Ferenc pápa homíliája a Szent Péter bazilikában tartott vízkereszti szentmisén: a
napkeleti bölcsek bölcsességével lássuk meg a jászolban az Istent
A napkeleti bölcsek csillagkövető útján Ez a Gyermek, aki Betlehemben
Máriától született, nemcsak Izrael népéhez jött, akit a betlehemi pásztorok jelképeznek,
hanem az egész emberiséghez, akit ma a napkeletről érkezett bölcsek képviselnek. Valójában
éppen a bölcsekre és az ő Messiást kereső vonulásukra irányítja ma az egyház a figyelmünket,
hogy elmélkedjünk róluk és imádkozzunk. Ezek a Napkeletről érkezett bölcsek az
elsők azok között, akiknek a vonulásáról Izajás próféta beszélt az első olvasmányban.
Olyan menet ez, mely azóta sem szűnt meg, és ami áthalad az összes korszakon, felismeri
a csillag üzenetét, és megtalálja a Gyermeket, aki Isten gyengédségét mutatja nekünk.
Mindig új személyek jönnek a csillag fénye vonzásában, akik rálelnek az útra és elérkeznek
hozzá. Az igazi világosság keresése útján A mágusok a hagyomány szerint
bölcs emberek, a csillagok tudósai, akik az eget kémlelik, egy olyan kulturális és
hiedelmek szőtte összefüggésben, mely jelentőséget tulajdonított a csillagoknak és
befolyásukat vélte az emberi sorsokra. Ezek a bölcsek azokat a férfiakat és nőket
képviselik, akik az Istent keresik a világ vallásaiban és filozófiáiban. Olyan keresés
ez, melynek soha nincs vége. A bölcsek nekünk is az utat jelzik, amelyen járnunk
kell az életünkben. Ők az igazi világosságot keresték: «Lumen requirunt lumine», ahogy
Vízkereszt egyik liturgikus himnusza mondja, éppen a bölcsek tapasztalatával összefüggésben:
fényt követve, világosságot keresnek. Isten keresésére indultak, látván a csillag
jelét, amit úgy értelmeztek, hogy elindultak és hosszú utat tettek meg. A
Lélek indítására – személyes találkozásra várva A Szentlélek hívta őket és
ő indította őket útra. Ezen az úton történik meg a személyes találkozásuk az igaz
Istennel. Menet közben megannyi nehézséggel kell szembenézniük. Amikor megérkeznek
Jeruzsálembe, elmennek a királyi palotába, mert magától értetődőnek találták, hogy
az új király királyi palotában születik. Ott elvesztik szem elől a csillagot és egy
kísértéssel szembesülnek, amit az ördög állít nekik: ez Heródes kelepcéje. Érdeklődést
mutat ugyanis a gyermek iránt, de nem azért, hogy imádja őt, hanem hogy elpusztítsa.
Heródes a hatalom embere, aki a másikban csak a riválist képes meglátni. Végső soron
még az Istent is riválisnak tekinti, a legveszélyesebb riválisnak. A bölcsek Heródes
palotájában sötétség és vigasztalanság időszakán mennek át, amit a Szentlélek kegyelmével
sikerül legyőzniük, aki a Szentírás prófétai jövendölésein keresztül beszél. Ezek
azt jelzik, hogy a Messiás Betlehemben, Dávid városában születik. Kettős próbatétel Ekkor
ismét útra kelnek és újból megpillantják a csillagot: az evangélista megjegyzi, hogy
„nagy örömöt”, igazi vigaszt éreztek. Betlehembe érkezve, „megtalálták a gyermeket,
anyjával, Máriával”. A jeruzsálemi megkísértés után most ez volt számukra a második,
a nagy próbatétel: elutasítani ezt a kicsinységet. Ellenben ők „leborultak és imádták
őt”, miközben értékes, jelképes ajándékot adtak neki. Mindig a Szentlélek kegyelme
segít: az a kegyelem, mely a csillagon keresztül meghívta őket és az úton vezérelte,
most bevezeti őket a titokba”. A Lélek indítására eljutnak annak a felismerésére,
hogy Isten szempontjai nagyon különböznek az emberek szempontjaitól, hogy az Isten
nem ennek a világnak a hatalmában jelenik meg, hanem szeretetének alázatában fordul
felénk. A bölcsek így az igazi hitre való megtérés modelljei, akik inkább hittek Isten
jóságában, semmint a hatalom tünékeny fényességében. A titok: Isten lealacsonyodása Most
tehát feltehetjük a kérdést magunknak: milyen az a titok, amiben Isten elrejtezik?
Hol találkozhatok vele? Körülöttünk háborúkat látunk, gyermekekkel való visszaélést,
kínzásokat, fegyverkereskedelmet, emberkereskedelmet… Mindezen valóságban, ezekben
a legkisebb testvéreinkben, akik e nehézségek miatt szenvednek, ott találjuk Jézust
(v.ö. Mt 25,40.45). A jászol egy olyan utat tár elénk, mely merőben különbözik az
evilág mentalitása által sóvárgott úttól: ez az Isten lealacsonyodásának az útja,
rejtett dicsősége a jászolban, a kálvária keresztjén, a szenvedő testvérben és nővérben.
Botránkozás nélkül a jel szegénységén A bölcsek beléptek a titokba.
Emberi számításokból a titokba jutottak. Ez lett a megtérésük. És a miénk? Kérjük
az Urat, hogy mi is megélhessük a napkeleti bölcsek tapasztalatának ugyanazon útját,
ami megvéd és megszabadít azoktól a kísértésektől, melyek elrejtik a csillagot. Kérjük
az Urat, hogy mi is mindig nyugtalankodva megkérdezzük: Hol a csillag? – amikor a
világ szemfényvesztése mellett – szem elől tévesztettük azt. Kérjük az Urat, hogy
mindig új módon ismerjük meg az Isten titkát, és hogy ne botránkozzunk az útmutatás
”jelén”: a jászolba fektetett és pólyába csavart gyermeken” (Lk 2,12). Kérjük az Urat,
hogy alázattal merjük kérni tőle, mutassa meg nekünk a Fiát. Kérjük az Urat, hogy
legyen bátorságunk megszabadulni a képzelgéseinktől, önhittségünktől, saját fényeinktől,
és hogy keressük ezt a bátorságot a hit alázatával, hogy találkozhassunk a Világossággal,
a Fénnyel, ahogy a szent Bölcsek tették. Ámen. (vl) .