Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson: a püspöki szinódus személyes
hangvételű kiértékelése
„Tízfokos római hidegben”,
szikrázó napfényben tartotta meg Ferenc pápa szerda délelőtt a szokásos általános
kihallgatást a Szent Péter téren. „Lezártuk az egyházról tartott katekézis ciklusát
– kezdte beszédét a pápa – és most egy újat nyitunk a családról, mely jól illeszkedik
az ilyen fontos témával foglalkozó, két szinódus közti időszakba. De mielőtt belépnék
a családi élet különféle szempontjait tárgyaló témába, most a múlt októberi szinódusból
szeretnék kiindulni. Fontos visszaemlékezni arra, hogyan is zajlott le és milyen eredményt
hozott”. A szinódus során a média tette a maga dolgát, köszönet érte! Mindez a
Szentszék Sajtótermének köszönhető, mely minden nap tartott tájékoztatót. De sokszor
a média látásmódja egy kicsit a sport vagy a politikai rovatok stílusához hasonlított:
ahol két egymással szemben álló csapatról beszélnek, konzervatívakról és haladókról.
Most szeretném elmesélni nektek, milyen is volt a szinódus”.
Mindenekelőtt
azt kértem a szinódusi atyáktól, hogy őszintén és bátran beszéljenek, és alázattal
hallgassanak. Vagyis mondják ki bátran, ami a szívükben van. A szinóduson nem volt
előzetes cenzúra, nem volt. Mindenki elmondhatta, sőt el kellett mondania mindazt,
ami a szívében volt, amit őszintén gondolt. „De atya, ez vitát fog szülni”. Igen,
de hallottuk, amint az apostolok is vitatkoztak. Ahogy az írás mondja: „erős vita
támadt köztük”. Az apostolok kiabáltak egymással, igen! Mert keresték az Isten akaratát
a pogányokról, vajon beléphetnek-e az egyházba vagy nem. Ez egy új dolog volt. Amikor
az Isten akaratát keressük, mindig, egy szinódusi összejövetelen is, különféle nézőpontok
léteznek és van vita is, de ez nem egy csúnya dolog! Csak mindig alázattal és a szolgálat
szellemében tegyük, a testvéri gyülekezet javára. Nagyon rossz dolog lett volna az
előzetes cenzúra! Nem, nem, mindenkinek azt kellett mondania, amit gondolt.
Erdő
bíboros nyitó relációja után volt egy olyan alapvető időszak, amikor az összes szinódusi
atya megszólalhatott és mindenki meghallgatta a másikat. Nagyon építő volt az atyáknak
ez a meghallgató magatartása. Nagy szabadság pillanata volt ez, melyben mindenki parrésziával,
bátorsággal és bizalommal fejthette ki a gondolatait. A hozzászólások alapjául szolgált
a munkadokumentum, ami az egész egyház tanácskozásának a munkadokumentuma. És itt
meg kell köszönni a szinódus titkárságának azt a nagy munkát, amit végzett akár az
összejövetel előtt, akár utána.
Egyetlen hozzászólás sem vitatta a házasság
szentségének alapvető igazságát, egyetlen hozzászólás sem – nyomatékosította Ferenc
pápa – vagyis a házasság felbonthatatlanságát, az egységét, a hűségét, az életre nyitottságát.
Ezeket senki nem érintette. Minden hozzászólást összegyűjtöttek és így érkezett el
a szinódus a második állomásához, a megvitatás utáni relációhoz. Ezt is Erdő bíboros
fejtette ki, három pontban összefoglalva: a családi környezet és kihívásainak a meghallgatása,
a Krisztusra szegezett tekintet és a család evangéliuma, szembesülés a lelkipásztori
kihívásokkal.
Az összefoglalásnak erről az első javaslatáról folytak a kiscsoportos
megbeszélések és ez volt a szinódus harmadik mozzanata. A csoportok nyelvi csoportok
voltak, mert így könnyebb egymást érteni: olasz, angol, spanyol és francia nyelveken.
Minden csoport a munkája végén jelentést készített, melyeket aztán közzétették. Minden
átlátható volt, hogy mindenki tudhassa, mi történt.
A szinódus negyedik mozzanataként
egy bizottság megvizsgálta a nyelvi csoportok javaslatait és így született meg a záródokumentum,
mely megtartotta az előző felosztást: a valóság meghallgatása, figyelem az evangéliumra
és a lelkipásztori elkötelezettség. A dokumentum figyelembe vette a csoportos megbeszélések
eredményeit is. Miként eddig is, a szinódus jóváhagyott egy rövid és egyszerű záróüzenetet.
Így zajlott le a szinódus. Néhányan közületek megkérdezhetik: „Tényleg veszekedtek
a szinódusi atyák? Na nem, nem veszekedtek, de erősen beszéltek, azt igen! Ez a szabadság,
valóban ez az a szabadság, mely él az egyházban. Mindez „cum Petro et sub Petro”,
vagyis a pápa jelenlétében történt, aki a kezese a teljes szabadságnak, a bizalomnak
és az igazhitnek. Végül a hozzászólásom révén összefoglaltam a szinódusi tapasztalatot.
Három hivatalos szinódusi dokumentum született: a záróüzenet, a záródokumentum
és a pápa záróbeszéde. És nincs más!
A záródokumentumot – mely az egyházmegyékből
kiindulva az egész megfontolás zárókövét jelentette – tegnap hozták nyilvánosságra
és küldték el a püspöki konferenciáknak, melyek megvitatják azt, tekintettel a 2015-ös
rendes püspöki szinódusra. Pontosabban a kérdésekkel bővített záródokumentumot hozták
nyilvánosságra kedden, amelyik így a következő szinódus Lineamentája.
Tudnunk kell – folytatta a pápa – hogy a szinódus nem egy parlament, ahová az
egyes egyházak képviselői érkeznek. Nem, nem ez a szinódus. Jönnek képviselők, igen,
de a struktúra az nem parlamentáris. Teljesen más. A szinódus egy védett terület,
azért hogy működhessen a Szentlélek. Nem ütközés volt a frakciók között, mint a parlamentben,
ami ott megengedett, hanem a püspökök között a vélemények ütköztetésére került sor,
amire hosszú előkészület vezetett, és ami tovább folytatódik majd egy másik munkában
is, a családok, az egyház és a társadalom javára. Ez egy folyamat, ez a normális menete
a szinódusnak.
Most az említett záródokumentum jut el a részegyházakhoz, ahol
tovább folytatódik az imádság, a megfontolás és a testvéri vita munkája azzal a céllal,
hogy előkészítse a következő püspöki szinódust, melyet a Szűzanya oltalmába ajánlunk.
Segítsen minket abban, hogy kövessük az Isten akaratát olyan lelkipásztori döntések
meghozatalában, melyek mindjobban segítik a családot. Kérlek benneteket, hogy imádságotokkal
kísérjétek ezt a folyamatot, egészen a következő szinódusig. Az Úr világosítson meg
bennünket, hogy a szinódus olyan érett döntést hozzon, amit megoszthat a részegyházakkal.
Ezért kérem az imádságotokat. Köszönöm! – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti
általános kihallgatás során.