Ferenc pápa Úrangyala imádsága az Isten szomjáról

Jézus maga a teljesség

 

Kedves testvéreim és nővéreim, a mai evangélium Jézus galileai prédikációjának kezdetét mutatja be. Szent Márk hangsúlyozza, hogy Jézus azután kezdett prédikálni, amikor Keresztelő Jánost letartóztatták. Pontosan abban a pillanatban, amikor a próféta hangját, mely Isten Országa eljövetelét hirdette, Heródes elhallgattatta. Jézus ekkor kezdi bejárni országának útjait, hogy elvigye, különösen is a szegényeknek az „Isten evangéliumát”. Jézus üzenete hasonló Jánoséhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy Jézus nem utal többé másra, akinek el kell jönnie: ő maga az ígéretek beteljesedése; benne van az örömhír, akiben hinni kell, befogadni őt és továbbadni minden idők embereinek, azért hogy ők is bízzák életüket rá. Jézus Krisztus személyében az Ige van jelen, mely élő és cselekvő módon működik a történelemben.  

 

Isten szomjazza a szeretetünket

 

Jézus az isteni ígéretek beteljesülése, mert ő az, aki megadja az embernek a Szentlelket, az „élő vizet”, mely szomját oltja nyugtalan szívünknek, mely életre, szeretetre, szabadságra és békére, Istenre szomjazik. Hányszor halljuk és hányszor hallottuk szomjas szívünk hangját! Ezt ő maga nyilatkoztatta ki a szamariai asszonynak, akivel Jákob kútjánál találkozott. Mondván neki: „Asszony, adj innom!” (Jn 4,7). Krisztusnak pontosan ezek a szavai, mellyel a szamariai asszonyhoz fordul, adja a keresztények egységéért végzett, éppen ma záruló imahét témáját. Ma este a római egyházmegye híveivel, és különféle egyházak és egyházi közösségek képviselőivel a falakon kívüli Szent Pál bazilikában jövünk össze, hogy mélyen imádkozzunk az Úrhoz, hogy erősítse meg elkötelezettségünket minden Krisztusban hívő keresztény teljes egységéért. Csúnya egy dolog a keresztények megosztottsága! Jézus egyesíteni akar bennünket: egy testbe. Bűneink, történelmünk megosztottak bennünket és ezért kell imádkoznunk annyit, hogy maga a Szentlélek egyesítsen bennünket újból!

 

Jézus szívében az emberi szomj az isteni szomjúsággal találkozik

 

Isten a megtestesülés által magára vette a szomjúságunkat, de nem csak a víz anyagi értelmében, hanem mindenekelőtt a teljes élet szomjúságát, a rossztól és a haláltól megszabadult teljesen szabad életet vette magára. Egyidejűleg a megtestesüléssel az Isten az ő szomjúságát – mert az Isten maga is szomjazik – belehelyezte az ember, a názáreti Jézus szívébe. Isten szomjazik rád, a szívünkre, a szeretetünkre, és ezt a szomjúságot Jézus szívébe helyezte. Így tehát Jézus szívében az emberi szomj az isteni szomjúsággal találkozik. Jézus tanítványai egységének a vágya ennek a szomjúságnak a része. Ott találjuk Jézus imádságában, amikor szenvedése előtt az Atyjához fohászkodik.: „… hogy mindnyájan egy legyenek!” (Jn 17,21). Amit Jézus akart, az mindnyájunk egysége! A gonosz – jól tudjuk – a megosztás atyja, aki mindig megosztást szít, háborút okoz, és megannyi rosszat tesz!

 

Imádkozzunk az egységért

 

Bárcsak a miénk is lenne Jézusnak ez a szomja! Továbbra is imádkozzunk és kötelezzük el magunkat Krisztus tanítványai teljes egységéért, abban a bizonyosságban, hogy ő mellettünk áll, megtart bennünket Szentlelke erejével, hogy elérjük célunkat. Bízzuk ezt a könyörgést Szűz Mária, Isten Anyja és az Egyház Anyja anyai közbenjárására, mert ő jó anyaként egységbe fűz bennünket.    

 

(vl)