A konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus és az ökumenikus pátriárka

Az ortodox egyház körülbelül 300 millió lelket számlál szerte a világon, akik főként Kelet-Európában, a Földközi-tenger észak-keleti partvidékén és a Közel-Keleten élnek. Több patriarkális egyházból áll, melyek megtartják ugyan saját önállóságukat, jóllehet ősiségük jegyében, a keresztény hit lelkületével és a liturgia szellemében is egymáshoz kapcsolódnak.
Az „igaz-hitre” utaló ortodox jelzőt a negyedik századtól a görög-nyelvű keresztények használták, hogy megkülönböztessék az ortodox hitet a heterodox hittől, amely lényegi pontokon eltért az első egyetemes zsinatok által rögzített apostoli hittől. Néhány keleti egyház továbbra is viseli az ortodox jelzőt, jóllehet az V. században a monofizita vita kapcsán elkülönültek a nagy patriarkális egyházaktól.

Az ortodox egyháznak nincs a római egyházhoz hasonló, jogi értelemben vett egységes vezetése és annak értelmezése is eltérő az egyes ortodox egyházak között. Az ortodox egyházak élén áll az ökumenikus pátriárka, amely titulus visszavezethető az első öt legrangosabb keresztény egyházra, melyek: Róma, Konstantinápoly, Jeruzsálem, Alexandria és Antióchia. Ezt a „pentarchia”-t Jusztiniánusz császár vezette be a VI. század közepén, aminek a köre a második évezredben folyamatosan bővült a moszkvai metropolita, az ukrán, a szerb, a bolgár és a román ortodox egyházakkal és vezetőikkel.

Az ökumenikus patriárkátus a legmagasabb formája és a központja az ortodox kereszténységnek az egész világon. Az ökumenikus patriárkátus „primus inter pares”, első az egyenlők között, tekintettel a többi ortodox patriárkátusra. A konstantinápolyi pátriárka jelképesen az egész ortodox kereszténységet testesíti meg és bizonyos módon koordinálja a tevékenységüket. Egyházi joghatósági területe jelenleg Isztambulon kívül négy török egyházmegyét, Athosz hegyét, Kréta és Patmosz szigetét, a Dodekániosz szigetcsoportot, és az emigrácó következtében Közép- és Nyugat- Európa ortodox egyházmegyéit, Amerika, Japán és Pakisztán ortodox keresztényeit érinti. Székhelye évszázadokon át a Hagia Szophia székesegyház mellett volt. 1453-ban, Bizánc elestével ez a székhely megszűnt és 1601-től Isztambul Fanar negyedébe helyezték azt át.

I. Bartolomeosz pátriárka

Családi nevén Demetriosz Archondiosz 1940-ben született egy Égei tengeri szigeten. A törökországi görög egyházi közösséghez tartozott, teológiai tanulmányait Halkiban, a római Pápai Keleti Intézetben, a svájci Bossey Ökumenikus Intézetében és Münchenben végezte. 1969-ben szentelték pappá, majd Demetriosz ökumenikus pátriárka személyi titkára lett. 1973-tól Philadelphia és Kalkedonia metropolitájaként szolgált, majd 1991-ben ökumenikus pátriárkává választották. Szent András apostol 270. utódaként az I. Bartolomeosz nevet vette fel.

Szolgálatát többek között az ortodox egyházak között kapcsolatépítés és a természet védelme is jellemzi, ezért kapta a „zöld pátriárka” jelzőt. 1995-ben és 2004-ben is járt a Vatikánban. 2004. november 30-a vigíliáján II. János Pál pápa átadta I. Bartolomeosz pátriárkának Teológus Szent Gergelynek és Aranyszájú Szent Jánosnak a vatikáni Szent Péter bazilikában őrzött ereklyéit, melyeket az isztambuli Szent Gergely patriarkális bazilikában helyeztek el. I. Bartolomeosz pátriárka ismeri és beszéli a görög, a török, az olasz, a német, a francia, az angol és a latin nyelvet.

(vl)