Ferenc pápa katekézise a családról: az ünnep Isten találmánya, ne tegyük tönkre!

A római nagy meleg és az augusztusi kevesebb számú zarándok miatt ismét a VI. Pál teremben tartotta Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást. Családkatekézisében a családi élet hármas ritmusát kezdte elemezni, melyek az ünnep, a munka és az imádság. E három fontos téma közül most az elsőről, a családi ünnepről, az ünnep jelentőségéről és annak mai kihívásairól beszélt.

Az ünnep egy isteni találmány

„Rögtön jelentsük ki, hogy az ünnep egy isteni találmány. Emlékezzünk csak a teremtéstörténet zárórészére:  „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után” (Ter 2,2-3) – kezdte beszédét a pápa. „Isten maga tanít bennünket annak a jelentőségére, hogy szenteljünk időt annak a megszemlélésére és örömteli élvezésére, amit a munkában sikerült megtenni. Munkáról beszélek, természetesen nemcsak a mesterség és a foglalkozás értelmében – pontosított a pápa –, hanem tágabb értelemben: munka minden olyan tevékenység, melyben férfiak és nők közreműködhetünk az Isten teremtő művében.

Az ünnep szabd rátekintés a jól végzett munkára

Az ünnep tehát nem egy fotelben lustálkodás vagy egy ostoba kimenekülés mámora, hanem az ünnep elsősorban szeretetteli és hálás rátekintés a jól végzett  munkára. Az ünnepen a munkát ünnepeljük. Ti is - fordult a pápa az új házasokhoz – a jegyesség szép időszakát ünneplitek. Az ünnep annak az ideje, hogy rátekintünk a gyerekekre, a cseperedő unokákra és arra gondolunk, milyen szép is ez. Az ünnep annak az ideje, hogy rátekintünk a házunkra, a vendégségbe hívott barátainkra, a bennünket körülvevő közösségre és arra gondolunk: milyen szép!  Isten tette ilyenné, amikor megteremtette a világot. És továbbra is ezt teszi, mert az Isten örökké teremt, ebben a pillanatban is!    

Ünneplés még nehéz körülmények között is

Megtörténhet, hogy egy ünnep nehéz és fájdalmas mozzanathoz érkezik, melyet „gombóccal a torkunkban” ünneplünk meg – szólt tárgyilagosan Ferenc pápa. Mégis, az ilyen esetekben is, erőt kérünk az Istentől, hogy ne üresítsük ki azt teljesen. Ti, apák és anyák, bizonyára jól tudjátok ezt: hányszor és hányszor kellett, gyermekeitek iránti szeretetből, legyőzni a nemtetszéseteket, csakhogy ők jól ünnepelhessenek és megkóstolhassák az élet jóízű értelmét. Oly sok szeretet van ebben!

Még a munkahelyen is, néha – anélkül, hogy felhagynánk a munkával – képesek vagyunk arra, hogy becsorogjon valami az ünnepből: egy születésnap, egy házasságkötés, egy újabb születés, vagy éppen búcsú valakitől, vagy éppen az új fogadása…, mindez mennyire jelentős! Fontos dolog ünnepet tartani! A családi együttlét pillanatai ezek, a termelési tevékenység mókuskerekében: De jót tesz ez nekünk!

Az ünnepen leszünk „úrrá” a munkáinkon, egyébként a munka uralna bennünket

Ám az ünnep valódi ideje felfüggeszti a szakmai munkát és szent ez az idő, mert arra emlékezteti az embert, hogy az Isten képére lettünk megteremtve és nem vagyunk a munka rabszolgái, hanem az Úréi vagyunk, tehát soha nem szabad a munka rabszolgáivá válnunk, hanem legyünk „úrrá” a munkáinkon! Van is erre vonatkozó parancsolat, mely mindenkit illet és senki sincs belőle kizárva! Ennek ellenére tudjuk, hogy férfiak és nők millióit, sőt még gyermekeket is kizsákmányolnak, ők a  munka rabszolgái! De ez az Isten ellen és az ember méltósága ellen van! A gazdasági haszonszerzés és technikai hatékonyság megszállottsága kockára teszik az emberi élet ritmusát, mert az emberi életnek megvan a maga ritmusa.

Az ünnep során leljünk örömünket abban, ami nem termel és nem fogyaszt, nem vásárol és nem ad el semmit

A pihenés ideje, főként a vasárnapi pihenésé azt a célt szolgálja, hogy örömünket leljünk abban, ami nem termel és nem fogyaszt, nem vásárol és nem ad el semmit. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a profit és a fogyasztás ideológiája jól akar lakni ünnepnapokon is: néha le is akarják szűkíteni az ünnepet egy „üzleti ügyre”, oly módon, hogy hasznot hozzon és költekezzen. De hát mi ezért dolgozunk? – tette fel a kérdést a pápa. A falánk fogyasztás, mellyel együtt jár a pazarlás, egy ronda vírus, mely végül fáradtabbá tesz bennünket, mint korábban, az ünnep kezdetén. Árt az igazi munkának és felemészti az életet. Az ünnep rendetlen ritmusai áldozatává leszünk, de leginkább a fiatalok.

Az ünnepben lakik az Isten egészen sajátos módon

Végül, az ünnep ideje szent, mert az Isten benne lakik, egészen sajátos módon. A vasárnapi eucharisztia Jézus Krisztus kegyelmének ünnepéhez vezet bennünket: jelenléte, szeretete, áldozata, hogy közösséggé formál bennünket és velünk van… Így aztán minden valóság elnyeri teljes értelmét: a munka, a család, az örömök és a mindennapi fáradalmak, még a szenvedés és a halál is; mindez átformálódik Krisztus kegyelme által – mondta a pápa.

Az ünnep ajándék, ne tegyük tönkre!

A család rendelkezik azzal a különleges illetékességgel, hogy megértse, irányítsa és fenntartsa az ünnepnapok valódi értelmét. Milyen szépek is a családi ünnepek! Főként a vasárnapi ünnepek! Az sem véletlen, hogy azok az ünnepek sikerülnek a legjobban, amikor együtt az egész család!

Maga a családi élet, a hit szemével nézve, azt üzeni, hogy megéri az érte vállalt fáradtságot. Miként az egyszerűség mesterműve, mely szép, mert nem mesterséges, mert nem csalás, hanem képes magába foglalni az egész élet összes szempontját. Valóban úgy tűnik, mint ami „nagyon jó”, ahogy az Isten mondta az első férfi és nő megteremtése után. Az ünnep tehát az Isten drága ajándéka, egy olyan ajándék, amit Isten az emberi családnak adott: ne tegyük tönkre! – zárta Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson tartott katekézisét.

(vl)