Ferenc pápa beszéde a szerzetesekhez a keresztényk egységéért

Szombaton délben negyed egykor a Konzisztórium teremben fogadta Ferenc pápa a szerzetesek és szerzetesnővérek mintegy ötven fős csoportját, akik a Szerzetes Kongregáció szervezésében ökumenikus megbeszélésen vesznek részt a római „Augustinianum” Patrisztikus Intézetben.

 

Hozzájuk intézett beszédében a pápa a megszentelt élet szerepéről beszélt a keresztények egysége tekintetében. Jóllehet az egész egyházat érint az egység megteremtésének a feladata, de a szerzetesi élet, mely gyökereit az Úr akaratába és a még osztatlan egyház közös hagyományába mélyeszti, kétségtelenül egy különleges hivatást jelent az egység előmozdításában” – mondta a pápa. „Ennek jele, hogy éppen számos szerzetes az ökumenizmus úttörője. A pápa utalt itt a jelenlévő taizé-i és boze-i közösségek képviselőire. A szerzetesi élethez hozzá tartozik az Istennel való és a keresztény közösségen belüli egység keresése, az Úr akaratának megfelelően, „hogy mindnyájan egy legyünk” (Jn 17,21).

 

Ferenc pápa Szent Ágoston reguláját idézte: „Az alapvető motívum, ami miatt együtt vagytok, hogy „egy lélekkel” éljetek ebben a házban és egy szívvel és egy lélekkel forduljatok az Úr felé”. A szerzetesi élet – folytatta a pápa – éppen ezt az egységet mutatja meg sajátos módon, nem mint a saját erőfeszítéseink gyümölcsét, hanem mint a Szentlélek ajándékát, aki az egységet a különbözőségben valósítja meg. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a testvériség útját szeretetben, szolgálatban és a kölcsönös befogadásban valósítjuk meg”.

 

Ferenc pápa beszédében a keresztények egysége megteremtésének három feltételéről szólt.

 

„Nincs egység megtérés nélkül.

 

A szerzetesi élet arra emlékeztet, hogy a mindenféle egységkeresés és ennek megfelelően az ökumenikus erőfeszítések középpontjában elsősorban a szív megtérése áll, mely együtt jár a bocsánat kérésével és befogadásával. Ez mindenekelőtt a tekintetünk megtérését jelenti: vagyis hogy Istenben keressük és nézzük egymást, de tudjunk magunkra tekinteni a többiek szempontjából is. Ez az egységkeresés kettős kihívása, mely a szerzetes közösségen belül és a különféle hagyományú keresztények között valósul meg.   

 

Nincs egység imádság nélkül.

 

A szerzetesi élet az imádság iskolája. Az ökumenikus elkötelezettség elsősorban maga az Úr Jézus könyörgésének felel meg és ezen is alapul. A keresztények egységéért végzett ökumenikus imahét egyik nagy úttörője, P. Paul Couturier használt egy képies hasonlatot azok számára, akik az egységért imádkoznak: az ökumenikus mozgalom eszerint egy olyan „láthatatlan kolostornak” felel meg, mely egyesíti a különféle egyházak, különböző országok és földrészek keresztényeit. Kedves Szerzetestestvérek és Szerzetesnővérek, Ti vagytok most ez a „láthatatlan kolostor” és arra bátorítalak benneteket, hogy imádkozzatok a keresztények egységéért!”.

 

Harmadsorban Ferenc pápa arra emlékeztetett, hogy „nincs egység életszentség nélkül.

 

A szerzetesi élet segít tudatosítani minden megkeresztelt ember közös hivatását az életszentségre. Ugyanis az életszentségre szóló hivatás az egyetlen és igaz út - az egység felé. Ennek alátámasztására a pápa az Unitatis redintegratio kezdetű zsinati dekrétumból idézett: „Gondolja meg minden Krisztus-hívő, hogy annál jobban előmozdítja, sőt éli is a keresztények egységét, minél maradéktalanabbul törekszik evangéliumi életre. Minél szorosabb közösségben egyesülünk ugyanis az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, annál bensőségesebben és könnyebben tudjuk elmélyíteni a kölcsönös testvériséget is”.(7. p.).

 

Végül Ferenc pápa megköszönte a jelenlévő szerzetesek és szerzetesnők tanúságtételét, az egységért végzett munkájukat és Isten áldását kérte szolgálatukra.

 

(vl)