Pápai szentmise Torinóban a szeretetről: Isten szeretete erős, teremtő, szilárd

A munka világával való találkozás után érkezett Ferenc pápa a dómba, ahol a szentélyben a közszemlére kitett Halotti Lepel előtt helyet foglalt. Moccanatlan csöndben, a lámpákat eloltva, egyedül az Úr Jézus halott testének a fenséges lenyomatát hordozó Lepel maradt csak megvilágítva. Mintegy negyed órán át csendben imádkozva szemlélte a „fájdalmak férfiának” az üzenetét a pápa, majd Boldog Pier Giorgio Frassati közeli kápolnájába ment, ahol a Boldog sírja előtt imádkozott.

Százezren, főként fiatalok a pápával

Vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor kezdődött Torinónak Vittorio Veneto főterén a pápai szentmise. A tér Európa egyik legnagyobb köztere: 100 méter széles és 320 méter hosszú, három oldalról paloták sora veszi körül, míg a keleti része a Pó folyóra nyílik, és körbe-körbe hegyek karéjozzák. Százezer ember töltötte meg a teret a csodálatos nyári napsütésben és a szentmise valóban örömünnep volt. Torinó és Piemonte népe köszöntötte a fiát, aki a beszéde során önmagát úgy nevezte, mint aki „Piemonte unokája”. A város főpásztora, Cesare Nosiglia érsek a szentmise végén a pápának köszönetet mondó beszédében a szívéből és örömmel szólt, hogy eljött a „fiatalok szentjéhez”, Don Boscohoz és a Halotti Lepelhez. A teret jobbadán fiatalok töltötték be, és zúgó tapssal erősítették meg érsekük szavát. Ferenc pápa a szentmise végén, az áldást követően, mint egy igazi „jó pásztor” nézte a nyáját és csak erővel tudott úrrá lenni az érzelmein, amikor végre pápaként is találkozhatott a földijeivel, Piemonte népével, ahonnét apja és anyja is vétetett.

Isten szeretete erős, mindent újjáteremt, szilárd és biztos

A szentmise homíliájában Ferenc pápa Isten szeretete titkáról elmélkedett: ez a szeretet erős, mindent újjáteremt, szilárd és biztos. A szentmise-zsoltár hálát ad az Úrnak, mert az ő „szeretete megmarad örökre”. Ezért hűséges ez a szeretet, mely nem csal meg, nem szűnik meg. Jézus testesíti meg ezt a szeretetet és tanúja is annak. Meg nem szűnően szeret, elvisel bennünket, megbocsát és elkísér az életutunkon, ahogy megígérte: „Én veletek leszek minden nap, a világ végéig”. Szeretetből lett emberré, szeretetből halt meg, és mindig, mindvégig, feltétel és mérték nélkül szeret minket. Pál is emlékeztet: „De ha mi hűtlenné leszünk, ő akkor is hűséges marad, mert önmagát meg nem tagadhatja”.

Isten szeretete mindent újjáteremt – hangsúlyozta a pápa a homília második gondolataként. Ehhez az újjáteremtéshez el kell ismerni a bűneinket, saját gyengeségeinket, mert így találunk ajtóra Jézus megbocsátásához, ami belülről tud megújítani bennünket. Az üdvösség csak akkor tud belépni a szívünkbe, amikor megnyitjuk magunkat az igazság előtt, és bűnösnek ismerjük el magunkat. Ekkor tapasztaljuk meg annak a szép tapasztalatát, aki eljött a betegeket gyógyítani és bűnösöknek megbocsátani. És hogy mi ennek a jele? - kérdezte a pápa: Az, hogy új emberré válunk, hogy Isten szeretete átalakított minket”.

Végül Isten szeretete szilárd és biztos, mint a sziklaszirt – emelte ki a pápa a beszéde harmadik gondolatát – ellenáll a viharos hullámoknak. Jézus ezt az evangéliumban a tenger lecsendesítésével mutatja meg, amikor parancsol a szélnek. Az apostolok félelemmel eltelve kiáltoznak: nem bírjuk tovább, de az Úr a segítségükre siet, felajánlja nekik szeretete szikláját. Mi is hányszor vagyunk úgy, hogy nem bírjuk tovább, mire ő mellénk jön és kinyújtja a kezét értünk.

Isten szeretete olyan mint a sziklaszirt, ellenáll a hullámoknak

„Kedves torinói és piemonti fivéreim és nővéreim - folytatta a pápa – a mi elődeink jól tudták, hogy mit jelent sziklának lenni, mert a szikla a szilárdságot jelenti. Erről tanúskodik egy híres költőnk és a pápa a 20. század elején élt piemonti költő, Nino Costa egyik versét idézte:

„Egyenesek és őszinték, olyanok, aminek látszanak, józanok, higgadtak, merészek, keveset beszélnek, de tudják, mit mondanak, ha lassan is járnak, messzire jutnak. Olyan nép, mely nem spórol az időn és verejtékén, a mi szabad és keményfejű fajtánk ez. Az egész világ ismeri őket, és amikor elhaladnak, az egész világ rájuk néz”.

Végül megkérdezhetjük magunkat – mondta a pápa – vajon szilárdan állunk-e Isten szeretetének ezen a szikláján? Mert mindig fennáll a kísértés, hogy elfeledkezünk erről a szeretetről és megbéníthat bennünket a jövőtől való félelem. Ezen a földön oly sok szent és boldog nőtt fel, akik mind befogadták az Isten szeretetét és azt az egész világon elterjesztették. Nyomaikban járva mi is megélhetjük az evangélium örömét, amit ezek a szabad és keményfejű szentek a világnak adtak. Példájuk nyomán mi is gyakorolhatjuk az irgalmasságot, osztozhatunk az emberek nehézségeiben, hiszen az embereknek szükségük van arra, hogy megérezzék az egyház anyai gyengédségét. Az Úr Jézus, aki legyőzi a rosszat a világban, békéjével töltsön el bennünket és azokat is, akik elmenekülnek a háborúk elől, hogy békére és szabadságra leljenek” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.

Úrangyala imádság: A Halotti Lepel Jézus arca a szenvedők fel vonz

A szentmisét követően délben, az Úrangyala imádság előtt a pápa beszédében Szűz Mária gyengéd és törődő szeretetére utalt, melyet azok iránt mutat meg, akiket a Fia a kereszten őrá bízott, amikor az Atya kezeibe ajánlotta önmagát. Ennek a szeretetnek az ikonja a Halotti Lepel, amely ez alkalommal is annyi embert vonzott ide Torinóba. A halotti lepel Jézus meggyötört arca és teste felé vonz minket, de egyidejűleg minden szenvedő és igazságtalanul üldözött személy irányába is. A lepel afelé vonz minket, amiről Pál apostol beszél: „Krisztus szeretete sürget minket” és ez volt a jelszava Cottolengo Szent Józsefnek is. A pápa megemlékezett arról a számtalan szentről és boldogról, kezdve a kétszáz éve született Bosco Szent Jánossal, akik ezen a földön születtek. Végül a Szűzanya oltalmába ajánlotta a várost és Piemonte térségét. Maria Consolata, a Vigasztaló Szűz Mária, Torinó védőszentje tegye erőssé őket a hitben, biztossá a reményben és termékennyé a szeretetben, hogy „sója és világossága” lehessenek ennek az áldott földnek, amelynek unokája ő”.

(vl)