Ferenc pápa homíliája Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, az Istennek szentelt élet évét lezáró szentmisén

Ferenc pápa homíliája Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, az Istennek szentelt élet évét lezáró szentmisén: „csodálkozó és hálatelt szívvel”

Ferenc pápa kedden kora este fél hat órakor kezdte meg a Szent Péter bazilikában azt a szentmisét, mellyel lezárta az Istennek szentelt élet évét. Mintegy tízezer hívő rekedt kint a téren, mert a teli templomba már nem fértek be és így az óriáskivetőkön át követték a szentmisét.

Szemléljük a templomi bemutatás ikonját

Szemünk előtt egy nagyon egyszerű  tény – kezdte beszédét a pápa – de ez a tény alázatos és nagy: Jézust Mária és József felviszik a jeruzsálemi templomba. Olyan gyermek ő, mint a többiek, mégis egyedüli, mert ő az Egyszülött, aki mindnyájunkhoz eljött. Ez a Gyermek az Atya irgalmasságát és közelségét hozta el nekünk: Jézus az Atya irgalmasságának az Arca. Ez az a kép, amit az Istennek szentelt Élet végén, melyet nagy lelkesedéssel éltünk meg, az evangélium felénk mutat. Olyan az, mint egy folyó, amely most az irgalmasság tengerébe ömlik, a szeretetnek ebbe a végtelen titkába, amelyet most a rendkívüli jubileum során tapasztalunk meg.

A találkozás ünnepe

A mai ünnepet, főként Keleten a Találkozás ünnepének neveznek. Az evangélium több találkozást is megnevez. Jézus eljön a templomba elénk és mi is elébe járulunk. Szemléljük az agg Simeon találkozását és szívbéli örvendezését az ősi jövendölések beteljesüléséért. Megcsodáljuk az idős Hanna prófétaasszony találkozását, amint öröm és istendicséret tölti el a gyermek láttán. Simeon és Hanna a várakozás és a prófécia, a jövendölés, Jézus pedig az újdonság és a beteljesülés. Úgy mutatkozik meg nekünk, mint az Isten meglepetése. Ebben ez értünk született gyermekben az emlékezetté és ígéretté vált múlttal találkozunk valamint a reménnyel teli jövővel.

Mindebben megláthatjuk a megszentelt élet kezdetét. A megszentelt élet képviselői, férfiak és nők,  mindenekelőtt a találkozás emberei. Ez a hivatás nem asztal mellett meghozott megfontolás gyümölcse, hanem Isten kegyelméből születik egy találkozáson keresztül. Ő az újdonság, mely mindent megújít. Aki éli ezt a találkozást, az tanúságot tesz róla és azt mások számára is hozzáférhetővé teszi.

Jézus nem „kívülről” váltott meg bennünket, hanem találkozáson keresztül

A Zsidókhoz írt levél felolvasott része arra emlékeztet bennünket – folytatta a pápa – hogy a velünk való találkozásért Jézus megosztotta velünk az emberi természetünket. Így tehát Jézus nem „kívülről” váltott meg bennünket, nem maradt a mi emberi drámánkon kívül. A megszentelt élet személyeinek a hivatása, hogy tanúságot tegyenek Istennek erről a közelségéről, hogy a bűn és korunk sebei által megpecsételt emberi törékenységünket megosztotta. A megszentelt élet karizmáinak  minden fajtája arra hívatott, hogy állandóan ebben a küldetésben legyen.

A találkozás nagyszerűségének a csodálatában

Az evangélium megjegyzi, hogy Jézus anyja és apja elcsodálkoztak azon, amit róla szóltak. Mária és József megőrzik ennek a találkozásnak a csodálatát minden nép számára. Mi is a meglepődés és a rácsodálkozás őrzői vagyunk. Állandó megújulást kíván ez tőlünk, nem lehetnek azok múzeumi darabok, hiszen az alapítóinkat a Szentlélek indította és nem féltek attól, hogy a kezüket bepiszkítják a hétköznapok. Nem hátráltak meg a nehézségek előtt, mert a szívükben őrizték a Krisztussal való találkozás  csodálatát. Szívükben mindig szent nyugtalanságot hordoztak és nem háziasították az evangélium kegyelmét.

A találkozásból fakadjon hálás lelkület

Végül tanuljuk meg a mai napon a találkozásból fakadó hálás lelkületet. A hálaadás valójában az Eucharisztia. Milyen csodálatos dolog Simeon és Hanna korabeli megszentelt személyeket látni, akik elégedettek és hálásak a hivatásukért. Olyan szó ez, mely összefoglalja mindazt, amit megéltünk az Istennek szentelt év során és ez a hála a Szentlélek adományaiért – fejezte be homíliáját Ferenc pápa az Istennek szentelt élet évét lezáró kedd esti szentmisén.

(vl)