„Az egyház legyen szegény, Istennel dicsekedjen, ne önmagával” – Ferenc pápa hétfő
reggeli homíliája
„Amikor az egyház
alázatos és szegény, akkor hűséges Krisztushoz, máskülönben saját fénye ragyogása
kísérti meg, ahelyett, hogy Krisztus fényét adná az egyháznak” – tanította Ferenc
pápa hétfőn a Szent Márta házban tartott szentmise homíliájában.
„Sokat adni
a nyilvánosság előtt, mert van olyan gazdagság, mely magamutogatásból él és a hiábavalóságnak
örvend. A kevésből adni, anélkül hogy észrevegyék, hacsak nem az Isten, mert Ő a minden,
akiben az ember bízik. Az özvegyasszonynak Jézus előtt játszódó evangéliumi történetében,
aki az utolsó két fillérjét dobja a templom perselyébe, miközben a gazdagok nagyobb
összeget adnak a maguk fölöslegéből – Ferenc pápa az egyháztörténelemben mindig jelenlevő
két tendenciát látott meg. A hiúságtól megkísértett egyház és a szegény egyház, melynek
nem kell más gazdagság miként az ő jegyese, miként a templomnak ez az alázatos asszonya”.
„Szívesen
látom ebben a személyben az egyházat – szólt személyes hangon a pápa – mert az egyház
bizonyos értelemben egy kicsit özvegy, hiszen a jegyesét várja, aki majd visszatér.
Van ugyan jegyese az Eucharisztiában, az Isten Szavában, a szegényekben, de mégis
csak várja a jegyesét, nemde? Ez az egyház magatartása" – mondta a pápa. Ez az özvegy
nem egy fontos személy, nevét nem említik az újságok, senki sem ismerte. Nem volt
diplomája, semmije. Nem ragyogott a saját fényétől. Éppen emiatt látom ebben az asszonyban
az egyház alakját. Az egyház nagy erénye az legyen, hogy ne a saját fényében pompázzon,
hanem abban a fényben, amit a jegyese sugároz. Ami tőle jön. Amikor pedig az egyház
saját fényét akarta, elhibázta azt”.
„Igaz másfelől – ismerte el a pápa –
hogy néha az Úr kérheti az egyházát, hogy öltözzön saját fényébe, de ekkor Krisztus
küldetésében jár, azért hogy megvilágítsa az emberiséget, ám a fénye legyen az Úrtól
alázatosságban kapott világosság”.
„Az egyházban végzett mindenféle szolgálatunk
csak ebben segítenek bennünket, befogadni azt a fényt. Enélkül nem jól megy a szolgálat:
az egyházat gazdaggá vagy hatalmassá teszi, vagy hatalmat keres, vagy utat téveszt,
mint ahogy az gyakran megtörtént a történelem során és a mi életünkben is, amikor
egy másik fényt akartunk, nem az Úrét, hanem a mi fényünket”. „Amikor azonban az
egyház hűséges az ő jegyeséhez – hangsúlyozta Ferenc pápa – akkor örvendezik, hogy
tőle kapja ezt a fényt, mint özvegy, a várakozás állapotában, ahogy a Hold is az eljövendő
Napot várja”.
„Amikor az egyház alázatos, amikor szegény, amikor megvallja
nyomorúságát – amiből van mindannyiunknak – akkor az egyház hűséges. Ha azt mondja:
Sötét vagyok, de fény támad onnét, akkor ez nagyon jót tesz nekünk. Kérjük tehát ezt
az özvegyet, aki már biztosan a mennyben van, kérjük tőle, tanítson meg bennünket
arra, hogy olyan egyház legyünk, mely elveti magától mindenét, semmi se maradjon magának.
Mindent az Úrért és a felebarátért. Alázat! Anélkül, hogy dicsekednénk a saját fényünkkel,
mindig keressük azt a fényt, ami az Úrtól jön” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa
a hétfő reggeli szentmisén.