A pápa beszéde a nagyváros pasztorációval foglalkozó nemzetközi kongresszus résztvevőihez:
az egyház változtasson pasztorális mentalitásán
November 24-én, Barcelonában
vette kezdetét a nemzetközi tanácskozás második és egyben utolsó fázisa. Az első találkozót
május 20-22. között tartották, amelyen a szociológia, a pasztoráció és a teológia
szakértői voltak jelen. A mostani kongresszuson öt kontinens nagyvárosainak bíborosai,
érsekei gyűltek össze. November 25-én a barcelonai Szent Család bazilika, Antoni Gaudí
műve adott otthont az összejövetelt lezáró eseménynek. Csütörtökön a kongresszuson
részt vett 25 bíborost és érseket fogadta Ferenc pápa magánkihallgatáson a Vatikánban.
A Szentatya három pontban foglalta össze gondolatait: meg kell változtatni
a pasztorációs mentalitást, párbeszédet kell folytatni a multikulturalitással és segítséget
kell nyújtani a szegényeknek. Két fontos javaslatot tett a nagyvárosok főpásztorainak:
az egyháznak ki kell lépnie önmagából és elő kell segítenie az emberek és Isten találkozását;
illetve az egyház legyen olyan, mint az irgalmas szamaritánus, legyen jelen a szükséges
pillanatban.
A pasztorációs mentalitás megváltoztatása kapcsán Ferenc pápa
emlékeztetett, hogy az egyház ma nem a korábbi, a kereszténység korában él. Nem az
egyedüli, amely kultúrát teremt, nem is az első és nem is az, amelyet a legtöbben
meghallgatnak. Ezért szükség van arra, hogy megváltoztassuk a lelkipásztori mentalitást.
Ne relativista pasztoráció legyen, amely azért, hogy jelen legyen az ún. „kultúrákat
formáló konyhában” elveszti az evangéliumi horizontot, magára hagyva az embert. Ezt
nem lehet ugyanis pasztorációnak nevezni – nyomatékosította a pápa. Fel kell vállalni
bátran az evangelizáló pasztorációt, amely merész és nem fél, mert a városban élők
ezt várják tőlünk. Sokszor hallom, hogy azt mondják szégyellnek kiállni, megjelenni.
Azon kell munkálkodnunk, hogy szégyenkezés vagy visszahúzódás nélkül hirdessük Jézus
Krisztust – figyelmeztetett a pápa.
A multikulturalitással folytatott párbeszéd
témája kapcsán Ferenc pápa rámutatott, hogy relativizmus nélküli pasztorális párbeszédet
kell folytatni, amely nem egyezkedik saját keresztény identitását illetően, hanem
a másik szívéhez akar eljutni, akik eltérnek tőlünk és ott elvetni az Evangélium magvait.
Olyan kontemplatív hozzáállásra van szükség, amely anélkül, hogy elutasítaná a különböző
tudományok eredményeit az urbanizáció jelenségéről, igyekszik felfedezni a kultúrák
alapját, amelyek mélyen mindig nyitottak Istenre és szomjaznak rá.
A népi
vallásosságra utalva a pápa hangsúlyozta: Isten a városban lakik. Oda kell menni és
ott keresni Őt, megállva ott, ahol működik. A népek vallásosságában fel kell fedezni
a hiteles vallásos réteget, amely sok esetben keresztény és katolikus. A latin-amerikai
és karibi egyház néhány évtized óta tudatára ébredt ennek a vallási erőnek, amely
elsősorban a szegény többségtől származik. Isten továbbra is szól hozzánk, ahogy mindig
is tette a szegényeken keresztül. A nagyvárosokban ma számos bevándorló és szegény
él. Kettős kihívással állunk szemben: egyrészt, hogy vendégszeretőek legyünk a szegények
és a bevándorlók iránt, másrészt, hogy értékeljük hitüket. Nem kétkedem, hogy hitükben
hatalmas erő rejlik a városok evangelizálására. A városban élő szegények kapcsán az
egyház nem hagyhatja figyelmen kívül kiáltásukat, és nem csatlakozhat az igazságtalan
és szánalmas rendszerekhez, amelyek láthatatlanná akarják tenni ezeket az embereket.
Ferenc pápa két javaslatot tett a nagyvárosi pasztorációról szóló kongresszus
főpásztorainak. Az egyik az volt, hogy az egyház lépjen ki önmagából és segítse elő
a találkozást Jézussal. A pasztoráció cselekvés és jelenlét, gesztusok összessége.
Valódi egyházi átalakulásra van szükség, mentalitásváltásra: a fogadásból a kilépésre,
abból, hogy várjuk, hogy jöjjenek hozzánk az emberek, a keresésükre. Hozzáférhetővé
kell tenni a keresztség szentségét. Nyitva kell tartani a templomokat. A titkárságoknak
a dolgozó emberekhez igazodó nyitvatartással kell működniük. A hitoktatás tartalmában
és időpontjában alkalmazkodjon a városi élethez. El kell mélyíteni a szükséges változtatásokat
a különböző katekézisek terén, alapvetően a pedagógiai módszerekben, hogy jobban érhetővé
váljon a tartalom és egyben megtanuljuk felkelteni a hallgatóinkban a kíváncsiságot
és az érdeklődést Jézus Krisztus iránt, hogy csatlakozzanak Hozzá és kövessék Őt.
Meg kell tanulnunk felébreszteni a hitet – buzdított a Szentatya.
A pápa másik
javaslata az volt, hogy az egyház legyen olyan, mint az irgalmas szamaritánus és legyen
jelen a szükséges pillanatban. A változások a tanúságtétel jegyében jöjjenek létre.
Az egyház ugyanis a tanúságtételen keresztül veti el a mustármagokat és ezt a kultúrák
szívében, a városokban teszi. Az irgalmasság és a gyengédség konkrét tanúságtétele,
amely igyekszik jelen lenni az élet és a szegénység perifériáin közvetlenül hat a
társadalmi gondolkodásra, irányt és értelmet adva a városi életnek.
Keresztényként
hozzájárulunk a város építéséhez az igazságban, a szolidaritásban és a békében. A
szociális pasztorációval, a Caritas és más szervezetek által jelentős munkát végezhetünk
a szegények érdekében, Isten országát jelenvalóvá téve. Dolgozzunk együtt azokkal,
akik már nagyon hatékony dolgokat végeznek a legszegényebbekért. Ez teret nyújt az
ökumenikus karitatív pasztoráció számára, amely során más egyházakkal és vallási közösségekkel
együtt elkötelezzük magunkat a legszegényebb testvéreinkért. Mindebben nagyon fontos,
hogy főszerepet kapjanak a világi hívők és maguk a szegények – zárta a nagyvárosi
pasztorációról tartott nemzetközi kongresszus résztvevőihez intézett beszédét Ferenc
pápa.