Lengyelország megkeresztelkedésének 1050 éves jubileumát ünnepli

GNIEZNO/ A lengyelországi egyházi ünnepségek mottója: Ahol a Keresztség ott a remény. Április 14-én, csütörtökön a hálaadó szentmise elején a lengyel prímás Wojciech Polak, gnieznói érsek köszöntötte az összegyűlteket, a pápai legátust és a nunciust, a lengyel bíborosokat, a külföldi vendégeket, közöttük Erdő Péter bíborost, az Európai Püspöki Konferencia elnökét. 

Wojciech Polak gnieznoi érsek köszöntőjében idézte Ferenc pápa szavait a szerdai általános kihallgatásról, aki kifejezte háláját a lengyelek megkeresztelkedésének „történelmi aktusáért” s azt mondta: „Kérem az Istent, hogy a lengyelek mostani s jövőbeli nemzedékei hűségesek maradjanak a Keresztség kegyelméhez, tanúságot téve Krisztus és az Egyház szeretetéről”.

A lengyel prímás elmondta: „Mindannyian, akik meg vagyunk keresztelve, hálát adunk a szent keresztség ajándékáért, kegyelméért, a hivatásunkért, hogy éljük meg a hitünket s tegyünk tanúságot a föltámadott Urunkról. Ezt az örömteli hálaadásunkat Máriával, a Fényes-hegyi (czesztochowai) nagyasszonyunkkal és királynőnkkel együtt tesszük, aki a kegykép másolatában látogatta meg Gnieznót, Lengyelország első fővárosát, Szt. Adalbert városát. (…) Itt e püspök és vértanú ereklyéinél hálát adunk Istennek a mártír vérének ajándékáért, aki – Szt. II. János Pál szavai szerint – olyan lett számunkra, az egyház és hazánk számára, mint a keresztségre tett pecsét, amelyet ősatyáink felvettek ezer évvel ezelőtt”.

Pietro Parolin bíboros államtitkár, pápai legátus a szentmise elején hangsúlyozta: „Éppen ezen a napon ünnepeljük I. Mieszko herceg megkeresztelkedésének 1050. évfordulóját, ami a hagyomány szerint 966. április 14-én, Nagyszombaton történt. Ennek az eseménynek a következménye a történészek szerint, az akkori polánok Hercegségének a megalakítása, az önazonosságát és függetlenségét konszolidálta s elindította a nép kereszténnyé válásának folyamatát.

Harminc évvel később, 996-ban, Vitéz Boleszláv herceg, Mieszko fia üdvözölte Adalbert püspököt, akit I. Szilveszter pápa küldött a poroszok evangelizálására. Egy évvel a misszionárius vértanú halála után Boleszláv megvette - megváltotta maradványait, és azokat itt, ebben a székesegyházban helyezték el.

Ez a hír elérte Rómát, és hamarosan Szilveszter pápa Adalbert szentté avatását határozta el és Gnieznót érsekség rangjára emelte, amely így lett az első lengyel metropólia – főegyházmegye, amelyhez Wroclaw, Krakkó és Kolobrzeg tartozott.

Emlékeztetve ezekre az eseményekre hálát akarunk adni Istennek a keresztény hit ajándékáért. Több mint ezer éven át, a jó és rossz időkben, a keresztény hit termékennyé tette ezeket a földeket, és új nemzet született a Keresztség alapjain.

Az idei nagy ünnepségek nem csak egy alkalom a múltról való megemlékezésre, hanem ösztönöznek minket arra, hogy reménnyel és megújult hittel éljünk és tekintsünk a jövőbe. A kereszt, amelyet a misszionáriusok kapnak a szentmise végén, emlékeztet minket, hogy az evangelizációra most nagyobb szükség van, mint valaha az európai társadalomban, amely egyre szekularizáltabb. (...)

Két alapvető feltétele van annak, hogy hatékony és meggyőző misszionáriusok lehessünk. Először is életünket a Jézussal való személyes kapcsolatra kell építeni. Ha nem ismerjük Őt, akkor nem is hirdethetjük. Tehát folyamatosan mélyítenünk kell barátságunkat Jézussal, az imádság, az Isten igéjéről való elmélkedés, a szentségek révén és az irgalmasság cselekedetei által, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy találkozzunk Krisztussal a leginkább rászorulókban, akik különösen közel állnak Őhozzá.

A második feltétel az, hogy megerősítsük az egységet Jézussal és az általa alapított közösséggel, az Egyházzal. Együttműködésre van szükség lelkipásztorok vezetésével alatt azért, hogy mindenki saját részével hozzá tudjon járulni a mozaik építéséhez. (...)

Tekintettel az Irgalmasság Évére a Lengyelországban élő Egyháznak van egy sajátos küldetése és felelőssége. Az Isteni irgalmasság üzenetéhez szorosan kapcsolódik e nemzet leánya, Szent Fausztina nővér és a nagy pápa II. János Pál, akik megmutatták nekünk ennek jelentőségét életük és írásaik által. Kérlek tehát benneteket, hogy legyetek az Irgalmasság misszionáriusai és a tanúi az élet minden körülményei között.

Végül ne feledjük, hogy ez a székesegyház a Nagyboldogasszony Szűz Mária és Szent Adalbert oltalma alatt áll, ezért Isten Szülőjének közbenjárására bízlak és védelmébe ajánllak benneteket, kérve őt, hogy mindig kísérjen titeket az élet útjain.

A szentmise homíliáját Polak prímás mondta. „A pogányok közt ezt mondogatták: Az Úr nagy dolgot művelt velük!” Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki. A 126. Zsoltár szavaival kezdte homíliáját a lengyel prímás Wojciech Polak. A Keresztség új életet jelent Krisztusban. A Keresztség a remény arra, hogy mi, halandók már beléptünk az örök életbe. A Keresztség a kegyelem, ajándék és - mint írta a II. Vatikáni Zsinatról Szt. II. János Pál még érsek korában - ez a szentség megadja az embernek a kegyelmet, tehát az Istenhez való tartozás belső erejét.

Ha tehát ma hálával emlékezünk meg az első lengyel fejedelemről és alattvalóiról, akkor ezt azért is tesszük, hogy a közös hálaadásunkban átöleljük az egész történelmünket, az összes embert, aki itt, a lengyel földön kapta meg a Keresztség kegyelmét, és életével és magatartásával megerősítette ezt, az Istenhez való tartozás belső erejét. Ez az erő legyőzi a gonoszt és a bűnt. (...) A kereszténység magában hordozza a valódi felszabadító erőt. (...) Valójában minden megkeresztelt emberben – ahogyan gyakran emlékeztet minket Ferenc pápa - az elsőtől az utolsóig, működik a Szentlélek megszentelő ereje, amely evangelizálásra késztet, hogy hirdessük Krisztust másoknak szavainkkal s életünkkel, hogy tanítványai - misszionáriusai legyünk.

Összegyűlve Lengyelország keresztségi forrásánál, Mieszko megkeresztekedésének 1050. évfordulóján hálát adunk Istennek a Keresztség szentségének kegyelméért. Hálásak vagyunk minden lelki erőért, amellyel az évszázadok során, 966 óta, fenntartotta és megerősítette népünket. A mai időkben bátran vissza és vissza kell térnünk e belső erő lelki forrásához. Nagyon nagy szükségünk van rá mindannyiunknak, kivétel nélkül.

Szükségünk van a Szentlélek erejére, amely felszabadít minket a gonoszság és bűn rabszolgaságából. Szükségünk van arra, hogy legyőzzük - mint írta a rómaiaknak Pál apostol – a régi ember hatásait, amelyeket megtapasztaljuk önmagunkban. Amikor 50 évvel ezelőtt Isten szolgája Stefan Wyszyński bíboros, prímás vezette itt a Millenniumi ünnepségeket feltette a nagyon fontos és most is aktuális kérdést: vajon mi, mint a megkereszteltek megvalósítottuk-e már teljesen a keresztényi szellemet önmagunkban és a nemzetünkben? És aztán azt válaszolta: biztoson még nem!

Az első lépésünk legyen most a keresztségi ígéretek megújítása, hogy mi is, ellene mondva a Sátánnak és megvallva az Istenben vetett hitünket, képesek legyünk megnyitni teljesen a szívünket a kegyelem kimeríthetetlen forrására, a kegyelemre, mellyel a feltámadt Jézus meg akarja ajándékozni mindannyiunkat. Valóban az Úr nagy dolgokat akar tenni velünk!

Ezért el,ismétlem a Millennium prímásának, Wyszyński bíborosnak prófétai szavait, melyek itt hangzottak el ötven évvel ezelőtt: Szeretteim! Legyetek nyugodtak és bízakodóak! Verjetek ki a szívetekből minden bánatot, haragot, ellenségeskedést, mindezeket hagyjátok itt, a templomban. Menjetek csak a fénnyel és az élő víz forrásával, viggyétek el a reményt, a hitet és a szeretetet. Ezek azok a kincsek, amelyeket szétviszítek innen a városban és a főegyházmegyében, egész Lengyelországban, mert innen ment egész Lengyelországra a világosság, a szeretet, a hit, a béke és az egység. Ámen.

A Mise végén a pápai legátus megáldotta és szétosztotta a missziós kereszteket 37 új lengyel misszionáriusnak, papok, szerzetesek, szerzetesnők, egy világi (Peru, Bolívia, Zambia, Kamerun, Szibéria, Ecuador, Paraguay, Tanzánia, Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Közép-Afrikai Köztársaság. )

Először ilyen missziós kereszt átadást Gnieznóban II. János Pál végzett 1997-ben.

forrás: Fr. Pawel Cebula OFM Conv.