Ferenc pápa homíliája papokhoz és szerzetesekhez: imádsággal a beletörődés ellen

Mexikói útjának harmadik napján, kedden Ferenc pápa Mexikóvárosból Morelia-ba repült, ahol délelőtt szentmisét mutatott papok és szeminaristák, valamint szerzetesek és szerzetesnők számára, délután pedig fiatalokkal találkozott.

A pápalátogatás  színhelyeinek a kiválasztásánál Ferenc pápát az vezette, hogy elsősorban olyan városokba látogasson, ahol még nem járt korábban pápa. Ilyen a hatszázezer lakosú Morelia, mely földrajzilag a nagy szövetségi  ország közepe, majdnem kétezer méter magasságban. A várost az UNESCO világörökséggé nyilvánította, hiszen pompás barokk épületei híven visszatükrözik annak korabeli életét, kezdve a spanyol hódítás időszakától.

Az első püspök pásztorbotjával

A papsággal és az Istennek szentelt élet képviselővel való találkozásra a város stadionjában került sor, ahol mintegy húszezren ünnepeltek együtt a pápával. Érdekessége volt a szentmisének, hogy Ferenc pápa Michoacán állam első püspökének, a spanyol Vasco Vásquaez Quiroga-nak a pásztorbotját és a kelyhét használta a liturgiához és ezt külön meg is köszönte Morelia bíboros érseknek a szertartás során. Beszédében Ferenc pápa ezenkívül megemlékezett Carlos Quintero Arce, 96 éves nyugalmazott püspökről, aki az előző éjjel hunyt el, és akiért a hívek imáját kérte.

Homíliájában a Szentatya az imádságról, az evangelizálás szükségességéről, a beletörődés kísértéséről és Vasco püspök lelkipásztori örökségéről elmélkedett.

Az imádság iskolája az élet iskolája

„Egy szólásmondás tanítja: „Mondd meg nekem, hogyan imádkozol és én megmondom hogyan élsz és mondd meg nekem, hogyan élsz és megmondom, hogyan imádkozol!” De az is igaz, folytatta a pápa, hogy miközben megmutatod, hogyan imádkozol, megtanulom felfedezni az élő Istent és amikor megmutatod, hogyan élsz, megtanulok hinni az Istenben, akit imádsz, mert az életünk az imádságról beszél és az imánk pedig az életünkről szól. Imádkozni úgy tanulunk meg, ahogy megtanulunk járni, beszélni és hallgatni. Az imádság iskolája az élet iskolája és az élet iskolája az a hely, ahol az imádság iskoláját végezzük.

A megszerzett tapasztalatra építve haladunk előre

Ferenc pápa utalt Pál apostol Timóteushoz intézett kérésére: „Emlékezzél anyádra és nagyanyádra!”, és ennek kapcsán a szemináriumban szerzett tapasztalatát osztotta meg, amikor a kispapok a szemináriumba lépve arra kérték őt, hogy vezesse be őket a mélyebb mentális imába. „Nézd csak – válaszolta – egyelőre csak folytasd azt, amit otthon tanultál, és aztán lassan-lassan az imádságod is gazdagabbá válik, ahogy az életed is növekszik. Az imádságot úgy tanuljuk, az életben – hangsúlyozta újból.

Jézus az életével vezet be az Atya titkába

Beszéde további részében Jézus életpéldájáról elmélkedett. Jézus be akarta avatni az apostolokat életének a titkaiba, saját életébe. Ezért, miközben velük együtt étkezett, aludt,  gyógyított, prédikált és imádkozott, megmutatta nekik, mit jelent Isten Fiának lenni. Meghívta őket arra, hogy vegyenek részt az életében, és amikor együtt volt velük, hagyta, hogy kezükkel érintsék testében az Atya életét. Tekintetével, járásával, erejével és a Miatyánk szavainak az újdonságával szereznek tapasztalatot róla. Jézusnál a Miatyánk imádsága nem a megszokás és az ismétlés „utóíze”. Ellenkezőleg, az élet és a hiteles tapasztalat íze az. Ő tudott élni, amikor imádkozott és élt, amikor azt imádkozta: Miatyánk! Tőlünk is ugyanezt kéri, szerezzünk tapasztalatot az Atya irgalmasságáról az életben. A mi első hivatásunk, a szeretet az istengyermekség dinamikájába vezet be, tehát az első hivatásunk, hogy Atyánknak szólítsuk az Istent, ahogy Pál apostol mondja: Abba, Atyánk!

Ferenc pápa a „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot” páli buzdítás jegyében arra hívta a klérus és az Istennek szentelt élet képviselőit, hogy vegyenek részt Jézus életében azért, hogy azt megoszthassák másokkal, hiszen ebben áll a küldetésük. Részt veszünk az életében, kezdettől fogva a végéig, a halálig menően, ahogy a ma éjjel elhunyt püspök testvérünk tette azt.

Imádsággal beletörődés kísértése ellen

Az imádság arra is szolgál, hogy kivédjük a kísértés támadását, mert így tett Jézus is. De nem csak  azáltal, ahogy szemléljük a valóságot, hanem azzal is, ahogy éljük az életünket.

Az erőszak, a szenvedés, a kábítószer, az emberi méltóság megvetése és a közömbösség kísértését Ferenc pápa egyetlen szóban foglalta össze: beletörődés! „De hát mit is tudunk csinálni?  Az élet ilyen!” – súgja a kísértő és megbénít bennünket a járásunkban, hogy új utat jelöljünk ki, félelmet kelt még a biztosnak vélt sekrestyéinkben is, mely nemcsak az igehirdetésben akadályoz meg, hanem az istendicséretben is, tervezni sem hagy, sőt lefékezi a vállalkozó kedvünket és végül már kockáztatni sem merünk.   

Emlékezés a szentéletű „Vasco tatára”

Mennyi jót tesz nekünk, ha emlékezünk a megkísértés pillanataiban! – folytatta a pápa és ennek jegyében emlékezett a város első püspökére, aki annyira szerette ezt a földet, hogy végül annak a gyermeke lett: „Elrángattak engem a hivatalból – írja lelkipásztori feljegyzéseiben –, hogy aztán  vétkeim „érdemeiért” a papság közepébe helyezzenek, engem, aki teljességgel képtelen vagyok egy ilyen nagy vállalkozás elvégzésére, engem, ki még evezni sem tudok, Michoacán első püspökéül választottak”. Ez a nagy evangelizáló, akit csak „Vasco tatának” hívtak,  „spanyolként indián lett a bennszülöttek között”. Megélte a bennszülöttek nyomorúságos életét és a velük megosztott szenvedésük lett az ő imádsága. Ezért tekintettek úgy rá, mint az atyjukra és adták neki a nevet „Tata Vasco”, ami a helyi purépécsász nyelven azt jelenti Atya.

Atya, papa, tata, abba… , ez az imádság, mellyel Jézus felénk fordul, hogy ne essünk a beletörődés kísértésébe – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a Moreliában tartott szentmise során.

(vl)