Ferenc pápa a római zsinagógában: a barátság és tisztelet jele

Nagy várakozás előzi meg Ferenc pápa január 17-i látogatását a római zsinagógába, amelyet harmadik pápaként keres fel. Az első történelmi látogatást 1986-ban II. János Pál valósította meg, XVI. Benedek 2010-ben járt a zsinagógában. Riccardo Di Segni, a római zsidó közösség főrabbija a Vatikáni Rádiónak nyilatkozott a jelenlegi várakozásokról.

Elmondta, hogy Ferenc pápát megválasztása után hívták meg. Fontos, hogy ez a pápa is átlépje a zsinagóga ajtaját elődei után. A látogatás elsősorban tiszteletadás a deportáltak és a zsinagóga elleni merénylet emléke előtt. A ceremóniára az épületben kerül sor, a pápa kérésére hosszabb időt tölt majd el a belépéssel, mert minél több személlyel szeretne kezet fogni. A zsinagógában hangzanak el a hivatalos beszédek. A látogatás során Ferenc pápa találkozik a közösség szervezeti, képviseleti és nevelési szektoraival foglalkozó szervezetek és intézmények képviselőivel. Ezentúl pedig a világ zsidóságának képviselőivel, akik erre az alkalomra érkeznek, számos rabbival Olaszországból, Izraelből és az európai rabbik elnökével. A deportáltak képviselői is jelen lesznek.

Elődeihez képest mennyiben tér el ez a látogatás? – tette fel a kérdést a római főrabbinak az újságíró. Mindegyik pápa a saját személyiségével és különböző történelmi pillanatban érkezik. II. János Pál látogatása történelmi és forradalmi jelentőségű volt. XVI. Benedekét a folytonosság vágya, a zsidóssággal való kapcsolattartás ösztönözte. Ferenc pápa a maga történetével és karakterével teszi sajátossá ezt az alkalmat.

A találkozó üzenetét illetően a főrabbi hangsúlyozta: ebben a történelmi pillanatban alapvető üzenetet kell közvetítenünk. Azt, hogy a vallási különbségek gazdagságot jelentenek a társadalom számára, békét, fejlődést hoznak. Tehát éppen ellenkező jellegű üzenetet kell továbbadnunk, mint ami történik más aggasztó jeleken keresztül, amelyek más vallási környezetekből érkeznek.

Az Európát érintő bevándorlási szükséghelyzet kapcsán a római főrabbi kijelentette: mindenekelőtt az alapvető üzenet az emberi szolidaritás és a tisztelet az üldözöttek, a menekülők, és azok iránt, akiknek életüket megfelelő gazdasági lehetőségek között, nyugodt körülményekkel körülvéve kell építeniük. Másrészt létezik az aggodalom azokkal szemben, akik nem hajlandók elfogadni az együttélés legalapvetőbb szabályait, és beilleszkedés nélkül más és erőszakos életmodelleket akarnak ránk kényszeríteni. Olyan megoldást kell tehát találni, amely tiszteletben tartja ezt a két igényt.

A zsidó közösségek emlékezete segítség lehet ebben a helyzetben? – hangzott a kérdés. Igen, két irányban is – válaszolt a római főrabbi. Történelmünk következtében megértjük annak szükségét, hogy elébe menjünk azoknak, akiknek el kell költözniük egy helyről. Másrészt kiemelkedően fontos modellt képviselünk a társadalmi integráció terén. Mindig is hozzájárultunk a társadalom fejlődéséhez, amikor lehetővé tették ezt számunkra.

A Nostra Aetate k. zsinati dokumentum 50. évfordulója kapcsán, amely a zsidósággal való kapcsolatokkal foglalkozott, Riccardo Di Segni főrabbi elmondta: az együttműködésre és a kölcsönös tiszteletre alapuló kapcsolatot kell fejleszteni, amely mindenki számára fontos jel kell legyen.

A zsidósággal működő vallási kapcsolatok vatikáni bizottsága a közelmúltban egy dokumentumot tett közzé a zsidó-katolikus párbeszéd teológiai dimenziójáról. Ez egy nagyon fontos dokumentum – állapította meg a főrabbi. A Nostra Aetate k. nyilatkozat után 50 évvel szükséges volt megállni és összegezni az eddigi munkát, a dolgok állását. A keresztény világon belüli reflexióról van szó teológiai szempontból, amelybe mi nem szólhatunk bele. Amit viszont figyelembe veszünk, az ennek a gyakorlati következményei, amelyek fontosak. Ezek közé tartozik a tisztelet a zsidóság, mint az élő Isten népe iránt, illetve a térítés és az evangelizálás szervezett formáinak az elutasítása. Ezek tehát nagyon lényegesek. Természetesen sok kérdésről lehet, sőt kell folytatni a vitát, de fontos alapot jelent, hogy megértsük meddig jutottunk el.

Arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi pápaság három éve hogyan járult hozzá a zsidó-katolikus párbeszédhez, a római főrabbi megállapította: Ferenc pápa sorozatosan kimutatta érdeklődését az eszmecsere, a párbeszéd, a baráti kapcsolatok iránt. Számos küldöttséget fogadott, ellátogatott Izraelbe. Fontos kijelentéseket tett, mondván, hogy Izrael állam elutasítása is az antiszemitizmus egy formája… Általánosságban véve, a pápa megerősítette a tiszteletteljes légkört.

(sv)