenléte

A franciaországi súlyos paphiány témáját érintve Ferenc pápa Korea történelmi példáját említette meg. Ezt az országot Kínából érkezett misszionáriusok evangelizálták, majd távozásuk után két évszázadon át világi hívek folytatták művüket. Korea szentek és vértanúk földje, helyi egyháza ma is életerős. Az evangelizációhoz nem feltétlenül szükséges a papok jelenléte. A keresztség megadja hozzá az erőt. A keresztségben kapott Szentlélek arra ösztönöz, hogy bátran és türelemmel kilépjünk és elvigyük a keresztény üzenetet. A Szentlélek az egyház tevékenységének főszereplője, hajtóereje. Ezt sok keresztény figyelmen kívül hagyja. Egy ellentétes irányú veszély az egyház számára a klerikalizmus. Ez olyan bűn, amit kettesben követnek el, mint a tangó esetében! A papok klerikalizálni akarják a világi híveket és a világi hívek pedig kérik, hogy klerikalizálják őket a könnyebbség kedvéért. A pápa Buenos Aires-ben ismert számos jó papot, akik, amikor találkoztak egy tehetséges világi hívővel, azonnal felkiáltottak: „Csináljunk belőle diakónust!” Nem – meg kell hagyni őket világiaknak. A klerikalizmus különösen jelen van Latin-Amerikában. Ha a népi vallásosság ott olyan erős, ez éppen azért van, mert ez az egyetlen világi kezdeményezés, amit a papság nem is ért meg. 

Franciaország helyi egyházát, különösen Lyonban jelenleg pedofil-botrányok sújtják olyan esetek miatt, amelyek a múltban történtek. Mit kell tennie ebben a helyzetben?

Ferenc pápa így válaszolt: Igaz, hogy nem könnyű a tényeket évtizedek múltával, más kontextusban megítélni. A valóság nem mindig világos. Azonban az egyház számára ezen a téren nem létezhet elévülés. Ezekkel a visszaélésekkel egy pap tönkreteszi a gyermeket, ahelyett, hogy hivatásának megfelelően elvezetné őt Istenhez. A rossz, a szenvedés, a fájdalom magvait hinti el. Mint ahogy XVI. Benedek mondta, zéró toleranciát kell alkalmazni.

A média eltúlozza a dolgokat és gyakran félretájékoztat

Ferenc pápa, a rendelkezésre álló adatok birtokában annak a véleményének adott hangot, hogy Lyonban Barbarin bíboros megfelelő intézkedéseket hozott, jól kezeli a helyzetet. Bátor, kreatív és misszionárius – ezekkel a szavakkal jellemezte a Szentatya a lyoni bíboros érseket, Gallia prímását. Most már nincs más hátra, mint hogy meg kell várni a polgári igazságszolgáltatás eredményét. Barbarin bíborosnak tehát nem kell lemondania, ez értelmetlen lenne. Meg kell várni a per lezárását, ha most lemondana, az azt jelentené, hogy vétkes – mondta a pápa, majd hozzátette: a média eltúlozza a dolgokat, négy bűnt követ el. Félretájékoztat, mivel az igazságnak csak egy részét közli, rágalmaz, befeketít és szereti a botrányokat. Másrészt azonban a Szentatya elismerte a tömegkommunikáció nagy jelentőségét.

A La Croix francia katolikus napilap igazgatója ezután emlékeztetett rá, hogy Ferenc pápa április elsején fogadta Bernard Fellay püspököt, a Szent X. Piusz Papi Testvériség legfőbb elöljáróját. Ismét szóba kerül a lefebvristák visszafogadása az egyházba?

Ferenc pápa: Buenos Aires-ben mindig beszéltem velük. Üdvözöltek engem, térden állva kérték áldásomat. Katolikusnak mondják magukat. Szeretik az egyházat. Fellay püspök olyan ember, akivel lehet párbeszédet folytatni. Nem ez az eset más, kissé furcsa személyeknél, mint Williamson püspök, vagy mások, akik szélsőségesekké váltak. Úgy gondolom, mint ahogy ezt már Argentínában megfogalmaztam, hogy ők a teljes szeretetközösség felé haladó katolikusok. Ebben az Irgalmasságnak szentelt évben úgy tartottam helyesnek, hogy engedélyezzem gyóntatóiknak az abortusz bűne alóli feloldozást. Megköszönték ezt a gesztusomat. Ezt megelőzően, XVI. Benedek, akit nagyon tisztelnek, liberalizálta a tridenti rítusú mise bemutatását. Jól halad a párbeszéd, jó munkát végzünk – felelte Ferenc pápa. Nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a testvériség megkapja a személyi prelatúra szabályzatát, előzőleg azonban alapvető megegyezésre kell eljutni velük. A II. Vatikáni Zsinatnak meg vannak az értékei.

Végül az utolsó kérdés a két családszinódusra vonatkozott. Ez a hosszú folyamat megváltoztatta-e az egyházat?

Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy ez a folyamat a konzisztóriummal kezdődött (2014 februárjában), amelyet Kasper bíboros vezetett be egy rendkívüli szinódust megelőzően, amelyre 2014 októberében került sor. Ezt követte egy év reflexió és egy rendes szinódus. „Azt hiszem, hogy mindnyájan másképpen léptünk ki ebből a folyamatból, mint ahogy beléptünk. Én magam is” – tette hozzá, majd így folytatta: „Az Amoris laetitia k. szinódus utáni apostoli buzdításban arra törekedtem, hogy a lehető legjobban tiszteletben tartsam a szinódust. Nem találtok benne kánonjogi meghatározásokat, hogy mit lehet vagy kell tenni és mit nem. Egy kiegyensúlyozott, békés reflexió a szeretet szépségéről, a gyermeknevelésről, a házasságra való felkészülésről... Értékeli a különböző felelősségeket, amelyeket elkísérhetnének a Világiak Pápai Tanácsának irányelvei. Ezen a folyamaton túlmenően, gondolnunk kell a valódi szinodalitásra, legalább is arra, hogy mit jelent a katolikus szinodalitás. A püspökök „cum Petro” és „sub Petro” – Péterrel és Péter vezetése alatt cselekednek. Ez különbözik az ortodox és a görögkatolikus egyházak szinodalitásától, ahol a pátriárka csak egy hangnak számít. A II. Vatikáni Zsinat meghatározza a szinodális és püspöki szeretetközösség eszményét. Ezt még tovább kell fejleszteni, beleértve a plébániai szintet is, az előírásoknak megfelelően. Vannak ugyanis olyan plébániák, ahol még nem működik sem lelkipásztori tanács, sem gazdasági ügyek tanácsa, holott erre kötelez az egyházi törvénykönyv. A szinodalitásnak ott is létre kell jönnie” – fejeződik be a La Croix francia katolikus napilap Ferenc pápával készített interjúja.  

(vm)