Ferenc pápa katekézise a munkáról: A család nevel a munkára a szülőkön keresztül

A munka az ünneplés kiegészítő eleme és mindkettő része Isten teremtő szándékának

Miközben szerdán délelőtt felhőszakadás zúdult Rómára, a mintegy tízezer zarándok a VI. Pál teremben biztos helyen vehetett részt a szokásos szerdai általános pápai kihallgatáson. Ferenc pápa ez alkalommal a múltkori családi ünneplés téma után a munka világát érintette. „A munka az ünneplés kiegészítő eleme és mindkettő része Isten teremtő szándékának” – kezdte beszédét. „A munkáról azt mondják közösen, hogy szükséges a család eltartásához, a gyermekneveléshez, hogy szeretteinknek méltó életet biztosítsunk. Szép dolog azt mondani egy komoly, becsületes emberről, hogy „dolgozó”. Vagyis olyan valaki , aki a közösségben nem ró terhet mások vállára” – majd szabadon hozzátette a pápa: „Láttam, sok argentin van itt ma köztünk, az előbbit mi így mondjuk: „non vive de arriba”, vagyis nem élünk másokon élősködve”.        

A család nevel a munkára a szülők példáján keresztül

„Valójában a munka, a maga ezernyi formájában, kezdve a házimunkától, a közös jót szolgálja. És hol tanuljuk ezt a munkával teli életstílust? Mindenekelőtt a családban tanuljuk. A család nevel a munkára a szülők példáján keresztül: az apa és az anya, akik a család és a társadalom javára dolgoznak. Az evangéliumban a názáreti Szent Család úgy jelenik meg, mint egy dolgozó család és Jézust magát úgy hívják, hogy az «ács fia» (Mt 13,55). Szent Pál sem mulasztja el figyelmeztetni a keresztényeket: „Aki nem dolgozik, ne is egyék” (2Tessz 3,10)”. Majd huncutsággal hozzáfűzte a pápa: Jó kis recept ez egy fogyókúrához: nem dolgozol, de nem is eszel! Az apostol kifejezetten hivatkozik némelyek hamis lelkiségére, akik testvéreik nyakába akaszkodva „nem csinálnak semmit” (2Tessz 3,11).

A munka és a lelkiség harmóniája

„A munkára kötelezettség és lelki élet, keresztény értelmezésben, egyáltalán nem mondanak ellent egymásnak. Fontos ezt jól érteni! – hangsúlyozta a pápa. Az ima és a munka meg tud és meg is kell állni egymás mellett harmonikusan, ahogy Szent Benedek tanítja. A munka hiánya azonban károsítja a lelket, miként az imádság hiánya károsítja a gyakorlati tevékenységet”.

A munka szent, méltóságot ad a családnak

„Dolgozni – ismétlem ezer módon – egy sajátosan emberi dolog. Kifejezi az Isten képére teremtett ember méltóságát. Ezért mondjuk, hogy a munka szent. Ennélfogva a foglalkoztatás fenntartása nagy emberi és társadalmi felelősség, melyet nem lehet kevesek kezén hagyni vagy ráterhelni az „istenített” piacra. Munkahelyek elvesztését okozni, ez azt jelenti, hogy egyúttal nagy társadalmi kárt okozunk. Nagyon elszomorít  - vallotta a pápa – amikor munka nélküli embereket látok, akik nem találnak munkát, és nincs meg az a méltóságuk, hogy kenyeret vigyenek haza. Viszont örvendek annak, amikor a kormányok nagy erőfeszítéseket tesznek munkahelyteremtés érdekében azért, hogy mindenkinek legyen munkája. A munka szent, a munka méltóságot ad a családnak. Imádkozzunk, hogy senkinek ne hiányozzék a munka a családban” – állapította meg a pápa.

A föld szépsége és a munka méltósága összetartoznak       

„Tehát a munka, miként az ünnep, része a teremtő Isten szándékának. A Teremtés könyvében a föld téma, mint háztáji kert, rá van bízva az ember gondoskodására és munkájára,  erről szól egy nagyon megható szakasz: „Még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét” (Ter 2,46-6a).  Ez nem romantikusság, hanem Isten kinyilatkoztatása. A mi felelősségünk, hogy megértsük és hogy kövessük azt a végsőkig. A „Laudato si” enciklika, mely egy átfogó ökológiát javasol, szintén tartalmazza ezt a témát: a föld szépsége és a munka méltósága összetartozó tények.  A kettő együtt jár: a föld akkor lesz szép, amikor az ember megműveli”.

A csak profitorientált logika megmérgez mindent

„Amikor azonban a munka elszakad az Istennek a férfival és nővel kötött szövetségétől , amikor elszakad a lelki mivoltuktól, amikor a tiszta profit uralta logika foglya lesz és megveti az élet érzelmi részét, akkor a lélek lealacsonyodása megmérgez mindent: a levegőt, a földet, a füvet, az ételt is… A mindennapi életünk megromlik, a környezetünk elpusztul. A következmények elsősorban a szegényeket és a legszegényebb családokat érintik. A munka modern megszervezése néha olyan veszélyes irányulást mutat, mely a családot akadálynak tekinti, valami súlyos dolognak és passzív magatartásnak a munka-termelékenység számára. De csak kérdezzük meg! Milyen termelékenységről van itt szó? És kinek a számára? Az úgynevezett „intelligens város” kétségtelenül a szolgáltatás és szervezés gazdagsága, de például ellenséges a gyermekekkel és az idősekkel szemben. Néha a tervezőt csak az egyéni munka-erő fenntartása érdekli, hogy összegyűjtsön és hasznosítson vagy éppen elvessen, a gazdasági szükséglet szerint. A család csak egy nagy próba-asztal. Amikor a munka megszervezése túszul ejti azt, vagy egyenesen az útjába áll, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az emberi társadalom saját maga ellen kezdett el dolgozni”.   

Hittel és leleményességgel az isteni hivatás jegyében

„A keresztény családokat ez a gazdasági fellendülés nagy kihívás és feladat elé állítja. Ők felkínálják a társadalom számára Isten teremtésének az alapvető jegyeit: a férfi és a nő azonosságát és értékeit,  a gyermekek nemzedékét, a munkát, mely lakhatóvá és élhetővé teszi a földet. Ezen alapértékek elvesztése komoly probléma és a közös ház falán már túl sok a repedés! Néha úgy tűnik, mintha a családok közössége Dávidként állna szemben Góliáttal…, de tudjuk hogy mi lett a vége ennek a kihívásnak. Hit és leleményesség kell hozzá! Isten megadja nekünk, hogy örömmel és reménységgel fogadjuk az ő hívását a történelem e nehéz időszakában, vagyis a hívást a munkára, hogy méltóságot szerezzünk magunknak és a saját családunknak”.

Emlékezés a taizé-i közösséget alapító, tíz éve elhunyt Roger Schütz testvérre

Ferenc pápa a katekézis után a különféle nyelvi csoportokat köszöntötte, röviden összefoglalva az elhangzott tanítását. Olasz nyelven szólva megemlékezett a 75 éves Taizéi Közösségről. „Imával kísért üdvözlettel fordulok – mondta  a pápa – a  szerzetes-testvérekhez, a szeretett alapító, Roger Schütz testvérre gondolva, akinek három napja emlékeztünk halála tíz éves évfordulójára. Jó utat a Taizéi Közösségnek”.

(vl)