A pápa az olasz püspökök közgyűléséhez: nem klerikális papokra van szükség, hanem
olyanokra, aki a Jó Pásztort követik
Papi szolgálat, képzés és küldetés – ezekről a témákról tanácskoznak az olasz püspöki
konferencia tagjai Assisiben, 67. közgyűlésük alkalmával. A hétfőtől csütörtökig tartó
megbeszélésre Ferenc pápa is eljuttatta üzenetét.
„Nincs szükség klerikális
papokra, akiknek viselkedése eltávolítja az embereket Istentől, sem funkcionárius
papokra, akik betöltik szerepüket, de közben Istentől távol keresnek vigaszt” – emlékezteti
a pápa az olasz püspököket, akik a papi élet és az állandó képzés témáiról elmélkedtek
a napokban. Csak az talál egységet, békét és erőt a szolgálathoz való engedelmességben,
aki a Jó Pásztort követi. Hasonlóképpen csak a papi testvériség megélése által lesz
képes kilépni abból a csapdából, hogy a saját lelkiismerete legyen érzései és cselekedetei
egyedüli középpontja.
A tanácskozás színhelye, Assisi arra a nagy szeretetre
emlékeztet minket, amelyet Szent Ferenc táplált a hierarchikus anyaszentegyház és
a papok iránt. A püspökök feladata az, hogy megerősítsék e munkatársaikat, akiken
keresztül az egyház anyai gondoskodása eléri Isten népét – írja üzenetében a pápa.
Milyen sokan segítettek nekünk tanúságtételükkel a megszentelt élet felé vonzani minket!
Láttuk, ahogy életüket az emberek között töltötték a plébániáinkon, nevelték a fiatalokat,
elkísérték a családokat, látogatták a betegeket otthon és a kórházban, magukra vették
a szegények gondját.
A szent papok olyan bűnösök, akik elnyerték a bocsánatot
és egyben a bűnbocsánat eszközei – emlékeztet Ferenc pápa. Ezek a papok tudják, hogy
annak a kezében vannak, aki nem szegi meg ígéretét, s ennek tudata növekszik a lelkipásztori
gondoskodással, amellyel a rájuk bízott emberek felé fordulnak. A szent papok hidat
képeznek Isten és a világ közötti találkozáshoz. Ilyen papok azonban nem teremnek
maguktól: a szeminárium képzi őket, majd megkapják a papság szentségét. Ugyanakkor
vigyázni kell arra, hogy a kezdeti lelkesedés lanyhulhat, ezért folyamatos képzésre
van szükség, illetve arra, hogy mindig Jézus tanítványának érezzék magukat. A kezdeti
és az állandó képzés tehát ugyannak a valóságnak a részét képezi: a pap-tanítvány
zarándokútja, aki szerelmes Urába.
Ferenc pápa végül arra szólította az olasz
püspöki konferencia tagjait, hogy igyekezzenek olyan új utakat találni az állandó
papképzésre, amelyek képesek összehangolni a lelki és a kulturális síkot, a közösségi
és a lelkipásztori dimenziót. Ezek az evangéliumi élet tartópillérei, amelynek megőrzéséhez
szükséges a mindennapi fegyelem, az imádság, az érzékek kordában tartása, a testápolás,
az alázatos és prófétai tanúságtétel. Az ilyen evangéliumi élettel hálálják meg ugyanis
azt a bizalmat, amelyet az egyház beléjük helyezett.