Ferenc pápa beszéde az Olasz Katolikus Orvosok Társulatának tagjaihoz
Ferenc pápa szombat
délben a VI. Pál teremben kihallgatáson fogadtaazOlasz Katolikus Orvosok
Társulatának mintegy ötezer tagját, akik alapításuk hetvenedik évfordulóját ünneplik.
„Kétségtelen,
hogy napjainkban a tudományos-technikai haladás révén jelentősen megnőtt a fizikai
gyógyítás lehetősége – kezdte beszédét a pápa – mindazonáltal néhány szempontból csökkenni
látszik az a képesség, hogy az egész személyt gyógyítsuk, főként akkor, amikor szenved,
törékeny és védtelen. A tudomány és az orvoslás vívmányai akkor járulhatnak hozzá
az emberi élet megjavításához, amikor nem távolodnak el azok erkölcsi gyökereitől.
Éppen ezért kötelezzétek el magatokat, hogy szakmátokat emberi és spirituális küldetésként
éljétek, mint igazi világi apostolkodást” – bíztatta a pápa a katolikus orvosokat.
„Az
odafigyelés az emberi életre, különösen a nehézségben lévő életre, mint a betegeké,
a gyerekeké és az időseké, alapvetően az egyház missziójához tartozik. Az egyház az
evangélium jegyében részt vesz abban a vitában, melynek tárgya az emberi élet. Sokan
elsődleges értelemben kapcsolják az élet minőségét a gazdasági lehetőségekhez, a jóléthez,
a szépséghez, a fizikai élet élvezéséhez, miközben elfeledkeznek a mélyebb szempontokról,
mint az élet kapcsolati, spirituális és vallásos dimenziója. Valójában az emberi élet
a hit és a tiszta ész fényében mindig szent és mindig minőségi” – hangsúlyozta a pápa.
„Ez
az, amire ti, katolikus orvosok törekedjetek, mindenekelőtt szakmaiságotok jellegével.
Szóval és példával akartok tanúságot tenni arról, hogy az emberi élet szent és sérthetetlen:
szeretetre, védelemre és gyógyításra szorul. A hit lelkületével eltelt szakmaiságotok
jegyében mind jobban dolgozzatok együtt azokkal, akik elismerik az emberi személy
méltóságát. Ha már a hippokratészi eskü arra kötelez benneteket, hogy mindig az életet
szolgáljátok, az evangélium még tovább vezet: szeressétek mindig és minden esetben
az életet, mindenekelőtt a különös figyelem és gyógyítás szüksége esetén, ahogy ezt
a Társulatotok tette az elmúlt hetven esztendő során”.
A mai uralkodó gondolkodás
sokszor azt a „torz együttérzést” javallja – folytatta a pápa - mely segítségnek tartja
az asszony számára az abortusz pártolását, az eutanáziát méltó aktusnak tekinti, tudományos
vívmánynak nézi „gyermek előállítását” – jog és nem adomány értelmében -, továbbá
úgy használja az életet, mint kísérleti nyulakat a laboratóriumban. Az evangéliumi
együttérzés ellenben elkíséri az embert a szükségben, miként a jó szamaritánus, aki
látja és ténylegesen megsegíti a rászorulót. Orvosi hivatástok révén naponta kapcsolatba
kerültök a szenvedés sokféle formájával”. A pápa arra buzdította az olasz katolikus
orvosokat, hogy jó szamaritánusként törődjenek főként az idősekkel, a betegekkel és
a fogyatékosokkal. Az élet evangéliumához való hűség és az élet tisztelete, mint Isten
adománya, sokszor bátor és árral szembeni döntéseket kér tőletek – zárta beszédét
Ferenc pápa, miközben a Szűzanya, a betegek Oltalmazója segítségét kérte munkájukra,
idézve Lellisi Szent Kamill mondását: „Több szívet tegyetek a betegek kezeibe!”.