Ferenc pápa katekézise a szerda délelőtti általános kihallgatáson: „Az anyák csendes vértanúsága életet ad a világnak”

Ferenc pápa szerdán a VI. Pál teremben tartotta meg az általános kihallgatást és folytatta a múlt héten megkezdett, a családról szóló sorozatát, mely egyben készület is az őszi rendes család-szinódusra.
Katekézis az egyházról, mint anyáról
Kedves Fivéreim és Nővéreim, jó napot! Ma folytatjuk az egyházról szóló katekézist és most az egyház anyáról elmélkedünk. Az egyház liturgiája ezekben a napokban Szűz Mária, Jézus anyja képét állította a szemünk elé. Az év első napja az Isten Anyja ünnepe, amit Vízkereszt követ a bölcsek látogatásával. Máté evangélista írja: „Amint beléptek a házba, látták a gyermeket anyjával, Máriával” (Mt 2,11). Az anya pedig miután megszülte gyermekét, a világnak adja. Ő adja nekünk Jézust, ő mutatja be nekünk Jézust, ő láttatja velünk Jézust.
Ne takarékoskodjunk az anyákon!
Folytassuk a családról szóló katekézissel! Családban van az anya. Minden egyes ember az anyjának köszönheti az életét és ugyancsak neki köszönheti élete következő időszakát, emberi és lelki alakulását. Az anya, jóllehet jelképesen erősen magasztalják – mennyi szép verset, mennyi szép dolgot mondanak róluk költői képekkel – mégis kevéssé veszik figyelembe a szerepét a társadalomban. Sőt, gyakran kihasználják az anyák készségét, akik feláldozzák magukat gyermekeikért, csakhogy „takarékoskodjanak” a szociális kiadásokon.
Becsüljük meg az anyaság hétköznapi helytállását!
Megesik keresztény környezetben is, hogy az anyákat nem megfelelően kezelik, és alig hallgatják meg őket. Mégis az egyház élete közepében ott áll Jézus Anyja. Az anyáknak, akik készek feláldozni magukat gyermekeikért és nem ritkán másokért is, nemde nagyobb figyelmet kellene szentelni! Jobban meg kellene érteni hétköznapi harcaikat, hogy hatékonyak legyenek a munkában, és figyelmesek, gyengédek a családban; jobban meg kellene érteni őket, mire vágyakoznak, hogy kifejezésre juttassák emancipációjuk legjobb és leghitelesebb gyümölcseit. Egy anyának mindig vannak gondjai a gyerekekkel, a munkával. Emlékszem, otthon, ahol öten voltunk gyerekek, az egyik ezt akarta csinálni, a másik azt, szegény anyánk hol ide, hol oda futott, de mégis boldog volt. Olyan sokat adott nekünk.
Az anyák szétosztják magukat
Az anyák a legerősebb ellenszerei az önző individualizmus elterjedésének. Az egyed, az individuum az, aki nem tud megosztani, az anyák ellenben szétosztják magukat, kezdve attól, hogy befogadnak egy gyermeket, hogy világra szüljék, és aztán felneveljék. Leginkább az anyák azok, akik gyűlölik a háborút, mely megöli a gyermekeiket. Nagyon sokszor gondoltam azokra az anyákra, amikor ilyen levelet kaptak: „Közöljük önnel, hogy a fia elesett a hazáért…”. Szegény asszonyok, hogy szenved ilyenkor egy anya! Ők azok, akik az élet szépségét tanúsítják.
Romero érsek tanúságtétele az anyákról, akik az élet mellet döntenek
Oscar Arnulfo Romero érsek mondta, hogy „az anyák egyfajta anyai vértanúságot, anyai vértanúságot élnek”. Egy, a halálosztagok által meggyilkolt pap temetésén a gyászbeszédben mondta, mintegy visszhangozva a vatikáni zsinatot: „Mindannyiunknak készen kellene állni arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet, ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek, odaadni az életet, azt jelenti, hogy adni azt a kötelességben, a csendben, az imádságban, a feladatok becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, odaadni az életet lassanként. Igen, ahogy odaadja az anya félelem nélkül, a vértanú anyaság egyszerűségével, amikor a méhében fogan egy gyermeket, világra hozza, szoptatja, felneveli, gyengéden ügyel rá. Életet ad neki. Ezek az anyák. Vértanúság”. Idáig az idézet! Igen, az anya nemcsak odaadja a világnak a gyermeket, hanem az életet választja. Mit választ egy anya? Az élet választása azt jelenti, hogy döntést hoz az élet mellett. És ez nagy és szép dolog!
Nem vagyunk árvák! Van anyánk: Mária és az Egyház!
Egy anya nélküli világ embertelen világ lenne, mert az anyák tanúskodhatnak mindig, még a legnehezebb pillanatokban is, a gyengédségről, az odaadottságról, az erkölcsi erőről”. Az anyák egyúttal közvetítik a vallási élet legmélyebb értelmét: az imádságban, a vallásos lelkület legelemibb gesztusaiban, amiket a gyermek elsajátít, bele van írva a hit értéke az emberi létezésbe. Ez egy üzenet, amit a hívő anyák képesek átadni, bármi magyarázkodás nélkül is. Az majd később jön, de a hit sarja már itt van ezekben a legelső, értékes pillanatokban. Anyák nélkül nemcsak, hogy újabb hívők nem lennének, hanem maga a hit vesztené el egyszerű és mélységes melegét. Az egyház anya, a mi anyánk! Nem vagyunk árvák! Van anyánk! A Szűzanya, az Egyház anyja a mi mamánk! Nem vagyunk árvák! Az egyház gyermekei vagyunk, a Szűzanya gyermekei vagyunk, anyáink gyermekei vagyunk.
Kedves anyák, köszönet, köszönet azért, hogy a családban vagytok, és amit ezzel az egyháznak és a világnak adtatok. Neked, szeretett egyház, köszönet, hogy anya vagy! Neked, Mária, Isten Anyja, köszönet, hogy megmutatod nekünk Jézust. Minden anyát, aki itt van, köszöntsünk tapssal!
(vl)