Felcímkézve - P. Vértesaljai László gondolatai a napi evangéliumról
Fülöp és Nátánáel meghívása Jn 1, 43-51 „Jöhet-e valami jó Názáretből?”
– kérdezi Nátánáel-Bertalan. Még jó, hogy pozitív formában teszi ezt, bár a kérdésben
benne rejlik már a válasz. Ha hallanánk a hangját, biztosan jobban értenénk. Nekem
így sejlik: „Ugyan már, kérem, hát jöhet-e valami jó Názáretből?”. Hallom, ahogy megnyomja
a jó szót.
Nátánáel-Bertalan csak azt a véleményt képviselte, amit
bárki is igaznak tartott akkor Izraelben. Názáret a pogányok Galileájában fekszik,
ahol a tisztátalan pogányok között rendes zsidó nem lakhat, hiszen a Törvény megtartása
szinte lehetetlenné válik.
Címke, felirat, megjelölés…
Ez a magától
működő felcímkézettség segíti ugyan a gyors tájékozódást, ám ennek a használata napról-napra
bevérzi a lelkünket. A napi olvasmányban János is használja, Káin esetében: „Az
üzenet, amit kezdettől fogva hallottatok, ez: szeressük egymást. Nem úgy, mint Káin,
aki a gonosztól volt és megölte testvérét. Ugyan miért ölte meg? Mivel cselekedetei
gonoszak voltak, testvére tettei viszont igazak…” (1 Jn 3,1-12).
Fellapozom
az Ószövetséget és ott olvasom az őstörténetet: „Ábel is áldozatot mutatott be,
nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
Káinra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Káin nagyon haragos lett,
és lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt Káinhoz: „Miért vagy haragos, és miért horgasztod
le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? De ha nem cselekszel
helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar
keríteni, s amelyen uralkodnod kell?” (Ter 4,4-7).
Valami történt, de
az eseményt nem ismerjük, csak Káin lelkének a működését. Haragos lesz és lehorgasztja
a fejét. Észre kell venni, hogy az arcát így elrejti az Isten színe elől, márpedig
annak, tudniillik az arcnak a lényege, hogy eredetét az Istentől veszi, akinek képére
és hasonlatosságára teremtetett. A teremtés ellentettje ez, egyfajta negatív teremtés,
ami lefokoz, sorvaszt..., végső soron életet vesz el. Ez a bűn következménye.
De
hát Káin! De hát Júdás! Csak nem akarod azt mondani…? De igen, azt akarom mondani,
hogy mindenkiben lakik egy Káin is, egy Júdás is, és …
Az apostolok az utolsó
vacsorán jól tudták ezt és a Mester kijelentését, hogy bizony egy közületek elárul
engem, mind magára vette: „Csak nem én, Uram?”
Egyik legmakacsabb, leghétköznapibb
veszély, csapda, ami ránk leselkedik, ez a felcímkézés. „Mert én, én már láttam,
a saját szememmel. Saját fülemmel hallottam! Kétszer is, érrrrted…! – és folyik ez
a felcímkézés rendre mindenütt, az egyházon belül éppúgy, nálunk jezsuitáknál éppúgy,
nálam, az én életemben éppúgy, itt Rómában éppúgy. Mégsem keseredem el, hanem kezembe
veszem az ítéleteimet, az elő-ítéleteimet, és felemelem az arcom az Élő Isten
felé. Utána megnézem az előítéleteimet, melyek erre a tekintetre föl, maguktól kezdenek
rendeződni. Szeretném, hogy ez a magam-tisztogató munka nálam életfogytiglan működjön!
Ma reggel itt a kápolnánkban én voltam a főcelebráns, szóltam is pár szóval
valami hasonlókat, aztán együtt imádkoztuk az első, a római kánont. Többször megütött
néhány szó:
„Nézd kegyes és jóságos szemmel, és fogadd el, amint elfogadtad
igaz szolgádnak, Ábelnek ajándékát, ősatyánknak, Ábrahámnak áldozatát és azt a szent
és szeplőtelen áldozati adományt, melyet főpapod, Melkizedek mutatott be néked.”
Amikor
tovább olvasom, megtalálom azt a címkét, amit tarthatunk, bármennyire is furcsa, Ferenc
pápa naponta ennek jegyében kéri, hogy imádkozzunk érette:
„Nekünk is,
bűnös szolgáidnak, akik végtelen irgalmasságodban bizakodunk, adj kegyesen némi
részt és közösséget szent apostolaiddal és vértanúiddal: ...
Akkor hát,
páter, mondd meg végre, jöhet-e valami jó Názáretből, hiszen ott mindenki ezt a címkét
viseli? Igen, jöhet! Onnan jött Jézus, az Isten Báránya, aki mindenben hasonlóvá lett
hozzánk, a bűnt kivéve. Ha most becsukom a szemem, látom Őt, mellén, anyja szőtte
darócruháján címkék sora. Hordja, viseli, nem veszi le… De nem is vádol. Csak hordja,
elhordja…
December 31-én Ferenc pápa utolsó múlt évi Twitter üzenete ez volt,
pusztán két szó: „Köszönöm, Uram!”. Csak két szó, de ebből meg lehet élni, egy életre…