A keresztény irgalmas, a merevség a szív gyengeségének jele – mondta hétfő reggeli
homíliájában Ferenc pápa
Jézus irgalmassá tesz
bennünket mások iránt. Akinek azonban gyenge a szíve, mert nem Krisztuson alapul,
fennáll a veszély, hogy merevvé válik a külső előírásokban, de álszent és opportunista
lesz belül – fogalmazott reggeli homíliájában a pápa a Szent Márta-házban.
A
napi evangélium (Mt 21,23-27)állt szentbeszédének középpontjában, amelyben
a főpapok megkérdik Jézust, hogy milyen hatalommal tanít. Olyan kérdés ez, amely a
kérdező álszent szívére utal. Őket nem érdekelte az igazság, csak saját érdekeiket
keresték és a szélirányt követték, tartás nélküli szívvel. Mindent megegyezés tárgyává
tettek: a belső szabadságot, a hitet, a hazát, mindent, kivéve a látszatot. Számukra
az számított, hogy jól jöjjenek ki a helyzetekből. Opportunisták, haszonlesők voltak,
akik kihasználták a helyzeteket.
Valaki közületek azt mondhatná nekem: „De
atya, ezek törvénytisztelő emberek voltak. Nem ültek soha asztalhoz kézmosás nélkül.
Szokásaikban nagyon biztosak voltak”. Ez igaz, de csak a látszat erejéig. Kívül erősek
voltak, túlzottan formálisak. Szívük azonban nagyon gyenge, nem tudták, miben hisznek.
Ezért életük kívülről nagyon rendezett volt, de szívük gyenge volt. Jézus ezzel ellentétben
azt tanítja nekünk, hogy a keresztényeknek legyen erős, szilárd szívük, amely a sziklára
épül, ami Krisztus és óvatosan cselekedjenek. A szív, a szikla azonban ne legyen megegyezés
kérdése.
Ez a főpapok álszentségének drámája. Jézus sosem tette megegyezés
tárgyává fiúi szívét, de nyitott volt az emberek felé, a segítségnyújtás útjait kereste.
A főpapok azonban azt mondták: „Nem lehet ezt tenni, a mi előírásaink szerint nem
lehet ezt cselekedni.” Az előírás az szent, érinthetetlen.
Ferenc pápa emlékeztetett
XII. Piuszra, aki az eucharisztikus böjt nehéz keresztjétől megszabadított bennünket.
Néhányan talán emlékeznek rá – mondta. Egy csepp vizet sem lehetett inni. Úgy kellett
fogat mosni, hogy ne nyeljük le a vizet. Én is elmentem gyónni, mert áldoztam és azt
hittem, hogy egy csepp víz a számba került. Amikor XII. Piusz megváltoztatta az előírást,
sok „farizeus” megbotránkozott, hogy ez eretnekség, az egyház fegyelemhez nem lehet
hozzányúlni. XII. Piusz úgy tett, mint Jézus, aki látta az emberek szükségletét. Ezek
a farizeusok merevek voltak, de szívük rothadtságig gyenge és sötét. Ez a drámájuk
és Jézus elítéli az álszentséget és az opportunizmust.
A mi életünk is ilyenné
válhat – figyelmeztetett a pápa. Amikor gyengeszívű, nem szilárd, de kívül nagyon
merev keresztényekkel találkoztam, azt mondtam az Úrnak: „dobj egy banánhéjat eléjük,
hogy elcsússzanak és elszégyelljék magukat mint bűnösök. Így találkoznak Veled, az
Üdvözítővel”. Gyakran egy bűn miatt nagyon szégyenkezünk és akkor találkozunk az Úrral,
aki megbocsát nekünk. Az egyszerű emberek azonban nem tévedtek a jogtudósok szavai
ellenére sem, mert jó hitérzékkel bírtak.
Ferenc pápa egy imával zárta homíliáját:
Kérem az Úrtól a kegyelmet, hogy szívünk legyen egyszerű és ragyogjon az igazságtól,
amelyet Ő ad nekünk. Így kedvesek, megbocsátóak és megértőek leszünk másokkal, szívünk
nyitottá és irgalmassá válik az emberek felé. Sose ítéljünk el másokat! Ha el akarsz
ítélni valakit, magadat ítéld el, mert lesz rá okod. Kérjük az Úrtól a kegyelmet,
hogy adja meg a belső világosságot és győzzön meg bennünket, hogy a szikla egyedül
Ő és nem az a sok minden más, amit fontosnak tartunk. Ő mutassa meg nekünk az utat
és kísérjen el bennünket azon. Nyissa tágra szívünket, hogy beléphessen oda sok ember
problémája. Adja meg a kegyelmet, amellyel ezek az emberek nem rendelkeztek: a bűnösség
érzésének kegyelmét – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.