Isten mindent ingyen adományoz nekünk – Ferenc pápa homíliája november 4-én
Isten országában nem
szükséges viszonozni a kapott ajándékot, mert Isten ingyen ad mindent – fejtette ki
Ferenc pápa kedd reggeli szentmiséjén, amelyet a Szent Márta házban mutatott be.
Egy
ember nagy vendégséget rendezett, de a meghívottak mind kimentették magukat és nem
mentek el. Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumi szakaszt elemezte (Lk 14,15-24).
Ez a példabeszéd mindnyájunkat elgondolkoztat, mert úgy véljük, hogy mindenki
szeret vendégségbe járni, örül, ha meghívják. Ez a lakoma azonban valamiért nem tetszett
három meghívottnak, akik sokakat képviseltek. Az egyik azt mondta, hogy ki kell menni
a földjére. Fontosnak akarta érezni magát, a hiúság, a büszkeség, a hatalom fontosabb
számára, mint hogy annyi más ember között üljön. Egy másik öt ökröt vett és üzleti
ügyeire összpontosított, nem akart időt veszíteni másokkal. Végül az utolsó azzal
menti ki magát, hogy most nősült, nem akarja elvinni feleségét az ünnepségre. Önzésből
csak saját magának akarta felesége szeretetét – mondta a pápa. Végül mind a hárman
saját magukat helyezték előtérbe, nem akartak osztozni az ünnepségben: nem tudták
mit jelent együtt ünnepelni.
Ha a meghívás úgy szólt volna, hogy: gyertek,
van két-három üzletember barátom, akik egy másik országból jönnek, valamit tudnánk
közösen tenni – akkor egészen biztosan senki sem mentette volna ki magát. Azonban
az ingyenesség az, ami megrémíti őket. Egynek lenni a sok közül. Az önzés áll mindennek
a középpontjában. Olyan nehéz Jézus hangját hallgatni, Isten hangját, amikor valaki
saját maga körül forog: nincs látóhatára, mert csak saját magát látja. És e mögött
van egy másik, még mélyebb dolog: az ingyenességtől való félelem. Félünk Isten ingyenességétől.
Olyan hatalmas, hogy félelmet ébreszt – mondta homíliájában a pápa.
Ez azért
van, mert az élet tapasztalatai olyan sokszor okoztak szenvedést, mint ahogy az emmauszi
tanítványokkal történt, akik eltávolodtak Jeruzsálemtől, vagy Tamással, aki meg akarta
érinteni az Urat, hogy higgyen.
Még a szentek is gyanakodnak, ha túl nagy
a kínálat – idézett egy népi mondást a pápa. Gyanús dolog, ha valami ingyen van. És
amikor Isten felkínál nekünk egy ilyen lakomát, akkor jobb, ha nem keveredünk bele
ilyesmibe. Biztosabban érezzük magunkat bűneinkben, korlátainkban, jobban szeretünk
otthon maradni; lépjünk ki otthonunkból, hogy elfogadjuk Isten meghívását, menjünk
Isten házába a többiekkel? Nem. Én félek. Mi, keresztények mindnyájan félünk, rejtetten,
de félünk. Katolikusok vagyunk, de nem túlságosan. Bízunk az Úrban, de nem túlságosan.
Ez a „nem túlságosan” megjelöli az életünket, kicsinnyé tesz bennünket.
A
pápa a következő gondolattal folytatta homíliáját: amikor a szolga mindezt elmondta
urának, az mérges lett, mert a meghívottak megvetették. Elküldi szolgáját, hogy menjen
ki az utakra és szedje össze a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. Az Úr azt
kéri a szolgától, hogy kényszerítse az embereket: jöjjenek el a vendégségbe. Hányszor
tesz így velünk az Úr. „Kényszerítsd őket, mert itt ünnep lesz. Ez az ingyenesség.
Kényszerítsd azt a szívet, azt a lelket, hogy higgyen Isten ingyenességében, hogy
Isten ajándéka ingyenes, az üdvösséget nem lehet megvásárolni: egy nagy ajándék, Isten
szeretetének legnagyobb ajándéka! Ez az ingyenesség. És mi félünk egy kicsit, és ezért
gondoljuk, hogy saját erőnkből is eljutunk az életszentségre, és végül egy kicsit
pelagiánusokká válunk. Életszentség, üdvösség és ingyenesség! – mondta Ferenc pápa.
Jézus fizetett az ünnepért, egészen odáig menően, hogy megalázta magát kereszt
halálával. Ez a valódi ingyenesség. Amikor a keresztre feszített Jézusra tekintünk,
azt gondoljuk, hogy ez a lakoma belépődíja. „Igen, Uram, bűnös vagyok, de Rád tekintek
és elmegyek az Atya lakomájára. Bízom benned, nem ábrándulok ki, mert Te mindenért
megfizettél. Ma az egyház azt kéri tőlünk, hogy ne féljünk Isten ingyenességétől.
Nyissuk meg szívünket, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, mert a nagy ünnepséget
Isten rendezi” – mondta kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.