Homiletikai direktórium: módszertani segédkönyv a papok számára

Kedden délelőtt a Szentszék Sajtótermében mutatta be az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció vezetése (Robert Sarah bíboros, a kongregáció prefektusa, Arthur Roche érsek, a kongregáció titkára és Corrado Maggioni atya, titkárhelyettes) azt a 156 oldalas kézikönyvet, mely módszertani segítséget nyújt a papok számára a homília elkészítéséhez.

Robert Sarah bíboros: a homília sugalmazott beszéd, a hívek gyülekezetében, eucharisztikus összefüggésben…

Elsőként Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa méltatta a direktóriumot, melynek célja, hogy segítse és javítsa a papság homiletikai szolgálatát. Sarah bíboros emlékeztetett, hogy már a 2005-ös püspöki szinóduson megfogalmazódott az igény, hogy a papok gondosan készüljenek fel a homíliákra a Szentírás alapján, továbbá azok tartalmilag kövessék a hit és az egyház életének nagy témáit. Fontos emellett, hogy a biblikus olvasmányok üzenete kapcsolódjék a hittartalomhoz, ahogyan azt a Katolikus Egyház Katekizmusa kifejti. A püspökök a következő szinóduson visszatértek erre a témára és XVI. Benedek pápa a Verbum Domini apostoli buzdításában már kifejezetten jelzi „egy, a homíliáról szóló direktórium kidolgozásának a szükségességét”. Ezek jegyében kezdődött a kongregáció előkészítő munkája, amihez utólagos erős lökést adott Ferenc pápa Evangelii Gaudium apostoli buzdítása, melyben részletesen és hangsúlyozottan foglalkozik a homíliával főként annak előkészítésével. Sarah bíboros kiemelte: „A homília egy, a fölszentelt papnak fönntartott liturgikus szolgálat, mely hivatásszerűen szolgálja Isten Szavát az Egyház hite szerint és nem személyeskedő módon. Nem akármiféle beszéd, hanem az Isten Szava által sugalmazott beszéd, mely a hívek gyülekezetében, az eucharisztia liturgikus összefüggésében hangzik el”. Három pontot emelt ki a homiletikai direktóriumból:

1. A homília a Szentírásból születik, melyet az egyház lectionariuma, vagyis a szentmise olvasmányainak a könyve tartalmaz az év minden napjára külön lebontva.
2. A homília a liturgikus szertartásból születik, melybe ezek az olvasmányok beleilleszkednek és amelynek könyörgései és rítusai képezik azt a liturgiát, melynek főszereplője az Isten, Krisztus, az ő Fia által, a Szentlélek erejében.

3. Nyilvánvalóan a homíliának köze van ahhoz, aki azt elmondja. Itt van a homiléta előkészületének a fontossága, ami tanulmányozást és imádságot igényel, Isten megtapasztalását és annak a közösségnek az ismeretét, ami felé fordul a szavaival.

Arthur Roche érsek: a homília a liturgiában él, megnyitja a hívek szívét, táplálja hitüket, közösséget teremt

„A homília nem lehet szórakoztató látványosság, nem igazodhat a média eszközeinek logikájához, hanem lelkesedést és értelmet kell adnia az ünneplésnek. Egészen sajátos műfaj, amiatt, hogy egy liturgikus ünneplés keretében hangzik el” (Ev Gaud 138) Ferenc pápa szavaira hivatkozva a kongregáció titkára a homília „liturgikus” jellegét hangsúlyozta, ami azt jelenti, hogy sajátos helye van a szent titkok ünneplésében és mindig az Isten népe felé irányul, tehát soha nem lehet önmagában álló. Ismét Ferenc pápára utalt: „a homília kivételes értékelése az eucharisztikus szövegkörnyezetéből származik. Ez az oka annak, hogy mindenfajta katekézis felett áll, lévén hogy ez az Isten és a népe közötti párbeszéd legkiemelkedőbb mozzanata a szentáldozás előtt”.  (Ev Gaud 137). Ebből a helyből adódik a homíliát mondó pap sajátos szerepe, hiszen a homília a szolgálati küldetésének lényegi része. Ezért nem lehet rögtönözni a homíliát, hanem ahogy Ferenc pápa tanítja: „A prédikáció előkészítése olyan fontos feladat, amely hosszú ideig tartó tanulást, imádságot, elmélyülést és lelkipásztori leleményességet kíván” (Ev Gaud 145).

Végül Roche érsek arra hívta fel a figyelmet, a Szentmise olvasmányainak bevezetőjéből idézve: „A homília nyissa meg a hívek szívét a hálaadásra, táplálja a jelenlévők hitét és végül készítse elő őket az Eucharisztia szentségében való gyümölcsöző közösségre”.

Corrado Maggioni atya, a kongregáció titkárhelyettese a félreértések elkerülése végett világossá tette, hogy a homiletikai direktórium nem prédikációk gyűjteménye, nem is biblikus segédkönyv, hanem a homília néhány teológia és liturgikus alapszempontját fejti ki. Leírja mi a homília, mi a célkitűzése, mi a dinamikája, ahogy kifejti az írásokat. A bibliai szövegek tudományos egzegetikai magyarázata mellett a fontos a megélt szentírás magyarázat, ami pedig a karitász.

Négy szempont kíséri végig a direktóriumot:  Isten Szavának helye a liturgikus cselekményben; A biblikus interpretáció helyei; A Szentírás és a liturgia ismerete a homiléta részéről és egy kitérő az ő spirituális életére; Akikhez a homília fordul, az ő kulturális helyzetük, hogy segítse őket evangéliumivá tenni az életüket.  

A homiletikai direktórium két részből áll:

Első A homília és a liturgikus környezet: ez képezi a lényegi részt, mely leírja: 1. Miben is áll a homília, a szerepe és az összefüggés, amelyben elhangzik. 2. Isten Szava interpretációja a homíliában, nemcsak az írott szöveg egzegézise, hanem az Isten Szava átimádkozott egzegézise.

A második részben, ami az Ars predicandi, megjelölték a módszertani és tartalmi koordinátákat, amiket a homilétának szem  előtt kell tartania a homília megszerkesztésekor (kiválasztani a témát, mit akar mondani, miért akarja azt mondani, hogyan-miként mondja el azt a templomi hívő közösségnek). Vázlatosan meg vannak jelölve a témákhoz és a szövegekhez való hozzáférés kulcsai, mégpedig a vasárnapi és ünnepnapi ciklus számára (Triduum és Húsvéti idő, Nagyböjt, Ádvent, Karácsony, Évközi időszak), hivatkozással a hétköznapi misékre, a nász- és gyászmisékre. Külön kiemeli az Ó- és Újszövetség tipológikus kapcsolatát, az evangéliumi szöveg jelentőségét a bibliai üzenet hermeneutikája számára.

(vl)