Agrigento: a bíborosi kinevezés szolgálat, nem karrier

Nagy meglepetéssel fogadta a hírt a szicíliai érsek, hogy ő is az újonnan kinevezett bíborosok között van, mely szerinte nem előléptetés, hanem szolgálat. A szociális érzékenységéről ismert Francesco Montenegro öt éven át vezette az olasz Karitászt, és ő volt az, aki elkísérte Ferenc pápát Lampedusára. A Vatikáni Rádió a kinevezéséről kérdezte a szicíliai főpásztort:

Perifériák

Váratlanul ért a hír, éppen miséztem, ezért csak utána tudtam meg és nagyon meglepődtem. Őszintén szólva egyáltalán nem számítottam rá.
- A pápa a számára oly fontos perifériákról választotta ki az új bíborosokat, és ezek között van Agrigento is.
- Igen, én is azt hiszem, hogy emiatt választhatott engem. Ezzel együtt a figyelme a mi földünk felé irányult, akiknek én mindig azt mondom: „Mi vagyunk az utolsók a sorban”. Utolsók Olaszországban, utolsók Európában… Az pedig, hogy a pápa felénk tekintett, véleményem szerint a tisztelet és az elismerés jele is mindaz iránt, amit e föld lakói tesznek a befogadás, a szegénység terén.

Bevándorlók

A bevándorlók közben folyamatosan érkeznek Itália partjaira. Mi sokszor beszélünk vészhelyzetről, de valójában napi szinten kell számolnunk vele: ezek az emberek élni akarnak, elmenekülni a szegénység, az erőszak elől. És mint ahogy korábban mi tettük, most ők is más, jobb életre vágynak.
- Ön elkísérte Ferenc pápát Lampedusára, mely történelmi látogatás volt. Hogyan emlékszik vissza erre, a mostani bíborosi kinevezés fényében is?
- Rendkívüli pillanat volt: rendkívüli számomra, aki mellette álltam és hallhattam szíve rezdüléseit, amikor többször is elismételte: „Mennyi szenvedés!”. A lelkipásztor érződött belőle, akinek szíve az emberekért dobog, akiket szeret és akikért messziről eljött. Azt hiszem, hogy számomra, az én lelkipásztori szerepemben is megerősítő volt tanítása, mint ahogy az embereknek is nagyon szép jelzés volt: igazi örömünnep.

(gá)