Beszámoló a rendkívüli szinódus tizenkettedik általános munkaüléséről
Október 16-án, csütörtökön, a tizenkettedik általános munkaülésen bemutatták az ülésteremben
a tíz, nyelvek szerinti munkacsoport beszámolóját. A munkacsoportok egyfelől értékelést
adtak a „Relatio post disceptationem”-ről (RPD), vagyis az általános vita után készült
jelentésről, másfelől lehetséges javaslatokat tettek arra nézve, mit kellene magába
foglalnia a „Relatio Synodi” (RS) dokumentumnak, amely az ülést véglegesen lezáró
irat lesz.
Az ülésteremben meglepettség volt tapasztalható amiatt, hogy a vita
utáni jelentés nyilvánosságra került, noha legitim módon történt, hiszen ez egy munkadokumentum,
amely nem képviseli valamennyi szinódusi atya közös és egyöntetű véleményét. A munkacsoportok
kifejezték, hogy nagyra értékelik a szöveg megfogalmazásának és megszerkesztésének
hatalmas munkáját, majd előadták javaslataikat.
Lényeges, hangzott el, hogy
nagyobb hangsúlyt kapjon a házasságról szóló tanítás, annak kiemelése, hogy Isten
ajándékáról van szó. További javaslatok arra vonatkoztak, hogy a RS tartalmazzon további,
a RPD-ben nem jelenlévő elemeket is, mint az örökbefogadás témáját, amely terén kifejeződött
a kérés, hogy a bürokratikus eljárások rövidüljenek le mind az országokon belüli,
mind a nemzetközi örökbefogadás esetén. Hasonlóképpen felmerültek a biotechnológia
témakörei, vagy a kultúrának a világhálón való terjedése, amelyek ugyancsak befolyásolhatják
a családi életet; emellett szükséges egy utalás a családokat segítő politikai intézkedések
fontosságára is.
Emellett szóba került az is, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni
az idősek jelenlétének a családokban, a szélsőségesen szegény körülmények között élő
családoknak és itt utalni kell olyan drámai helyzetekre is, mint a prostitúció, a
nők körülmetélése, a fiatalkorúak munka általi vagy szexuális kizsákmányolása.
Ami
a nehéz családi helyzeteket illeti, a munkacsoportok kiemelték, hogy az egyháznak
befogadónak kell lennie mindenki irányában, hogy ne érezze senki magát elutasítva.
Ugyanakkor fontosnak ítélték a felszólalók, hogy tisztán kell fogalmazni, el kell
kerülni a zavarokat, az ingadozásokat és eufemizmusokat a nyelvhasználat területén:
például a fokozatosság törvénye ne válhasson a törvény fokozatosságává. Egyes munkacsoportok
meglepettségüknek adtak hangot a Lumen Gentium 8. pontjához kapcsolódó analógia kapcsán
(miszerint a Katolikus Egyház szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a
megszentelésnek több eleme – LG 8,13a).
Ez azt a benyomást keltheti, mintha
az egyháznak az volna a szándéka, hogy törvényesítsen nem rendezett családi viszonyokat,
még akkor is, ha ezek adott esetben a házasság szentsége felé vezető út egy szakaszát
képezhetik. Más munkacsoportok azt kérték, legyen jobban körülírva a „lelki áldozás”
fogalma, hogy ezt értékelni, alkalmasint ajánlani és terjeszteni lehessen.
Ami
az újraházasodott elváltaknak az Eucharisztiához járulását illeti, alapvetően kétféle
megfontolás került előtérbe. Egyrészt azt javasolták, hogy a tanítást ne változtassák
meg, maradjon úgy, ahogyan jelenleg van; másrészt felmerült annak gondolata, hogy
az együttérzés és az irgalom nevében megnyissák a szentáldozás lehetőségét, de csak
meghatározott feltételek fennállása esetén. Nagyobb figyelmet érdemelnek többek szerint
azok az elváltak, akik nem házasodtak újra, s akik gyakran a házastársi hűség hősies
tanúi.
Ugyanakkor az is szükséges, hogy felgyorsuljanak a házasságok semmisségének
elismerésére, illetve érvényességük megállapítására irányuló eljárások. Ezen felül
emlékeztettek arra, hogy a gyermekek nem terhet jelentenek, hanem Isten ajándékai,
a házastársi szeretet gyümölcsei.
Ezen kívül az is elhangzott, hogy miközben
nem lehet egyenlőségjelet tenni a férfi és nő közötti házasság és a homoszexuálisok
együttélése közé, az ilyen irányultságú személyeket is lelkipásztori gondoskodásban
kell részesíteni, és óvni kell emberi méltóságukat, ám anélkül, hogy ez jóváhagyásnak
tűnne az egyház részéről irányultságuk és életmódjuk tekintetében.
A poligámia
kérdésében, különös tekintettel a katolicizmusra áttért poligám személyek esetében,
akik szentségekhez szeretnének járulni, a kérdés átfogó és mély áttanulmányozását
kérték.
Végezetül az is elhangzott, hogy hangsúlyozni kell: a RS is csak előkészítő
dokumentum a 2015 októberére tervezett rendes szinódusi ülés számára.