„Védjük meg a szegényeket, ne magunkat védelmezzük a szegényektől” – Ferenc pápa év
végi hálaadó szertartása
Ferenc pápa december 31-én, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepének előestéjén öt órai kezdettel
vesperást vezetett a Szent Péter bazilikában. Homíliájában hangsúlyozta: amikor egy
társadalom nem vesz tudomást a szegényekről, vagy üldözi őket, akkor teljesen elszegényedik,
nyomorba süllyed.
Az év utolsó napján dicsérjük az Urat és kérjünk tőle
bocsánatot
A pápa a naptári év utolsó napján beszédében az idő jelentését
elemezte: az idő nem idegen valóság Istentől, hiszen Isten ki akarta magát nyilatkoztatni
a történelemben, az időben. Az időt tehát „megérintette” Krisztus, és ezáltal az „üdvösség
ideje” lett. A liturgia az idők teljességéről szól és az egyház arra tanít bennünket,
hogy az évet, csakúgy mint napjainkat, lelkiismeretvizsgálattal fejezzük be. Ez az
amit ma is teszünk az év végén: dicsérjük az Urat és ugyanakkor bocsánatot kérünk
tőle. A dicsőítés része annak a nagy ajándéknak, amit kaptunk: az Úr, gyermekeivé
tett bennünket. Az eredeti bűn miatt azonban ez a kapcsolat súlyosan megsérült, de
Jézus megváltott bennünket a rabszolgaságból. Az ajándék tehát, amit kaptunk, arra
késztet bennünket, hogy feltegyük a kérdést: Isten gyermekeiként, vagy rabszolgákként
élünk-e?
A szabadság felelősséggel jár
Létünk folyamán mindig
van bennünk egyfajta hajlam, hogy ellenálljunk a szabadulásnak; félünk a szabadságtól
és paradox módon jobban szeretjük – többé-kevésbé öntudatlanul – a rabszolgaságot.
A szabadság megrémít, mert az elé a felelősség elé állít bennünket, hogy jól éljük
meg a rendelkezésünkre álló időt.
A rabaszolgaság az időt pillanatokká fokozza
le. Úgy éljük meg a perceket, hogy azok nem kapcsolódnak sem a múlthoz, sem a jövőhöz
és ez megakadályoz bennünket abban, hogy maradéktalanul megéljük a jelent – fejtette
ki Ferenc pápa homíliájában.
A pápa utalt egy nagy olasz színészre (Roberto
Benigni), aki néhány nappal ezelőtt (a mózesi Tízparancsolatot magyarázó tv műsorban)
megállapította: „könnyebb az izraelitákat kivinni Egyiptomból, mint Egyiptomot kiűzni
az izraeliták szívéből”.
Ne mondjunk le szabadságunkról a látszólag nagyobb
biztonságot adó rabszolgaság kedvéért!
Szívünkbe befészkeli magát a rabszolgaság
utáni nosztalgia, mert látszólag nagyobb biztonságot ad, mint a szabadság, ami sokkal
inkább kockázatos. Mennyire szeretjük gúzsba kötni magunkat olyan sok látszólag szép,
de valójában csak néhány pillanatig tartó tűzijáték kedvéért! Ez a pillanat világa,
a pillanat vonzása!
Rómában spirituális és erkölcsi újjászületésre van szükség
A
pápa arra is emlékeztette a híveket, hogy lelkiismeretvizsgálatunktól függ cselekvésünk
minősége is. Rómában a közelmúltban kirobbant korrupciós botrányra utalva megállapította,
hogy ezek a súlyos események a szívek komoly és tudatos megtérését igénylik, szükség
van spirituális és erkölcsi újjászületésre, valamint meg kell újítani azt az elkötelezettséget,
hogy Róma igazságosabb, a szegényekkel szolidárisabb város legyen. „A szegények álljanak
aggodalmaink és mindennapi cselekvésünk középpontjában.
„Szükség van rá, hogy
nagy keresztény szabadsággal minden nap bátran hirdessük Róma városában, hogy meg
kell védeni a szegényeket, nem pedig magunkat kell védelmeznünk a szegényektől. Szolgálni
kell a gyengéket, nem pedig kihasználni őket!” – hangzott a pápa felhívása.
A
szegények az egyház és a társadalom kincseivé válhatnak, ha támogatják őket
Ferenc
pápa hozzátette, hogy amikor egy városban a gyengéket segítik a társadalmi előrehaladásban,
akkor ők mind az egyház, mind a társadalom kincsévé válnak.
Amikor azonban
egy társadalom nem vesz tudomást a szegényekről, üldözi és arra kényszeríti őket,
hogy bűnözőkké, maffiózókká váljanak, akkor az a társadalom teljesen elszegényedik,
nyomorba süllyed, elveszíti szabadságát. Amikor jobban szereti a rabszolgaság „fokhagymáját
és hagymáját”, önzése rabszolgaságát, gyávasága rabszolgaságát akkor megszűnik keresztény
társadalom lenni.
Visszatérve a liturgia szavaihoz, a pápa az év utolsó napján
emlékeztetett rá, hogy létezik „egy utolsó óra” és „az idők teljessége”. Arra buzdította
homíliájában a híveket: kérjék a kegyelmet, hogy szabadságban haladhassanak előre,
hogy jóvá tehessék az okozott károkat és meg tudják védeni magukat a rabszolgaság
nosztalgiájától.
A vesperás végén a hívek szentségimádást tartottak és elénekelték
a „Te Deum” himnuszt a hálaadás jegyében a 2014-es év kegyelmeiért. A szertartás a
Szentatya szentségi áldásával zárult. Ferenc pápa a liturgia befejezése után megtekintette
a Szent Péter téren felállított betlehemi jászolt.