2014-11-27 17:37:38

A pápa beszéde a nagyváros pasztorációval foglalkozó nemzetközi kongresszus résztvevőihez: az egyház változtasson pasztorális mentalitásán


RealAudioMP3 November 24-én, Barcelonában vette kezdetét a nemzetközi tanácskozás második és egyben utolsó fázisa. Az első találkozót május 20-22. között tartották, amelyen a szociológia, a pasztoráció és a teológia szakértői voltak jelen. A mostani kongresszuson öt kontinens nagyvárosainak bíborosai, érsekei gyűltek össze. November 25-én a barcelonai Szent Család bazilika, Antoni Gaudí műve adott otthont az összejövetelt lezáró eseménynek. Csütörtökön a kongresszuson részt vett 25 bíborost és érseket fogadta Ferenc pápa magánkihallgatáson a Vatikánban.

A Szentatya három pontban foglalta össze gondolatait: meg kell változtatni a pasztorációs mentalitást, párbeszédet kell folytatni a multikulturalitással és segítséget kell nyújtani a szegényeknek. Két fontos javaslatot tett a nagyvárosok főpásztorainak: az egyháznak ki kell lépnie önmagából és elő kell segítenie az emberek és Isten találkozását; illetve az egyház legyen olyan, mint az irgalmas szamaritánus, legyen jelen a szükséges pillanatban.

A pasztorációs mentalitás megváltoztatása kapcsán Ferenc pápa emlékeztetett, hogy az egyház ma nem a korábbi, a kereszténység korában él. Nem az egyedüli, amely kultúrát teremt, nem is az első és nem is az, amelyet a legtöbben meghallgatnak. Ezért szükség van arra, hogy megváltoztassuk a lelkipásztori mentalitást. Ne relativista pasztoráció legyen, amely azért, hogy jelen legyen az ún. „kultúrákat formáló konyhában” elveszti az evangéliumi horizontot, magára hagyva az embert. Ezt nem lehet ugyanis pasztorációnak nevezni – nyomatékosította a pápa. Fel kell vállalni bátran az evangelizáló pasztorációt, amely merész és nem fél, mert a városban élők ezt várják tőlünk. Sokszor hallom, hogy azt mondják szégyellnek kiállni, megjelenni. Azon kell munkálkodnunk, hogy szégyenkezés vagy visszahúzódás nélkül hirdessük Jézus Krisztust – figyelmeztetett a pápa.

A multikulturalitással folytatott párbeszéd témája kapcsán Ferenc pápa rámutatott, hogy relativizmus nélküli pasztorális párbeszédet kell folytatni, amely nem egyezkedik saját keresztény identitását illetően, hanem a másik szívéhez akar eljutni, akik eltérnek tőlünk és ott elvetni az Evangélium magvait. Olyan kontemplatív hozzáállásra van szükség, amely anélkül, hogy elutasítaná a különböző tudományok eredményeit az urbanizáció jelenségéről, igyekszik felfedezni a kultúrák alapját, amelyek mélyen mindig nyitottak Istenre és szomjaznak rá.

A népi vallásosságra utalva a pápa hangsúlyozta: Isten a városban lakik. Oda kell menni és ott keresni Őt, megállva ott, ahol működik. A népek vallásosságában fel kell fedezni a hiteles vallásos réteget, amely sok esetben keresztény és katolikus. A latin-amerikai és karibi egyház néhány évtized óta tudatára ébredt ennek a vallási erőnek, amely elsősorban a szegény többségtől származik. Isten továbbra is szól hozzánk, ahogy mindig is tette a szegényeken keresztül. A nagyvárosokban ma számos bevándorló és szegény él. Kettős kihívással állunk szemben: egyrészt, hogy vendégszeretőek legyünk a szegények és a bevándorlók iránt, másrészt, hogy értékeljük hitüket. Nem kétkedem, hogy hitükben hatalmas erő rejlik a városok evangelizálására. A városban élő szegények kapcsán az egyház nem hagyhatja figyelmen kívül kiáltásukat, és nem csatlakozhat az igazságtalan és szánalmas rendszerekhez, amelyek láthatatlanná akarják tenni ezeket az embereket.

Ferenc pápa két javaslatot tett a nagyvárosi pasztorációról szóló kongresszus főpásztorainak. Az egyik az volt, hogy az egyház lépjen ki önmagából és segítse elő a találkozást Jézussal. A pasztoráció cselekvés és jelenlét, gesztusok összessége. Valódi egyházi átalakulásra van szükség, mentalitásváltásra: a fogadásból a kilépésre, abból, hogy várjuk, hogy jöjjenek hozzánk az emberek, a keresésükre. Hozzáférhetővé kell tenni a keresztség szentségét. Nyitva kell tartani a templomokat. A titkárságoknak a dolgozó emberekhez igazodó nyitvatartással kell működniük. A hitoktatás tartalmában és időpontjában alkalmazkodjon a városi élethez. El kell mélyíteni a szükséges változtatásokat a különböző katekézisek terén, alapvetően a pedagógiai módszerekben, hogy jobban érhetővé váljon a tartalom és egyben megtanuljuk felkelteni a hallgatóinkban a kíváncsiságot és az érdeklődést Jézus Krisztus iránt, hogy csatlakozzanak Hozzá és kövessék Őt. Meg kell tanulnunk felébreszteni a hitet – buzdított a Szentatya.

A pápa másik javaslata az volt, hogy az egyház legyen olyan, mint az irgalmas szamaritánus és legyen jelen a szükséges pillanatban. A változások a tanúságtétel jegyében jöjjenek létre. Az egyház ugyanis a tanúságtételen keresztül veti el a mustármagokat és ezt a kultúrák szívében, a városokban teszi. Az irgalmasság és a gyengédség konkrét tanúságtétele, amely igyekszik jelen lenni az élet és a szegénység perifériáin közvetlenül hat a társadalmi gondolkodásra, irányt és értelmet adva a városi életnek.

Keresztényként hozzájárulunk a város építéséhez az igazságban, a szolidaritásban és a békében. A szociális pasztorációval, a Caritas és más szervezetek által jelentős munkát végezhetünk a szegények érdekében, Isten országát jelenvalóvá téve. Dolgozzunk együtt azokkal, akik már nagyon hatékony dolgokat végeznek a legszegényebbekért. Ez teret nyújt az ökumenikus karitatív pasztoráció számára, amely során más egyházakkal és vallási közösségekkel együtt elkötelezzük magunkat a legszegényebb testvéreinkért. Mindebben nagyon fontos, hogy főszerepet kapjanak a világi hívők és maguk a szegények – zárta a nagyvárosi pasztorációról tartott nemzetközi kongresszus résztvevőihez intézett beszédét Ferenc pápa.

(sv)










All the contents on this site are copyrighted ©.