Hálát adunk Istennek Benedek pápa létéért és pontifikátusáért – Ferenc pápa beszéde
a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén
Ferenc pápa október
27-én délelőtt a Vatikáni Kertekben lévő IV. Piusz épületben, XVI. Benedek pápa mellszobrának
felavatása alkalmából a Pápai Tudományos Akadémia teljes ülése keretében kiemelte:
XVI. Benedek nagy pápa.
„Mialatt lehullt a lepel a mellszoborról örömteli érzés
töltötte be a szívemet. E mellszobor mindenkiben feleleveníti a szeretett Ratzinger
pápa személyét és arcát. Emlékeztet a lelkületére is: tanítása, példája, munkássága,
az Egyház iránti buzgalma, és jelenlegi «monasztikus» élete lelkületére. XVI. Benedek
nagy pápa: nagy éleselméjűsége miatt, nagy a teológia alakulásához való jelentős hozzájárulása
miatt, nagy az Egyház és minden ember iránt tanúsított szeretete miatt, és nagy erényessége
és vallásossága miatt.
A tudomány szeretete a tudósok iránti megkülönböztetés
nélküli figyelmességében nyilvánul meg. A tudomány, a bölcsesség és az imádság kitágították
szívét és lelkét. Hálát adunk Istennek azért, hogy megajándékozta az Egyházat és a
világot Benedek pápa létezésével és pontifikátusával” – mondta beszédében Ferenc pápa.
Plenáris
ülésük végén, Ferenc pápa köszönetet mondott az akadémikusoknak a tudomány fejlődése
és a népek életkörülményeinek javítása érdekében végzett munkájukért. „A természet
fogalma fejlődésének végtelenül bonyolult témáját elemzitek. Hangsúlyozni szeretném,
hogy Isten és Krisztus velünk járják utunkat, és jelen vannak a természetben, ahogy
Pál areopagoszi beszédében kijelenti: «mert benne [Istenben] élünk, mozgunk és vagyunk.»
(ApCsel 17,28a)” – mondta beszédében a pápa, és kiemelte, hogy Isten megteremtette
az élőlényeket, és hagyta, hogy azok a szintén Istentől származó belső törvényeik
szerint fejlődjenek és elérjék saját teljességüket. Isten autonómiát ad teremtményeinek,
és ezzel egy időben biztosítja őket folyamatos jelenlétéről, amely minden valóságnak
életet ad.
Az ősrobbanás, avagy Nagy Bumm, amelyet ma a világ kezdeteként tartanak
számon nem áll ellentmondásban egy isteni teremtő beavatkozásával, sőt megkívánja
azt. Az evolúció nem áll szemben a teremtéssel, hiszen az evolúció olyan élőlények
teremtését feltételezi, amelyek fejlődnek.
Isten az embernek másfajta autonómiát
adott, mint a természet többi részének, mégpedig szabadságot: a teremtés felelősévé
teszi, hogy uralkodjon a teremtények fölött és támogassa azok fejlődését az idők végezetéig.
Az ember cselekedeteivel részt vesz Isten teremtő erejében, és így képes arra, hogy
létrehozzon egy emberséges világot minden ember számára, nem pedig csak kiváltságosok
egy csoportja részére. Igaz azonban az is, hogy amikor az ember szabadsága autonómiává
válik – és ez nem szabadság, csak autonómia – akkor cselekedetei elpusztítják a teremtést,
és az ember a Teremtő helyére lép. És ez súlyos bűn a teremtő Isten ellen – hangsúlyozta
beszédében Ferenc pápa.