A Madhui Miasszonyunk kegyhely katolikusok és más vallásúak tisztelt imahelye
A Madhui Mária kegyhely története több mint 400 évre nyúlik vissza. 1544-ben a jaffnai
király Sankili legyilkoltatott hatszáz mannari keresztényt, akiket az 1505-ben Ceylonra
érkezett portugálok térítettek meg. Az uralkodó attól félt, hogy általuk kiterjed
a portugál befolyás. A sikeresen elmenekült keresztények a dzsungelben egy kis imahelyet
állítottak fel a szentélyben ma is megtalálható Mária szobrot felállítva. 1583-ban
a Mannarból ismét elmenekült keresztények templomokatt kezdtek építeni a közelben.
Ezek közül az egyik Mantaiban található. Ez volt a Madhui Miasszonyunk szobor első
otthona.
A hollandok 1656-os ceyloni partra szállásával a keresztények erőszakos
üldözésének időszaka vette kezdetét. 30 katolikus család faluról falura menekülve
magával vitte a szobrot és 1670-ben Marthamadhuban telepedtek le, ahol jelenleg a
kegyhely található. A hollandok elől elmenekült más katolikusok is ezen a helyen gyűlnek
össze. Közülük egy Helene nevű portugál asszonynak köszönhető a Madhui Miasszonyunknak
szentelt templom építése.
Egész Ceylon területén híre ment a Madhui Szűznek
mint a kígyóharapás ellen védelmező és azt gyógyító kegyszobornak. Joseph Vaz atyának
a szigetre érkezésével 1687-ben felvirágzott a katolicizmus és Madhu 1706-ban missziós
központtá vált. A jelenleg álló épületeket 1872-ben kezdték építeni a szentély alapkő-letételével.
A pápai legátus 1924-ben koronázta meg a szobrot XI. Piusz pápa nevében. A templomot
1944-ben szentelték fel.
A Mandui Mária-kegyhely mindig is a katolikusok és
más vallásúak által tisztelt és látogatott imahely volt. Ennek ellenére a szentély
környékén harcok folytak a tamil lázadók és a kormányerők közötti összetűzések során.
Az ország püspökeinek sikerült elérnie, hogy fegyvermentes övezetnek nevezzék ki Madhut.
Ezzel biztosították a zarándokok és a háború elől menekülők épségét. 1990 óta a kegyhely
körül elterülő 160 hektár terület háborús menekültek ezreinek adott otthont a küzdelemben
érintett mindkét fél által elismert menekülttáborrá válva. 2008 áprilisában a szentélyt
átadták a mannari egyházmegyének és 2010-ben nyílt meg újra.