Az önkéntesek járuljanak hozzá ahhoz, hogy a szegények főszereplővé váljanak

Ingyenesség, szolidaritás és a szegények szolgálata – ezek voltak a pápa beszédének fő gondolatai. Az önkéntesség világnapján Ferenc pápa fogadta a Nemzetközi Önkéntes Szolgálat Keresztény Szervezeteinek Föderációja (FOCSIV) közel kétezer képviselőjét a Vatikánban. Az önkénteseket arra buzdította, hogy Krisztust a középpontba helyezve folytassák tevékenységüket a szegénység, a háborúk felszámolása érdekében.

A szövetség keresztény identitásából kiindulva számos fejlesztési tervvel ad konkrét választ az éhezés és a háborúk botrányára – összegezte a pápa hivatásukat. Nagy szükség van arra, hogy tanúságot tegyünk az ingyenesség értékéről. A szegények nem válhatnak kereseti lehetőséggé. A szegénység arculata manapság változóban van: a szegények kezdenek összefogni és gyakorolják a szolidaritást, amely a szenvedők és a legutolsók között jelen van. Az idők e jeleit figyelembe véve a föderáció tagjai legyenek eszközök a szegények főszereplővé válásának szolgálatában. A szegények iránti szolidaritás azt jelenti, hogy közösségben gondolkodunk, az emberek életét előtérbe helyezve a kevesek által kisajátított javak helyett.

Küzdeni kell a szegénység strukturális okai ellen: az egyenlőtlenség, a munka és az otthon hiánya, a szociális és munkavállalói jogok megtagadása ellen. A szolidaritás bizonyos értelemben az, hogy a szegényekkel együtt építjük a történelmet eltávolodva olyan önzetlen cselekedetektől, amelyek a másikat passzivitásra ítélik. A pápa a szegénység alapvető okai között említette azt a gazdasági rendszert, amely kifosztja a természetet. Itt utalt az erdők kivágására, a környezeti katasztrófákra és a fajok sokféleségének csökkenésére. Figyelmeztetett, hogy a teremtett világ nem a mi tulajdonunk, nem kezelhetjük saját kényünk szerint. Arra buzdította a föderáció képviselőit: folytassák elkötelezettségüket, hogy a teremtett világ mindenki öröksége maradjon és teljes szépségében tudjuk átadni a következő nemzedékeknek.

A háború botránya kapcsán Ferenc pápa elismeréssel szólt tevékenységükről, amellyel a békét építik, lefegyverezve az elméket, közelebb lépve az emberekhez, hidakat építve kultúrák és vallások között. A menekülttáborokban is munkájuk a béke és a remény jele. A sok szenvedés láttán Krisztus tanítványa nem lép hátra, nem fordítja arcát a másik irányba, hanem felvállalja ezt a szenvedő emberiséget lelki közelséggel és evangéliumi befogadással. Az intézmények, a nem-kormányzati szervezetek és az egyházi közösségek összefogására van szükség a különböző személyek és kultúrák harmonikus együttélésének előmozdításához. A migráció miatt meg kell teremteni a befogadás megfelelő módját, nem hagyhatjuk a tengerbe veszni vagy emberkereskedők kezébe kerülni a bevándorlókat. Az államok ténylegesen fogjanak össze e jelenség hatékony kezelése érdekében – fogalmazott a pápa az önkénteseknek.

(sv)