Szent Ronconi Amatusz, ferences harmadrendi hitvalló (1225-1292)

Istent szolgálta mint remete, zarándok és betegápoló. Rimini mellett Saldezzóban született 1225 körül. Kora ifjúságában elvesztette szüleit s fivére családjánál nevelkedett. A házasságra való sürgetésnek ellenállt, mivel érezte, hogy Isten őt más élethivatásra szánja. Miután belépett Szent Ferenc III. Rendjébe, remeteéletet kezdett. Sokan ostobaságnak tartották világtól való elvonulását, Isten azonban csodás jelekkel mutatta meg, mennyire tetsző neki Amatusz élete.

Kis kunyhója fölött titokzatos fény volt látható, melyből mennyei hangok hallatszottak. Időről-időre elhagyta remeteségét, hogy elzarándokoljon gyalog Santiago de Compostellába s más híres kegyhelyekhez. Gondja volt a szegényekre és a betegekre is. Rimini mellett Szűz Mária tiszteletére kórházat építtetett, ahol hátralévő éveit betegápolással töltötte. 1292-ben hunyt el 66 éves korában. A nép szentként tisztelte. VI. Piusz avatta boldoggá 1776-ban a neki tulajdonított számtalan csoda miatt.

„Boldog a szem, amely bezárul a kint valók előtt, de figyel a belül valókra. Boldogok, akik a belső dolgokat átértik, és mindennapos gyakorlással igyekeznek mind jobban felkészülni a mennyei titkok befogadására. Boldogok, akik azon vannak, hogy Isten számára szabaddá tegyék magukat, és mindent leráznak magukról, amivel ezt a világ megakadályozná.” (Kempis III. 1.)

(gá)