Hogyan jutunk el a hitre? – interjú XVI. Benedek emeritus pápával

P. Jacques Servais belga jezsuita teológus Benedek pápával készített interjúját március 18-án tette közzé az Osservatore Romano c. vatikáni napilap. Az októberben készült beszélgetés a hit olyan kulcsfontosságú témáit mélyíti el, mint a megigazulás, az üdvösség, az irgalmasság. Az interjú szövegét, amely Ratzinger pápa anyanyelvén, németül készült, az Il Gesù Rektorátusa által rendezett konferencián olvasta fel Georg Gänswein érsek, a Pápai Ház prefektusa, XVI. Benedek személyi titkára.

A beszélgetés kiindulási pontja a megigazulás tana, illetve az a központi kérdés, hogy mi a hit, hogy jutunk el a hitre. XVI. Benedek meghatározása szerint „a hit az Istennel való mély, személyes kapcsolat”, amely ugyanakkor elválaszthatatlanul összefügg a testvérek közösségével. Az Istennel való találkozás ugyanis kiragad bennünket a magány bezártságából, hogy befogadjon az egyház élő közösségébe.

Isten kívülről szól hozzánk, a meghallgatás szükséges a hithez

A hit Szent Pál tanítása szerint a meghallgatásból ered „fides ex auditu”. A meghallgatás mindig feltételez egy beszédpartnert. A hit nem elmélkedés végterméke, nem törekvés arra, hogy mélyen behatoljak saját lényembe. Mindkettő jelen lehet, de nem elegendők a meghallgatás nélkül. A meghallgatás révén Isten kívülről szól hozzám, az Őáltala teremtett történetből kiindulva szólít meg. Ahhoz, hogy én hihessek, szükségem van olyan tanúkra, akik találkoztak Istennel és számomra is hozzáférhetővé teszik.

A keresztség szentsége révén válunk az egyház tagjaivá

A közösség nem egyedül teremtődik meg, nem olyan emberek gyülekezete, akik közös elképzeléseiket kívánják terjeszteni. „Egy így felépült egyház nem lenne számomra az örök élet záloga, nem kívánhatna tőlem olyan döntéseket, amelyek miatt szenvedek, és amelyek ellentétben állnak vágyaimmal. Nem, az egyház nem magától jött létre, hanem Isten teremtette meg és szüntelenül Isten formálja tovább” – olvassuk XVI. Benedek interjújában. Mindez a szentségekben találja meg kifejeződését, mindenekelőtt a keresztségben. Az egyházba ugyanis nem egy adminisztratív aktus, hanem egy szentség révén lépünk be. Ez pedig azt jelenti, hogy befogadnak engem egy közösségbe, amely nem önmagától jött létre, és amely túlmutat önmagán.

Az egyház Krisztus testének szeretetközössége

A lelkipásztori tevékenység, amely a hívek spirituális tapasztalatainak formálására irányul, ezekből az alapvető tényekből induljon ki. Fel kell hagyni azzal az elgondolással, hogy az egyház önmagát hozza létre. Hangsúlyozni kell, hogy az egyház a Krisztus testével való szeretetközösségben válik közösséggé. Az egyház feladata, hogy elvezessen a Jézus Krisztussal való találkozáshoz a szentségek révén.

A mai ember is érzi, hogy szüksége van kegyelemre és megbocsátásra

Bár napjaink gyakori felfogása szerint már nem az embernek van szüksége megigazulásra Isten színe előtt, hanem Istennek kellene igazolnia magát a világban jelen lévő szörnyű dolgok miatt, amelyek végső elemzésben Őtőle függnének, az emberek általános érzése, hogy Isten nem hagyhatja elkárhozni az emberiség nagy részét. Továbbra is fennáll annak az érzése, hogy szükségünk van a kegyelemre és a megbocsátásra. Az idők jele, hogy Isten irgalmasságának fogalma egyre inkább központi helyet foglal el, mint ahogy ez Szent II. János Pál és Ferenc pápák tanításából is világossá válik.

Az irgalmasság indít el bennünket Isten felé

XVI. Benedek felidézte Szent Fausztina alakját, illetve utalt rá, hogy a lengyel pápa halála előtt nemsokkal megjelent „Emlékezet és azonosság” című könyvében is Isten irgalmasságáról szólt: „a rossz elé állított végső korlát éppen az isteni irgalom”.

Csak ott ér véget a kegyetlenség, az erőszak, ahol megjelenik az irgalom. Ferenc pápa teljes mértékben egyetért ezzel az irányvonallal. Lelkipásztori gyakorlatában is szüntelenül Isten irgalmasságát hangsúlyozza. Az irgalmasság az, ami elindít bennünket Isten felé, miközben igazságossága megrémít bennünket. A mai ember tudatában van sebeinek és Isten előtti méltatlanságának: ezeket magabiztossága, önigazságába vetett hite leple alá rejti, várakozik az irgalmasságra. Nem véletlen, hogy az irgalmas szamaritánus példabeszéde különösen vonzó kortársaink számára.

A technologizált világ kőkeménységében, ahol az érzelmek már egyáltalán nem számítanak, növekszik a vágy egy üdvözítő, ingyenes szeretet után.

A keresztények tegyék láthatóvá Isten Krisztusban való megtestesülését

Az üdvösség témájára vonatkozóan, a II. Vatikáni Zsinatot követően megerősödött annak a tudata, hogy Isten nem hagyhatja elkárhozni az összes meg nem kereszteltet. Krisztus, mint egyetlen (Üdvözítő), a múltban is és most is mindenkié. A keresztények alkotják testét a földön. Ez nem azt jelenti, hogy különleges belépőjegyünk van az örökkévaló boldogság birodalmába, hanem azt, hogy elindulunk a többiek felé és megpróbáljuk láthatóvá tenni számukra Isten Krisztusban való eljövetelét – tanítja XVI. Benedek.

(vm)