A szeretet kettős-egy parancsa - P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 30. vasárnapra
Az Isten iránti szeretet
parancsát már az Ószövetségben kiegészíti a második parancsolat: „Szeresd felebarátodat,
mint tenmagadat” (Lev 19, 18, vö. MTörv 6, 4-13). Bár ez a „második” másodlagos Isten
szeretete mellett, az izraelitának felszólítás, hogy legyen gondja a „másikra” is.
A Törvényben és a prófétáknál előírások és intelmek vannak a szegények, kisemberek,
elhagyatottak tiszteletéről, segítéséről. A zsidók felfogása szerint a testvér szeretete
egy a többi parancsolat között, a keresztény látásmód – Jézus tanítása alapján (Mt
23, 40) – központi helyet biztosított neki.
Szent Pál szerint a szeretet parancsa
mindent összefoglal, aki szereti testvérét, beteljesíti a törvényt. És a szeretethimnusz
(1Kor 13) leírja a szeretet követelményeit. Szent János első levelében hangsúlyozottan
ismétli a Isten- és az emberszeretet szoros egységét: „Aki nem szereti testvérét,
akit lát, nem szeretheti Istent sem, akit nem lát…, szeretjük Isten gyermekeit, mert
szeretjük Istent” (1Jn 4, 20k, 5, 2).
XVI. Benedek első körleveléből (Az
Isten szeretet, 18) szép elmélkedéséből idézek: a másikat „Krisztussal együtt
nézem, és azért a másiknak többet tudok adni, mint a külsőleg szükséges dolgok: a
szeret pillantását, amire annyira szüksége van. Itt mutatkozik meg az Isten- és a
felebaráti szeretet kölcsönhatása,amelyről Szent János első levele olyan sürgetően
beszél. Ha életemből teljesen hiányzik az Istennel való érintkezés, akkor a másikban
mindig csak a másikat látom, és nem ismerem föl benne az isteni képmást. Ha pedig
teljesen kihagyom az életemből a felebaráthoz való odafordulást (…), és csak ’vallási
kötelezettségemet’ akarom teljesíteni, akkor elsorvad az Istennel való kapcsolatom
is.”
A szeretetet a feltámadt Krisztus Szentlelke árasztja szívünkbe, így
leszünk képesek szeretni testvéreinket és bennük Krisztust, aki azonosította magát
a legkisebbekkel: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek” Ez lesz
a döntő örök sorsunk szempontjából. Az igazságos és irgalmas Bíró aszerint állít bennünket
jobbjára vagy baljára, hogy mit tettünk szenvedő, magányos, beteg és kitaszított testvéreinkért.
Egy pohár víz vagy pár fillér, egy vigasztaló szó vagy egyszerűen a testvér panaszának
meghallgatása már belépő lehet az üdvösségre. „Menj be Atyám örömébe!.” (Mt 22,
34-40)