Ne válasszuk szét az elméletet a gyakorlattól – Müller bíboros megnyitó beszéde a Nemzetközi Teológiai Bizottság plenáris ülésén

A teológia, a teológusok és a nemzetközi bizottság feladata állt felszólalásának középpontjában. Kérte, hogy a testület munkáját a közösségi szellem, a testvéri tisztelet és a barátság, valamint az együttműködésben, az eszmecserében és a párbeszédben megnyilvánuló kollegialitás jellemezze.

Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa nyitotta meg felszólalásával december 1-jén, hétfőn a Nemzetközi Teológiai Bizottság plenáris ülését, amelynek egyben elnöke. Az ötnapos tanácskozás keretében tartják a szeptember 23-án kinevezett új tagok első ülését is. Itt döntenek arról a három témáról, amelyekkel a következő években kíván foglalkozni a testület. Dolhai Lajos atya, az egri Hittudományi Főiskola rektora, dogmatika tanár is jelen van az ülésen a Bizottság tagjaként.

Müller bíboros abból indult ki beszédében, hogy a teológia bizonyos értelemben a liturgiában születik meg és annak keretében formálódik, vagyis Isten misztériumának imádásában, a testté lett Ige szemlélésében. A liturgiában jobban megértjük, hogy a teológia alapvetően a szeretet Istenről szóló elmélkedés. Figyelmeztette a teológusokat felelősségükre, akik az egyházban, az egyházért és az egyház nevében tevékenykednek.

A keresztény hit nem egy irracionális tapasztalat – folyatta beszédét a bíboros. A teológia a hit különböző igazságainak harmóniáját és belső összefüggéseit fürkészi, amelyek a háromságos egy Isten kinyilatkoztatásából fakadnak. A teológusok a hit intelligenciájának őrzői és előmozdítói.

A nemzetközi teológiai bizottság feladatáról szólva a bíboros hangsúlyozta: a testület viszgálja a legfontosabb teológiai kérdéseket az egyház Magisztériuma, Tanítóhivatala és különösképpen is a Hittani Kongregáció szolgálatában. A teológia soha sem puszta spekuláció vagy a hívők életétől elszakadt elmélet. A hiteles teológiában sosem volt szakadás, törés vagy szembenállás a hit intelligenciája és a pasztoráció vagy a hit megélt gyakorlata között. Mondhatjuk, hogy a teológiai gondolkodás és minden tudományos tevékenysége mindig is rendelkezett mély pasztorális dimenzióval. A szent tanok nem holt lapok, a dogmatikai elmélkedés során mindig azzal foglalkoznak, ami döntő az egyház útja számára, ami az üdvösség útja.

A hit elmélete és gyakorlata közötti minden elkülönítés végső soron enyhe krisztológiai „eretnekség” lenne. Krisztust nevezhetjük a Szentírás első teológusának, aki azt mondta nekünk: „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Nincs igazság élet nélkül, nincs élet igazság nélkül. Benne rejlik az út ahhoz, hogy egyre jobban megértsük az igazságot, amelyet felkínált nekünk és életünkké tett.

Végül a teológia tudományának és az egyháznak a sajátos kapcsolatáról szólva a Hittani Kongregáció prefektusa megállapította: ez nem korlátozódhat pusztán a külső valóságra. A teológiának lényegéből fakadóan elsősorban tehát a sajátos teológiai problémákkal kell foglalkoznia a hit egyházi formájának és közvetítésének megfelelően. Kiindulási pontként pedig tekintse mindig alapelveinek az egyház által tanúsított hit tételeit – hangsúlyozta Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa.

(sv)