Ferenc pápa homíliája a Szent György templomban tartott isteni liturgia során
I. Bartolomeosz ökumenikus
pátriárka beszéde után Ferenc pápa homíliáját személyes emlékezéssel kezdte: „Buenos
Aires érsekeként sokszor vettem részt az ottani ortodox közösségek isteni liturgiáján
és most is az Úr különleges kegyelme, hogy itt lehetek Szent András, az Ökumenikus
Patriarkátus védőszentje ünnepének a szertartásán”.
„A találkozás, az egymással
szembenézés, a testvéri békeölelés, az egymásért mondott ima mind lényeges szempont
a teljes egység felé vezető úton, melynek másik fontos eleme a teológiai párbeszéd”
– mondta a pápa. Az igazi párbeszéd mindig a személyek közötti találkozás, névvel,
arccal, történelemmel és nem pusztán eszmékkel való szembesülés révén. Ez mindenekelőtt
a keresztényekre érvényes, akik számára az igazság maga Jézus Krisztus személye. Szent
András példája, aki a másik tanítvánnyal együtt elfogadta az Úr hívását, mutatja,
hogy a keresztény élet az Üdvözítővel való találkozás során születő személyes tapasztalat,
aminek az örömhírét továbbadják egymásnak. Ebben is példaértékű András apostol, aki
elmondja testvérének a saját tapasztalatát és aztán elviszi őt Jézushoz. Érthető,
hogy a keresztények közötti párbeszéd sem vonhatja ki magát a személyes találkozásnak
ebből a logikájából”.
„Az sem véletlen – folytatta a pápa – hogy erre a látogatásra
éppen az „Unitatis redintegratio”, a keresztény egységkeresés zsinati dekrétum megjelenésének
ötvenedik évfordulóján kerül sor. Ebben a dokumentumban a katolikus egyház elismeri,
hogy az ortodox egyházaknak igazi szentségei vannak és mindenekelőtt az apostoli folytonosság
jegyében fennáll a papság intézménye és az eucharisztia, ami által nagyon szoros kötelékkel
kötődnek hozzánk. A Kelet és Nyugat kereszténysége közötti egység megteremtéséhez
nemcsak alapvető feladat a keleti egyházak gazdag örökségének megőrzése, hanem a liturgikus
és spirituális hagyományok ápolásán túl nagyon fontosak az egyházatyák és zsinatok
által szentesített kánonjogi szabályok”.
Ferenc pápa beszédében nyomatékosította,
hogy a teljes egység visszaállításához lényegi és kölcsönös feltétel ezeknek az elveknek
az elismerése, anélkül hogy egyik fél a másikat maga alá rendelné vagy magába olvasztaná.
A katolikus egyház semmiféle követelménnyel nem lép fel, csak a közös hitvallás igényével.
Az egyetlen dolog, amit a katolikus egyház óhajt és amit én, mint Róma, a „szeretetben
elnöklő egyház” püspöke keresek – hangsúlyozta a pápa - az az ortodox egyházakkal
való közösség. Ez a közösség a szeretet gyümölcse lesz majd.
A világban ma
születő erős hangokat meg kell hallanunk, mert ezek azt kérik az egyházainktól, hogy
a maga mélységében éljünk úgy, mint az Úr Jézus Krisztus tanítványai. Az első
ilyen hang a szegényeké, akik a súlyos alultápláltság, a fiatalokat különösen is sújtó
munkanélküliség, a szociális védőhálóból való mind nagyobb kirekesztés miatt szenvednek.
Ők nem csak anyagi segítséget kérnek, hanem támogatást várnak tőlünk emberi méltóságuk
megvédésében. Azt is elvárják, hogy az evangélium nevében harcoljunk a szegénység
strukturális okai ellen, melyek az egyenlőtlenség, a méltó munka, föld és család hiánya,
a szociális és munkajogok megtagadása.
A másik erősen kiáltó hang a világ
számos pontján létező konfliktusok áldozataié. Ezt a hangot különösen erősen lehet
hallani itt, ahol a szomszédos nemzeteknél kíméletlen és embertelen háborúk folynak.
Az erőszak minden fajtájával megzavarni egy nép békéjét, benne különösen is a gyengéket
és a védteleneket, ez nagyon súlyos bűn az Isten ellen, mert nem tiszteli az Isten
képét az emberben.
A harmadik kiáltás a fiataloké, akik reménység, bizalom
nélkül élnek, sokan közülük csak az anyagi javak birtoklása adta örömet keresik és
megelégszenek pillanatnyi élményekkel. Az igazi humanizmus közvetítése nélkül sohasem
lesznek képesek a valódi bölcsesség megszerzésére. A pápa példaként említette a taizéi
közösséget, ahol ortodox, katolikus és protestáns fiatalok túl látnak a látszaton
és képesek megragadni azt, ami már most egyesít minket.
Ferenc pápa az ortodox
isteni liturgián mondott beszédében végül reményét fejezte ki, hogy a két testvér,
Szent András és Szent Péter apostolok közbenjárása kíséri az egyházakat az egység
felé vezető úton és Isten ajándékaként kérte a keresztények teljes egységét.