A szeretet, nem pedig a törvényhez való ragaszkodás nyitja meg a remény kapuit

Ferenc pápa október 31-én, pénteken reggel, a Szent Márta házban bemutatott szentmisén kifejtette: vannak keresztények, akik annyira ragaszkodnak a törvényhez, hogy elhanyagolják az igazságosságot és vannak keresztények, akik annyira szeretnek, hogy maradéktalanul beteljesítik a törvényt.

A napi evangéliumi szakaszban (Lk 14,1-6) Jézus megkérdezi a farizeusoktól, hogy szombaton szabad-e gyógyítani, vagy sem. A törvénytudók azonban nem válaszolnak. Jézus akkor megérint egy beteget és meggyógyítja őt. A farizeusok, látván az igazságot, először hallgattak, majd háta mögött rosszakat mondtak róla és megpróbálták elbuktatni. Jézus szemrehányást tesz azoknak, akik annyira ragaszkodtak a törvényhez, hogy elfeledkeztek az igazságosságról és még az idős szülőktől is megtagadták a segítséget, azzal mentegetőzve, hogy minden ajándékot a templomnak adtak. De ki a fontosabb? – tette fel a kérdést Ferenc pápa – a negyedik parancsolat, vagy a templom?

A törvényhez való ragaszkodás útja eltávolította őket a szeretettől és az igazságosságtól. Ápolták a törvényt és elhanyagolták az igazságosságot. Ápolták a törvényt és elhanyagolták a szeretetet. Ők mutattak példát. Jézus pedig ezekre az emberekre csak egy szót talált: kétszínűek. Egyrészt elmentek a világ minden részére, hogy követőkre találjatok, utána pedig becsukjátok a kaput.

Magukba zárkózó emberek, olyan emberek, akik nagyon ragaszkodtak a törvényhez, a törvény betűihez, nem a törvényhez, mert a törvény a szeretet; hanem a törvény betűihez, és mindig becsukták a kaput a remény, a szeretet, az üdvösség előtt. Olyan emberek voltak, akik csak arra voltak képesek, hogy bezárják a kapukat.

Szent Pál Filippiekhez írt levelére utalva (1,1-11), Ferenc pápa megállapította: a törvényhez való hűség útja, anélkül, hogy elhanyagolnánk az igazságosságot, a szeretetet, éppen ellenkező: a szeretettől jutunk el a teljességig, a helyes és helytelen megkülönböztetéséig, a törvényig.

Ez az az út, amit Jézus tanít nekünk. Teljes egészében ellentétes a törvénytudók útjával. Ez az út a szeretettől az igazságosságig elvezet Istenhez. A másik út, az, hogy csak a törvény betűihez ragaszkodunk, a bezártsághoz, az önzéshez vezet. Az út, amelyik a szeretettől a megismeréshez, a helyes és helytelen megítéléséhez, a teljességhez, az életszentséghez, az üdvösséghez, a Jézussal való találkozáshoz vezet.

Azonban a farizeusok útja az önzéshez vezet, ahhoz a fensőbb rendű érzéshez, hogy igazságosak vagyunk, a látszólagos idézőjelbe tett „életszentséghez” vezet. Jézus ezt mondja ezeknek az embereknek: „Szeretitek, ha az emberek úgy tekintenek rátok, mint az ima, a böjt embereire?” Ezért Jézus azt mondja az embereknek: „Tegyétek, amit mondanak, de ne tegyétek azt, amit tesznek”.

Jézus kis gesztusai megértetik velünk, hogy a szeretet útja elvezet a teljes megismerésig, a helyes és helytelen közötti különbség felismeréséig. Jézus kézen fog bennünket és meggyógyít minket.

Jézus közeledik: a közelség a bizonyítéka, hogy a helyes úton járunk. Mert éppen ez az az út, amit Isten választott, hogy üdvözítsen bennünket: a közelség útja. Közel jött hozzánk, emberré lett. Isten megtestesülése a valódi igazságosság jele.

Jézus teste a híd, ami minket Istenhez közelít, nem a törvény betűje: nem!
Krisztus testében a törvény beteljesedett. Olyan test ez, amelyik képes szenvedni, amelyik életét adta értünk. Ezek a példák, Jézus közelségének példája, a szeretettől kiindulva eljutni a törvény teljességéig, segítsenek bennünket, hogy soha többé ne engedjünk a kétszínűség kísértésének: soha. Olyan csúnya egy kétszínű keresztény. Nagyon csúnya. Az Úr mentsen meg minket ettől! – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)