Újraházasodott elváltak és homoszexuálisok pasztorációja - összefoglaló a szerda délutáni
szinódusi ülésről
A 6. általános kongregáción folytatódott a megbeszélés az Instrumentum Laboris, vagyis
a szinódusi munkadokumentumban kijelölt témáról: „A nehéz pasztorális helyzetek” (II.
rész, 3. fejezet). Családi helyzetek/az azonos nemű személyek együttélése.
A
szinóduson hangsúlyozták, hogy az egyház nem határátkelőhely, hanem egy atyai otthon,
tehát fel kell kínálnia, hogy türelmesen elkísér minden személyt, azokat is, akik
nehéz pasztorális helyzetben vannak. Az igazi katolikus egyház magába foglalja az
egészséges és a válságban levő családokat is, tehát az életszentségre törekvés mindennapi
erőfeszítései ne mutassanak közönyt a gyengeség iránt, mert a türelem magába foglalja
a leggyengébb aktív segítését.
A házasság semmissé nyilvánítási eljárásaira
vonatkozóan sokan kiemelték, hogy az eljárás rövidítésére (és az egyházi bíróságokra
több kompetens világi hívő bevonására) van szükség. Ugyanakkor utaltak a felszínesség
veszélyének lehetőségére és arra, hogy mindig fontos védelmezni az igazság tiszteletét
és a felek jogait. Azért is van erre szükség, mert az eljárás nem áll szemben a lelkipásztori
szeretettel és az ítéletet hozó pasztorációnak el kell kerülnie a felek hibáztatását
és ösztönöznie kell az esetek pártatlan kezelését. A házasság semmissé nyilvánításával
kapcsolatban szó volt arról a feltételezésről, hogy adminisztratív úthoz folyamodjanak,
amely nem helyettesítené a jogi utat, hanem kiegészítené azt. Javaslatot tettek arra,
hogy a püspököt illeti a döntés, hogy a semmisség ellenőrzésére irányuló kérések közül
melyeket kezelje adminisztratív úton.
Erősen hangsúlyozták, hogy tiszteletben
kell tartani az újraházasodott elváltakat, mert gyakran hátrányos és társadalmilag
igazságtalan helyzetekben élnek, csendben szenvednek és sok esetben a fokozatosan
igyekeznek eljutni ahhoz, hogy teljesebben részt vehessenek az egyházi életben. A
pasztorációnak tehát nem szabad büntető jellegűnek lennie, hanem legyen irgalommal
teli.
Ahol a poligámia, a többnejűség gyakori megjegyezték, hogy ott is csökkenőben
van, csak egyes vidékeken jellemző, viszont ma az urbanizáció tör előre. Másrészt
emlékeztettek arra, hogy vannak olyan poligámiában élők, akik áttértek a katolikus
hitre és szeretnének részesülni a keresztény beavatás szentségeiben. Felmerült a kérdés,
hogy vannak-e sajátos pasztorális intézkedések, amelyekkel e helyzeteket kezelhetik
a megfelelő megkülönböztetés elvégzése után.
Visszatértek arra, hogy szükség
van a házasságra való alaposabb felkészítésre, elsősorban a fiatalok között, akiknek
be kell mutatni a szentségi házasság szépségét a megfelelő érzelmi neveléssel együtt,
amely ne pusztán erkölcsi buzdítás legyen, ami egyfajta vallási és emberi analfabetizmust
eredményez. A jegyesoktatás során szükség van a személy valós növekedésére.
Szerdán
este 6-7 óra között a szabad vita során a felszólalásokban bemutattak tapasztalatokat
és konkrét modelleket az újraházasodott elváltak pasztorációja terén. Fontos elkerülni,
hogy erkölcsi ítéletet mondjunk, hogy a „halálos bűn állapotában” élésről beszéljünk.
Ehelyett segíteni kell, hogy megértsék: az, hogy nem járulhatnak az Eucharisztia szentségéhez,
nem semmisíti meg teljesen Krisztus kegyelmének a lehetőségét, hanem elsősorban egy
objektív helyzetből, egy megelőző felbonthatatlan szentségi kötelék állandóságából
fakad. Ebből a szemszögből tekintve többször hangsúlyozták a spirituális szeretetközösség
fontosságát. Mindenesetre megállapították, hogy ezeknek a javaslatoknak is megvannak
a korlátaik és nincsenek „könnyű” megoldások erre a problémára.
A homoszexuális
személyek lelkipásztori ellátása kapcsán is kiemelték meghallgatásuk fontosságát.
Más felszólalások foglalkoztak azoknak a katolikusoknak a kérdésével, akik
más keresztény felekezetűvé válnak és akik katolikus hitre térnek más keresztény felekezetből.
Érintették azokat a nehéz következményeket, amelyek ebből fakadnak a felekezetközi
házasságok számára és foglalkoztak érvényességük értékelésével az ortodox egyházak
által biztosított válási lehetőségek tükrében.
Emlékeztettek az 1980-ban megtartott
rendes szinódusra, amely „A keresztény család” témájával foglalkozott. Megállapították,
hogy milyen nagy változás ment végbe azóta a nemzetközi jog területén. Szükséges,
hogy az egyház tudatában legyen ennek és, hogy a kulturális intézmények – mint a katolikus
egyetemek – nézzenek szembe ezzel a helyzettel, hogy megőrizzék szerepüket a jelenleg
folyó vitában.