Ferenc pápa újévi Úrangyala imádsága: „A béke lehetséges, imádkozzunk érte!”
Tekintsünk
Máriára, az Isten Anyjára
Kedves Fivéreim és Nővéreim, az év első napján
Karácsony örömteli – még ha hideg – légkörében is az egyház arra hív bennünket, hogy
fordítsuk hittel és szeretettel teli tekintetünket Jézus Anyjára. Benne, Názáret alázatos
asszonyában „az Ige testté lett és miköztünk lakozott” (Jn 1,14). Ennélfogva lehetetlen
elkülöníteni Jézusnak, a láthatóvá és hallhatóvá lett élet Igéjének a szemlélését
Mária szemlélésétől, aki neki adta a szeretetét és az emberi testét.
Ma Pál
apostol szavait halljuk: „Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).
Ez az „asszonytól született” megállapítás különleges módon és így még erősebben hangsúlyozza
Isten Igéjének valódi emberségét. Ahogy Szent Atanáz egyházatya mondja: „A mi Üdvözítőnk
valóban ember volt és ebből lett az egész emberiség üdvössége”.
A megváltás
célja a megszabadítás és az újjáteremtés
Szent Pál hozzáfűzi még ezt is:
„a törvény alattvalója lett” (Gal 4,4). Ezzel a kifejezéssel hangsúlyozza, hogy Krisztus
magára vette az emberi természetet, megszabadítván minket a törvényt mindenek felett
tisztelő zárt gondolkodásmódtól. A kegyelemtől megfosztott törvény ugyanis elviselhetetlen
teherré válik és ahelyett, hogy segítene bennünket, akadállyá válik. Jézus mondta:
„A törvény lett az emberért és nem az ember a törvényért”. Íme, ez a célja annak,
amiért az Isten elküldte a Fiát a földre, hogy emberré legyen: a megszabadítás, sőt
az újjáteremtés céljával. A cél a megszabadítás, „hogy megszabadítsa a törvény alá
rendelteket” (Gal 4,5) és a megváltás, ami Jézus kereszthalálával történik meg. De
a cél mindenekelőtt az újjáteremtés, „hogy elnyerjük a fogadott fiúságot” (Gal 4,5).
Krisztusba testesülve az emberek valóban Isten fiaivá lesznek. Ez a csodálatos átállás
számunkra a keresztségben történik meg, mely beleolt minket, mint élő tagokat Krisztusba
és beilleszt bennünket az egyházába.
Emlékezzünk a keresztségünkre!
Az
új esztendő kezdetén jót tesz nekünk, ha a keresztségünkre emlékezünk: újra felfedezzük
benne a kapott ajándékot, mely újjászült minket az új életre, ami isteni élet. Mindez
az anyaszentegyház által történik meg, melynek modellje Szűz Mária. A keresztség révén
jutottunk közösségre Istennel és többé már nem vagyunk a rossz és a bűn rabjai, hanem
a mennyei Atya szeretetét, gyengédségét és irgalmát nyerjük el. Ismét megkérdezem
tőletek: Ki ismeri közületek a keresztsége napját? Akik nem emlékeznek rá, azoknak
adok egy házi feladatot: keressétek meg a dátumát és őrizzétek meg a szívetekben!
Meg lehet kérdezni a szülőket, keresztszülőket, a nagybácsikat, nagynéniket és a nagyszülőket.
Keresztségünk napja egy ünnepnap! Emlékezzetek rá és nagyon szép lesz hálát adni az
Istennek a keresztség kegyelméért.
Az imádság a béke gyökere
Istennek
ez az említett közelsége az életünkhöz adja meg nekünk az igazi békét, azt az isteni
adományt, amiért ma, a Béke Világnapján különösképpen is fohászkodunk. Itt a téren
az egyik feliraton azt olvasom: „A béke mindig lehetséges”, Igen, mindig lehetséges
a béke! Ezért meg kell próbálnunk… Aztán olvasom még: „Az imádság a béke gyökere”.
Az imádság valóban a béke gyökere. A béke mindig lehetséges. Az imádság révén sarjad
ki a béke. Ma van a béke Világnapja. „Már nem rabszolgák többé, hanem testvérek” –
íme, a Világnap üzenete. Mert a háborúk mindig rabszolgává tesznek bennünket. Ez az
üzenet mindnyájunkat érint. Mindnyájunknak küzdeni kell a rabszolgaság minden formája
ellen és építeni a testvériséget! Mindannyiunknak, kinek-kinek a felelőssége szerint.
Jegyezzétek meg jól: A béke lehetséges! A béke gyökere pedig mindig az imádság. Imádkozzunk
a békéért. A békének vannak jó iskolái, igen, iskolákat a békéért! Haladjunk továbbra
is előre ezzel a békére neveléssel!
Szűz Mária, Isten Anyja oltalmazó köntöse
alatt
Máriának, az Isten Anyjának és a mi Anyánknak mutatjuk most be a
jószándékainkat. Kérjük tőle, hogy terjessze fölénk az újév minden napján anyai oltalmának
a köntösét: „Istennek Szent Anyja, meg ne vesd könyörgésünket szükségünk idején, hanem
oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz!”
Arra
kérlek benneteket, hogy ma a Szűzanyát, mint Isten anyját köszöntsük. Köszöntsük őt
így: „Istennek Szent Anyja”! Az efezusi hívek ezt kiáltották együtt a kereszténység
kezdetén a püspökeiknek, amikor az efezusi templom bejáratánál így köszöntötték a
Szűzanyát: „Istennek Szent Anyja!” Mindnyájan, mondjuk háromszor együtt: Istennek
Szent Anyja!