2014-10-19 12:26:38

VI. Pál boldoggá avatása – Ferenc pápa homíliája a vasárnap délelőtti szertartáson


RealAudioMP3 Ferenc pápa homíliáját a napi evangélium – az adópénz példázata – híres jézusi mondásával kezdte: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené.” (Mt 22, 21) A farizeusok provokációjára, akik mintegy vizsgáztatni akarják vallási kérdésből, Jézus ezt gunyoros és zseniális választ adja. Az Úr Jézus ilyen választ ad mindazoknak, akik lelkiismereti problémákat vetnek fel, főleg azoknak, akik érintve vannak megszokásuk, gazdagságuk, hatalmuk, tekintélyük, hírnevük miatt. Ez történik minden időben, mindig..

Tovább értelmezve Jézus szavait Ferenc pápa megmagyarázza: mindenféle hatalommal szemben Istent kell úrnak vallanunk, Isten az ember Ura, és senki más! Ez az örök újdonság, amelyet minden nap fel kell fedeznünk, legyőzve a félelmet, amelyet az Isten meglepetéseivel szemben érzünk. Isten nem fél a meglepetésektől. Folyton meglep bennünket újságaival. A keresztény, aki megéli az evangéliumot Isten „újdonsága” az Egyházban és a világban. Isten szereti ezt az „újdonságot”.

’Megadni Istennek, ami Istené’ ezt jelenti: megnyílni az ő akaratának, felajánlani életünket az ő szolgálatára: együttműködni az irgalom, a szeretet és a béke országával. Itt van a mi erőnk, az emberi erőfeszítés kovásza a pesszimizmussal szemben, amely eluralkodik a világban.

Itt van reménységünk, mert Istenbe vetett reményünk nem elmenekülés a világból, nem alibi: munkálkodva megadjuk Istennek, ami Istené. A keresztény ezért a jövendő valóságra tekint, amely Istenben van, hogy teljesen megélje az életet, két lábbal a földön, és bátran válaszol a számtalan kihívásra.

„Láttuk ezt ezekben a napokban – folytatta Ferenc pápa - a rendkívüli püspöki szinódus alatt – „szinódus ezt jelenti: „együtt menni előre”. Pásztorok és világiak a világ minden részéről elhozták ide Rómába helyi egyházaik hangját, hogy segítsék a mai családokat az Evangélium útján járni, tekintetüket Jézusra szegezve. Nagy tapasztalatot éltünk meg: a szinodalitást és a kollegialitást, éreztük a Szentlélek erejét, aki vezeti és megújítja mindig az Egyházat, amely arra hivatott, hogy eltökélten gondozza a vérző sebeket és felszítsa a reményt a sok-sok reményvesztett emberben.”

Hálát kell adnunk e szinódus ajándékáért a Szentléleknek, aki ezekben a napokban megadta, hogy nagylelkűen, igazi szabadságban és alázatos kreativitással dolgozhattunk, és aki a föld egyházaiban elkísér bennünket, hogy előkészítsük a 2015 októberében megtartandó rendes szinódust.

Ferenc pápa itt áttért az ünnepi szentmise nagy eseményére, VI. Pál boldoggá avatására. „A mai napon VI. Pál boldoggá avatásakor eszembe jutna az ő szavai, amelyekkel létrehozta a püspöki szinódust: ’figyelmesen kutatva a az idők jeleit, az utakat és a módszereket napjaink szükségleteihez és a társadalom megváltozott helyzeteihez akarjuk alkalmazni’ (Motu proprio Apostolica sollicitudo).

E nagy pápa, e bátor keresztény és fáradhatatlan apostol előtt, Isten előtt csak egy egyszerű, őszinte, fontos szót mondhatunk: köszönet! Köszönjük kedves és szeretett VI. Pál pápa. Köszönet a te alázatos és prófétai tanúságtételedért Krisztus és Egyháza szeretete mellett!” Ferenc pápa ezután hivatkozott Montini pápa, a zsinat nagy irányítója személyes
naplójegyzetére, aki II. Vatikáni Zsinat befejezése után ezeket írta:

„Talán az Úr nem azért hívott engem és azért tart meg e szolgálatban, mivel alkalmas lennék rá, vagy azért, hogy kormányozzam és kivezessem az Egyházat a jelen nehézségekből, hanem azért, hogy szenvedjek valamit az Egyházért, és világos legyen, hogy Ő és nem más vezeti és menti meg az Egyházat.”

„Ebben az alázatosságban ragyog fel boldog VI. Pál nagysága, aki, miközben kibontakozott a szekularizált és ellenséges társadalom, türelmes nagylelkűséggel - és néha magára hagyatva - tudta kormányozni Péter bárkáját, sohasem veszítve el az örömet és az Úrba vetett bizalmát.”

VI. Pál valóban meg tudta adni Istennek, ami Istené, egész életét a szent, ünnepélyes és súlyos elkötelezettségnek adva:

’folytatni az időben és kiterjeszteni a földön Krisztus küldetését’ (Idézve egyik homíliáját) - szeretve az Egyházat és kormányozva az Egyházat, hogy ’egyszerre legyen minden ember szerető édesanyja és az üdvösség kiosztója’ (Ecclesiam suam, előszó).”

(szf)








All the contents on this site are copyrighted ©.