Boldoggá avatták Don Pedrót, a spanyol vallásüldözés vértanúját
A pápa képviselőjeként Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa
november elsején délután öt órakor a vitoriai konkatedrálisban emelte az oltár dicsőségére
Don Pedro Asùa Mendiát, akit 1936. augusztus 29-én öltek meg a hit elleni gyűlöletből
a spanyol vallásüldözés kirobbanásakor, mely olyan sok áldozatot követelt a katolikusok
között.
- Miért volt ilyen heves a katolikusok elleni gyűlölet? Amato bíboros
a Vatikáni Rádiónak adott interjújában így válaszolt:
- A XX. század első felében
a katolikus egyház Spanyolországban vad támadásnak volt kitéve a fegyveres milícia
részéről mind fizikailag, mind pedig jogi és közigazgatási téren. Olyan törvénykezést
hoztak ugyanis, amely akadályozta az istentiszteletet és a vallásgyakorlást. Ily módon
egészen rövid idő leforgása alatt szabályos vallásüldözés alakult ki. A papok és a
megszentelt személyek ellen rágalomhadjáratot indítottak, megfenyegették őket, gyakran
plébániájuk és közösségi székhelyük elhagyására kényszerítették.
Sokukat bebörtönözték
és megölték. A vallásgyakorlást korlátozták, majd beszüntették. A templomokat és a
temetőket megszentségtelenítették és lerombolták. Számos áldozata volt a forradalmi
terrornak, amely 1936 nyarán érte el tetőpontját, amikor is naponta mintegy hetven
embert öltek meg. A spanyolországi keresztény vértanúk szomorú, ám dicsőséges mérlegéhez
társult immár a meggyilkolt Pedro Asùa Mendia is, akinek egyetlen bűne az volt, hogy
katolikus pap.
- Ki volt Don Pedro?
- Don Pedro Balmasedában született
1890. augusztus 30-án. Jezsuita gimnáziumba járt, majd Madridban építészetet tanult.
Fiatalon nagy kitartás és intellektuális érdeklődés jellemezte, amelynek köszönhetően
elindult ragyogó szakmai karrierje, melyet gyakori külföldi utazások gazdagítottak.
Azokban az években lassanként megérett szívében a vágy, hogy pap legyen. Álmát 1924-ben
valósította meg, miután elvégezte a papképzést. Rögtön egyházmegyéje hivatalos építészévé
nevezték ki. Régi ingatlanok felújításával és újak építésével bízták meg. Fő munkája
a vitoriai szeminárium volt, amelynek visszhangja Spanyolország határain túlra is
elért.
Don Pedro jó, nagylelkű és hatékony volt, buzgón szolgálta az egyházat
és főként az ifjúság pasztorációban tűnt ki. A polgárháború kirobbanásakor tovább
folytatta tevékenységét, de hamar feltűnt a milicistáknak, akik semlegesíteni akarták,
mivel a nép körében nagy megbecsülésnek örvendett. Megátalkodottan üldözték.
-
Hogyan jött el vértanúságának pillanata?
- 1936. augusztus 25-én, miután szentmisét
mutatott be, elhagyta Balmasedát és hozzátartozóinál keresett menedéket. Augusztus
29-én azonban megtalálták, elfogták, és anélkül, hogy börtönbe szállították volna,
egy félreeső helyre vitték. Azonnal agyonlőtték, mindenféle per, vagy annak legalább
a látszata nélkül. Testét sebtében egy bányaüregbe dobták, ahol véletlenül találtak
rá egy hónap múlva. Ebben az elmérgesedett légkörben különösen megalapozottnak látszik
az odium fidei, a hit elleni gyűlölet, amely Don Pedro erőszakos halálához vezetett.
-
Miért ölték meg?
- Az egyetlen ok, amiért halálra ítélték: hogy pap volt. A
tanúvallomások egybehangzóan kiemelik, hogy milyen lelki nyugalommal fogadta vértanúságát.
Már a korábbi házkutatások alatt is megőrizte nyugalmát és folytatta tevékenységét.
A barbastrói vértanúk hírére úgy nyilatkozott, hogy kész nyomukba lépni, mert a végsőkig
kívánja szolgálni az Urat egészen az életáldozatig. Az egyház azért ünnepli a vértanúkat,
mert az evangélium legmeggyőzőbb tanúi.
A rossz védtelen áldozataiként arról
tanúskodnak, hogy a megbocsátás és a szeretet mindig győzedelmeskedik a rossz és gonoszak
fölött. Az egyház nem feledi e bátor gyermekeit, és mindenkit arra szólít, hogy soha
többé ne ismételje meg a testvérgyilkosság ilyen embertelen látványát – mondta még
a Vatikáni Rádiónak Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.