A Sri Lanka-i egyház várja Ferenc pápát: a helyi egyház történelmi-vallási környezete

Sri Lanka földrajza, történelme

Sri Lanka, régi nevén Ceylon, az India déli csücskétől mintegy 80 kilométerre kiemelkedő szigetország. A könnycsepp formájú sziget területe Magyarország kétharmada, de a lakosság viszont kétszerese annak, több mint húszmillió. Az ország több ezer éves ókori városok, paloták, templomok maradványaiban gazdag. Srí Lankán egy ma még jórészt szerencsére érintetlen kultúra és 2500 éves írott történelem várja az odalátogatót. Neve szingaléz eredetű, és „sugárzó, fénylő ország”-ot jelent. Az államot régebben a szigettel megegyező néven emlegették. Ez a név óind eredetű („oroszlánsziget”), és a bátorságukról híres szingaléz harcosokra emlékeztet. Az egykori brit gyarmat 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét. A szigetet 30 kilométer hosszú szigetsor – ez az „Ádám hídja” - köti össze Indiával. A sziget központját magas hegyvidék uralja, amelyet széles, partmenti síkvidék vesz körbe. A földjéből bányászott , és világgazdasági jelentőségűek. A trópusi által öntözött termőföldeken rizst, teát, kaucsukfát és fűszernövényeket termesztenek. Sokan a halászatból és a fakitermelésből élnek.

Sri Lanka vallási helyzete

Az ország lakossága nagyobb mértékben – hetven százalék - buddhista felekezetű, amely vallás a Krisztus előtti 3. században érkezett a szigetre. A második legnagyobb vallás a hindu: 15 százalék. A keresztények a lakosság 8 százalékát alkotják, ebből hét százaléka a katolikus. A muzulmánok ugyancsak hét százalékban vannak jelen az országban.

A helyi alkotmány, noha a buddhista vallásnak kiemelkedő helyet biztosít, jogi és gazdasági kedvezményekkel együtt, ugyanakkor a többi felekezetnek is garantálja a szabad vallásgyakorlást. Mindazonáltal a világban kormányzati és polgárjogi szervezetek - mint például az USA kormánya, a Szenvedő Egyház, az Amnesty International - gyakran jelzik, hogy Sri Lankán főként az elmúlt években erősödött a keresztényekre nehezedő társadalmi nyomás és erőszak. A szektás jellegű erőszak a „szingaléz buddhisták” nacionalista csoportjaitól ered, amit részben a szingalézek és tamilok közötti konfliktus gerjesztett. Ezek a fundamentalista csoportok 2004-ben nagyobb politikai súlyt nyertek a parlamentbe való bejutással – a „Szabadság Nemzeti Frontja” elnevezéssel léptek fel – és ők képviselik azt a „megtérés-ellenes” törvényjavaslatot, mely megbüntetné azokat, akik „csalárd eszközökkel elősegítik a megtéréseket ”. A katolikus egyház vélt prozelitizmusa ellen lép fel ez a kezdeményezés, mely adminisztratív eszközökkel szeretné azt meggátolni.

A helyi katolikus egyház

A helyi katolikus egyház más vallási és etnikai kisebbségekkel együtt megpróbál védekezni ezen támadásokkal szemben és rendre bejelenti azok kifogásolható és a szabadságot tipró jellegét. A Sri Lanka-i püspökök egy „ad hoc” bizottság felállítását javasolták, mely a kormány és más felekezetek képviselőivel együtt szembesülne ezekkel a problémákkal. Árnyalja a helyzetet, hogy számolni kell az erősödő és agresszív prozelitizmust folytató evangéliumi szektákkal is. Az utóbbi időben számos bejelentést tettek az úgynevezett „tamil buddhistáknak” a keresztények elleni, növekvő számú erőszakcselekményei miatt.

Az egyház szerepe az ország megbékélésében és a kiengesztelődésben

A két évtizeden át tartó, sok véráldozattal járó polgárháború során a katolikus egyház mindig megpróbált összekötő híd lenni a különféle etnikumok és felekezetek között. Annak köszönhetően, hogy egyaránt vannak szingaléz és tamil katolikusok, sikerült ebben egyensúlyt tartani és erőteljesen előmozdítani a kiengesztelődést és a békét. Ez a szolgálat ma folytatódik a szerzetesrendek és az egyházi szervezetek révén. Az egyház elkötelezett abban, hogy begyógyítsa a polgárháború sebeit, hogy előmozdítsa a kiengesztelődést, és szorgalmazza, derítsenek fényt a háborús bűntettekre, hogy védelmezze a kisebbségi tamil közösség érdekeit, akik közül sokan nem térhetnek vissza saját otthonaikba és továbbra is zaklatásnak vannak kitéve a hatóság részéről. A Sri Lanka-i püspökök többször is leszögezték, a múltban a polgárháború idején és ma is ugyanazt ismétlik, hogy a társadalmi igazságosság, a gazdasági növekedés, valamint a vallás és a politika közötti szükséges megkülönböztetés legyen a nemzet életének két alapelve.

(vl)