A pápa szavai az autizmussal foglalkozó vatikáni konferencia résztvevőihez: meg kell
szüntetni az autisták kirekesztettségét
„Az autisták: fenntartani
a reményt” témáról tartotta november 20-22. között az Egészségügy Pápai Tanácsa a
29. nemzetközi konferenciáját. A találkozó célja az volt, hogy megerősítse és ha szükséges
felkeltse a reményt az autizmusban szenvedő személyekben, családtagjaikban és mindazokban,
akik gondjukat viselik. Zygmunt Zimowski érsek, az Egészségügy Pápai Tanácsának elnöke
a tanácskozás kapcsán elmondta: azért szervezték az ülést, hogy egyre jobban szembe
tudjanak nézni az autizmus kihívásaival, amelyeket az egészségügyi pasztoráció, a
tudomány, a gyógyászat, a családok, az oktatási és segítségnyújtási intézmények és
tágabb értelemben a társadalom és a kormányok számára jelent.
Ferenc pápa
a kongresszus résztvevőit köszöntve beszédében az autizmussal kapcsolatban megállapította:
e betegség egyike azoknak, amelyek számos gyermeket érintenek és ennek következtében
családjaikat is. Olyan terület ez, amely a kormányok és az intézmények közvetlen felelősségébe
tartoznak, nem feledkezve meg természetesen a keresztény közösségekről sem. Mindenki
segítse elő a befogadást, a találkozást, a szolidaritást, a segítségnyújtás és a remény
megújult előmozdításának konkrét cselekedeteivel. Járuljanak ezáltal hozzá az elszigeteltség
és sok esetben a megbélyegzés felszámolásához, amelyek tovább súlyosbítják az autisták
és gyakran családjaik helyzetét is.
Nem névtelen és személytelen segítésnyújtásról
van szó, hanem elsősorban arról, hogy hallgassuk meg szükségleteiket, amelyek betegségükből
fakadnak. E patológiát gyakran nem ismerik fel és elsősorban a családok szégyenkezve
fogadják. Az autisták ellátásában létre kell hozni egy segítő és szolgáltatásokat
biztosító átfogó és hozzáférhető hálózatot, amelybe bevonják a szülőket, a nagyszülőket,
a barátokat, a terapeutákat, a nevelőket és a lelkipásztori ellátást végzőket. Ők
tudják átsegíteni a családokat a probléma megoldásához való alkalmatlanság, tehetetlenség
és frusztráció érzésén.
A pápa elismeréssel szólt a családok, a plébániai
csoportok, az egyházi társulatok által végzett tevékenységről és a megható tanúságtételekről,
amelyek elhangzottak az audiencián. Buzdította a tudósok, kutatók munkáját, hogy mielőbb
sikerüljön felfedezni a terápiákat és a támogatás eszközeit a betegség gyógyításához
és megelőzéséhez. Mindezt a betegek jogaira, szükségleteire és lehetőségeire odafigyelve
tegyék, mindig védelmezve emberi méltóságukat.
A pápai kihallgatás végén a
Szentatya emlékeztetett az éjszaka folyamán 98 éves korában elhunyt Fiorenzo Angelini
bíborosra, az Egészségügy Pápai Tanácsának alapítójára, aki elindította az egyház
e szolgálatát. Kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak együtt lelkiüdvéért.